MK BH 1984/41
MK BH 1984/41
1984.01.01.
A felek által munkaszerződésnek nevezett, de valójában az iparjogosítványhoz kötött tevékenység gyakorlásának átengedését leplező szerződésből eredő jogvita elbírálására az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek.; Pp. 45. § (2) bek.].
A felperes víz-, gáz- és központifűtés-szerelő kisiparos volt. 1972. február 7-én megbízta – a részére adott meghatalmazásban alkalmazottjaként megjelölt – alperest üzemének teljes jogkörű vezetésével, megrendelések és pénzek felvételével. E megállapodás alapján a felperes iparát ténylegesen az alperes gyakorolta. A megrendelőkkel az alperes állapodott meg, az elvállalt munkát ő készítette el, az értük járó vállalkozási díj felett ő rendelkezett, az ipar folytatásával összefüggésben felmerülő közterheket ő viselte. Az ipar gyakorlásának átengedéséért havi 3000 forintot fizetett a felperesnek.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadta, hogy az alperes a megállapodásban vállalt kötelezettségének nem tett teljes mértékben eleget. Köztartozások címén (társadalombiztosítási járulék, KIOSZ-tagdíj, adó), valamint annak folytán, hogy a bíróság túlszámlázás címén egyes megrendelőktől felvett vállalkozási díj egy részének visszafizetésére kötelezte, az alperesnek 48 514 forint tartozása állt fenn vele szemben, ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A kerületi tanács munkaügyi döntőbizottsága az eljárást megszüntette, mert megállapította, hogy a felperes követelése nem munkaviszonyból ered.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes a munkaügyi bírósághoz fordult, fenntartva a döntőbizottság előtt előterjesztett kérelmét.
A munkaügyi bíróság a végzésével elrendelte a keresetlevél áttételét a kerületi bírósághoz. Végzésének indokai szerint a felek között nem állt fenn munkaviszony, a felperes követelése nem munkaviszonyból, hanem az alperessel kötött polgári jogi megállapodásból származik, így az ebből eredő igény elbírálására nem a munkaügyi bíróságnak, hanem az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre.
A kerületi bíróság a végzésében szintén hatáskörének a hiányát állapította meg és elrendelte az iratok felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz az eljáró bíróság kijelölése végett. A végzésben kifejtett álláspontja szerint az alperes a felperes alkalmazottja volt, a felperes csupán a szokásosnál szélesebb jogkörrel ruházta fel, ami azonban nem érintette azt, hogy közöttük munkaviszony állt fenn.
A munkaviszonyból eredő vita elbírálása pedig nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben eljárt bíróságok közötti nemleges hatásköri összeütközést a kerületi bíróság eljáró bíróságul való kijelölésével szüntette meg.
Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a felperes munkáltatói jogokat nem gyakorolt az alperessel szemben, munkabért nem fizetett részére. Az alperes önállóan, a felperes neve alatt folytatott ipari tevékenységet, az e tevékenységből származó jövedelem felett ő rendelkezett, viszont őt terhelte az ipar folytatásával összefüggő minden kötelezettség. A felperessel szemben a megállapodásuk értelmében csupán az az egy kötelezettség terhelte, hogy az ipar folytatásának átengedéséért havi 3000 forint díjat volt köteles a részére fizetni.
A felek között tehát – bár jogviszonyukat a hatóságok előtt munkaviszonyként tüntették fel – valójában nem állt fenn munkaviszony. Minthogy pedig a munkaügyi bíróságnak – a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági vitákon kívül – csak a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitákra [Mt. 63. § (1) bek.] van hatásköre, és a felek vitája nem ilyen jellegű, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján eljáró bíróságul a kerületi bíróságot jelölte ki. (Mpk. I. 10 136/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás