GK BH 1984/408
GK BH 1984/408
1984.10.01.
A számlának vagy számlamásolatnak a korábbi fizetési felszólítással azonosítható módon történt megküldése újabb felszólításnak minősül, és a pénzkövetelés elévülését megszakítja [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság által egyesített három keresetében a felperes összesen 36 341 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy jogelődje az alperessel bútorok garanciális javítására vállalkozási szerződést kötött. A perbeli esetekben összesen 36 341 Ft összegű kiadása nem térült meg, mert a magánszemélyektől az alperes által gyártott bútorokat vissza kellett vennie, a bizományi értékesítés során pedig a bútorokért természetszerűleg kevesebb ellenértéket kapott.
Az alperes elévülésre hivatkozással a kereset elutasítását kérte, de érdemben is vitatta a követelést.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes 1979. május 15-én, június 25-én és július 2-án követelte a minőséghiba miatt felmerült három rendbeli költségének megfizetését az alperestől. Az ezen időpontoktól számított egy éven belül azonban a követelését az alperessel szemben nem érvényesítette, az 1981. február havi írásbeli felszólítás pedig már elévült követelésre vonatkozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezéséhez csatolta az 1980. május 23-án kelt levelét, amely álláspontja szerint a perbeli követelésének elévülését megszakította.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott és a fellebbezéséhez csatolt levél az elévülést nem szakította meg, ez ugyanis az ő 1980. február 25-én kelt levelére adott válasz volt. Mindezeken túlmenően állította azt is, hogy a felperes követelése érdemben is alaptalan, mert saját mulasztása miatt kellett a magánszemélyektől a bútorokat visszavennie, ennek következményeit pedig reá nem háríthatja át.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes az 1979. május havára kimutatott 11 545 Ft összegű kereseti tételre nézve a fellebbezését visszavonta, és azt csak 24 791 Ft kereseti követelés tekintetében tartotta fenn.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a felperes 24 796 Ft összegű követelésének elévülését tévesen állapította meg, emiatt pedig a szükséges mértékű bizonyítást nem folytatta le, ezért az ítélete megalapozatlan.
A felperes az alperessel kötött vállalkozási szerződés teljesítéseként kifizetett vételár-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest, e követelésének az elévülési ideje a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében egy év. Az nem állapítható meg pontosan, hogy a felperes a magánszemélyektől a bútorokat mikor vette vissza, és hogy mikor fizette ki nekik az ellenértéket, az azonban nem vitatható, hogy ez legkorábban az 1978. év végén vagy pedig az 1979. év elején történhetett, és hogy emiatt az 1979. június 4-én és június 6-án kelt „elszámolás” elnevezésű számlájában a perbeli összeget az elévülési időn belül követelte az alperestől. A fellebbezési eljárásban a felperes bizonyította, hogy az 1980. május 23-án kelt levelével az alperesnek megküldte a követelésére vonatkozó számlamásolatait. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperesnek ez a levele nem szakította meg a követelésének elévülését, mert az csak a bizonylatok megküldéséről szól. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében többek között a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás is megszakítja az elévülést.
Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a felszólítást megfelelőnek kell tekinteni akkor, ha a közölt adatokból a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó követelésről van szó, és az is kétségtelen, hogy a jogosult a jogáról nem kíván lemondani. Nyilvánvaló, hogy mivel az alperes a számla hiányára hivatkozással nem nyilatkozott a felperes követelésére, a felperes pedig erre utalva megküldte a követelését igazoló számláit az alperesnek, ez olyan írásbeli felszólításnak minősül, amely a követelés elévülését megszakította. Az elévülés megszakadása után az elévülés újból kezdődik, ezért az 1981. február 14-én kelt ismételt írásbeli felhívás, majd az 1981. szeptember 23-án kelt közös jegyzőkönyv az elévülést ismételten megszakította, ezért a felperesnek az 1982. június 19-én előterjesztett keresete szerinti 24 796 Ft összegű követelése nem évült el.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés részbeni visszavonása folytán 11 545 Ft és e részköveteléshez kapcsolódó első fokú eljárási illeték tekintetében nem érintette, a fenntartott 24 796 Ft összegű követelés vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újratárgyalás során bizonyítási eljárást kell lefolytatni abban a lényeges kérdésben, hogy az 1981. év elején kötött egyezségnek tárgya volt-e a felperes perbeli követelése. Ha ennek a követelésnek az egyezséggel való rendezése nem történt meg, úgy tisztázni kell azt is, mennyiben helytálló az alperesnek az az állítása, hogy a követelés tárgyát képező kiadás a felperes szerződésszegése (késedelem stb.) miatt keletkezett, és hogy emiatt az alaptalan. Csak a fentiek tisztázása után lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a felperes megtérítési igénye mennyiben és milyen összeg erejéig alapos. (Legf. Bír. Gf. II. 31 423/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás