PK BH 1984/407
PK BH 1984/407
1984.10.01.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során a tényleges birtokos tulajdonjogát kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha a tényleges birtokos az ingatlant több mint tíz éve sajátjaként szakadatlanul birtokolja, és a rendelkezésre álló adatok az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzést nem zárják ki, továbbá a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos ismeretlen, illetve ismeretlen helyen tartózkodik [1972. évi 31. sz. tvr. 38. §, 41. § (1) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. r. 111. § (2) bek., 137. §].
É. község ingatlan-nyilvántartásának szerkesztése során a 4691. sz. tkv.-i betétben 3183/125–126. hrsz-on nyilvántartott ingatlanok összevontan a 14 255. sz. tulajdoni lapra 14 542 hrsz-on kerültek a nyilvántartásba. A bejegyzett tulajdonos az ismeretlen helyen tartózkodó Sch. A.
A kérelmező D. B.-né és testvére, G. M. az 1955. június 25-én kelt adásvételi szerződéssel ezt az ingatlant és a szomszédos két ingatlant megvásárolta B. F.-né budapesti lakostól. A vevők a szerződéskötés napján birtokba léptek.
A két vevő 1970. augusztus 8-án pert indított az eladóval szemben annak megállapítása iránt, hogy a Sch. A. nevén nyilvántartott ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezték. A peres eljárás az alperes halála folytán félbeszakadt. A felperesek a jogutódot nem jelölték meg, ezért a bíróság a per folytatása iránti kérelmet elutasította.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során D. B.-né 1980. március 17-én kérelmet terjesztett elő a járási és városi földhivatal kirendeltségénél tulajdonjogának bejegyzése iránt. Ezt az igényét arra alapította, hogy ő az ingatlan tényleges birtokosa az adásvételi szerződés megkötése óta. Tulajdonjogának bejegyzését adásvétel címén kérte. Csatolta az 1955-ben kelt szerződést, a városi tanács v. b. igazgatási osztályának a hatósági bizonyítványát annak igazolására, hogy az ingatlant 1955-től sajátjaként háborítatlanul használja, valamint arról, hogy az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik, örökösei ismeretlenek. Mellékelte G. M.-nak azt az írásbeli nyilatkozatát, hogy az ingatlannal kapcsolatos tulajdonjogának a bejegyzéséről lemond.
A járási földhivatal a kérelmet az 1981. augusztus 3. napján kelt határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy a kérelmező felhívás ellenére nem csatolta azt a szerződést, amellyel B. F.-né megvette az ingatlant a telekkönyvi tulajdonostól.
A megyei földhivatal az 1981. november 20. napján hozott határozatával elutasította a kérelmező fellebbezését. A másodfokú határozat indokolása szerint a kérelmező tulajdonjogát a többször módosított 1972. évi 31. sz. tvr. (a továbbiakban: Iny. tvr.) 37. és 38. §-ának kombinált alkalmazásával lehetett volna bejegyezni. A kérelem azonban csak akkor lett volna teljesíthető, ha igazolják, hogy az eladó a tulajdonjog megszerzésére érvényes jogcímet szerzett.
D. B.-né a törvényes határidőn belül kérelmet nyújtott be a járásbírósághoz a földhivatali határozat megváltoztatása iránt.
A járásbíróság végzésével a kérelmet elutasította, és megkereste a járási földhivatalt a jogorvoslati kérelem bejegyzésének törlése iránt. Az elutasítást azzal indokolta, hogy az Iny. tvr. 37. §-a alapján a kérelmező tulajdonjoga nem jegyezhető be, mert a közbenső átruházásokat is igazolni kellett volna. Az Iny. tvr. 38. §-a alapján pedig azért nem volt lehetőség a kérelem teljesítésére, mert a tulajdonjog megállapítása iránt indított perben a kérelmező és testvére azt adták elő, hogy az ingatlant együtt birtokolják, a per megindítása és a bejegyzés iránti kérelem előterjesztése között pedig nem telt el 10 év. A kérelmező nem bizonyította, hogy az ingatlant egyedül birtokolta.
A megyei bíróság végzésével helybenhagyta az első fokú végzést. A fellebbezést azért nem találta alaposnak, mert a kérelmező az Iny. tvr. 4l. §-ának (1) bekezdése értelmében nem tekinthető tényleges birtokosnak, nem igazolta B. F.-né közbenső tulajdonszerzését. Emiatt a kérelmező nem szerezhetett tőle törvényes jogcímen tulajdonjogot vagy tulajdon szerzésére érvényes jogcímet.
A jogerős végzéssel szemben emelt törvényességi óvás alapos.
Az Iny. tvr. VIII. fejezete tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyeknek alkalmazásával az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során a meglevő nyilvántartási adatokból kiindulva a valóságos állapot figyelembevételével kellett az észlelt eltéréseket rendezni. Ennek során lehetővé tette a tényleges birtokos tulajdonjogának a bejegyzését, aminek a feltételei attól függően alakultak, hogy a tényleges birtoklás hosszabb vagy rövidebb ideje állott fenn.
Miután a kérelmező 1955-től fennálló birtoklásra hivatkozott, tulajdonjogának bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha az Iny. tvr. 38. §-ában írt együttes feltételek fennállanak. Eszerint a tényleges birtokos tulajdonjogát kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha az ingatlant több mint tíz éve sajátjaként szakadatlanul birtokolja, és a rendelkezésre álló adatok az elbirtoklás útján való tulajdonszerzést nem zárják ki, továbbá a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos ismeretlen vagy meghalt és örököse ismeretlen, illetve ismeretlen helyen tartózkodik.
Ezeknek a feltételeknek a fennállását a jogszabályban meghatározott módon kell igazolni. Az ismeretlen helyen tartózkodást és a tényleges birtoklás tényét, valamint időtartamát egyaránt hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni [Iny. tvr. 38. § (2) bek. és 27/1972. (XII. 31.) MÉM sz. r. (a továbbiakban: Iny. Vhr.) 137. §]. Ezeket a körülményeket a kérelmező megfelelően igazolta.
Annak megállapításához, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során kit kell tényleges birtokosnak tekinteni, az Iny. tvr. 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. A kérelmezőnek a sajátjaként birtoklás mellett azt kell igazolni, hogy a tulajdonjogát törvényes jogcímen szerezte meg, vagy arra érvényes jogcímet szerzett, de tulajdonjoga a telekkönyvbe nincs bejegyezve.
Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy a tulajdonjog megszerzésének érvényes jogcíme az átruházás útján való tulajdonszerzésre korlátozódik. Az elbirtoklás is tulajdonszerzési mód, mégpedig az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés egyik törvényes módja. A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében megszerzi a dolog tulajdonjogát az, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A kérelmezőnek elbirtoklás útján történő tulajdonszerzését a rendelkezésre álló adatok nem zárják ki. D. B.-né kérelme ezért megalapozott volt, a tulajdonjogának bejegyzéséhez szükséges feltételek fennállását a jogszabályban megkívánt módon igazolta. Kérelmének elbírálásánál a földhivatalnak csak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a kérelmező által becsatolt igazolások megfelelnek-e a jogszabályban megkívánt követelményeknek, és van-e olyan ismert körülmény, amely az elbirtoklással történő tulajdonszerzést kizárja. Miután a kérelem a jogszabályban írt feltételeknek megfelel, az elutasító határozat törvénysértő volt. A bíróságnak a jogorvoslati kérelem elbírálásánál az Iny. tvr. 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia.
A jogorvoslati kérelmet elutasító határozatban az elsőfokú bíróságnak nem kellett volna rendelkeznie a jogorvoslat iránti kérelem bejegyzésének törléséről. Téves a másodfokú határozatnak ezt a rendelkezést helybenhagyó döntése is. Az Iny. vhr. 111. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a bejegyzés törléséről a földhivatal intézkedik.
A földhivatali határozat megváltoztatása iránti kérelmet elutasító határozat törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, a járásbíróság végzését megváltoztatta és helyébe a jogszabálynak megfelelő határozatot hozta. Ennek során megváltoztatta a jogszabálysértő földhivatali határozatot és elrendelte a kérelmező tulajdonjogának a bejegyzését az Iny. tvr. 38. §-ának (1) bekezdése alapján tényleges birtoklás jogcímén. (P. törv. I. 20 655/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás