GK BH 1984/411
GK BH 1984/411
1984.10.01.
A műszaki szakértő részvételével folyó perben szükségtelen az árszakértő kirendelése, ha az árvetés és az árképző tényezők helyességének ellenőrzése a műszaki szakértő feladatkörébe tartozik [Ptk. 363. § (2) bek., GK 36. sz. V. pont.].
A felperes vállalkozó fizetési meghagyás útján 11 122 000 Ft vállalkozói díjkövetelését érvényesítette az alperes megrendelővel szemben. Az alperes az ellentmondásában 6 644 910 Ft összeg erejéig a felperes követelését – további indokolás nélkül – megalapozatlannak tartotta.
Az elsőfokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson a felperes arra hivatkozott, hogy a felek külkereskedelmi társasági szerződést kötöttek, ennek 3. sz. mellékletét azonban az alperes nem írta alá. Nem állapodtak meg a felek a felperes által gyártandó szerszámok árára nézve. Az alperes vállalta, hogy a felperes számlájának ellenértékét annak ellenőrzése után megfizeti. A felperes megküldte az árajánlatát az alperesnek, az azonban nem válaszolt.
Az elsőfokú bíróság a felek egyeztetési jegyzőkönyvben előterjesztett közös kérelmére szakértőt rendelt ki. A szakértő a 32 db szerszámot megvizsgálta, és megállapította, hogy azok tervdokumentációit az alperes készítette és adta át a felperesnek. A szerszámok a dokumentáció szerint három hónap elteltével készültek el, azok üzemképes, jó állapotban voltak. A szakértő megvizsgálta a felperesnek az egyes szerszámokra vonatkozó árajánlatait és az azokhoz tartozó kalkulációs lapokat. Megállapította, hogy a gyártási időszükséglet helyesen került felszámításra. A szerszámok kézi munkával készültek, ezért a gyártáshoz szükséges idő megállapítása műszaki normákkal nem lehetséges. A felperes által felszámított gyártási időszükséglet – különösen a gyártási idő rövidségét (3) hónap figyelembe véve – minden szerszámra reális és elfogadható. A felperes rezsiórabére 510 Ft, ez az átlagosnál magasabb, de a felperes azt dollárexport elszámolás alapján kalkulálta, és az áraiban érvényesítheti. Árszakértő bevonását szükségtelennek tartotta. Előadta a szakértő azt is, hogy az alperes nem bocsátott rendelkezésére bizonyítékokat arra, hogy a készterméket milyen összegű szerszámköltséggel kalkulálja. Az alperestől termékár-kalkulációt nem kapott, ugyanis az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes által gyártott szerszámokat még nem használta.
E szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 6 644 910 Ft és ennek kamata megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a jogvita elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felek között létrejött-e szerződés vagy sem, mert csupán a felperes árképzése volt vizsgálandó, az pedig megfelelő volt. Árszakértő kirendelését mellőzte, mivel a műszaki szakértő elbírálta a szerszámok gyártási időszükségletét, és a termék árát ez, valamint a rezsiórabér határozza meg.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy ő csak a vagyoni előny mértékéig marasztalható. Ennek megállapításához árszakértő kirendelését, illetőleg az árhatóság álláspontjának beszerzését kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felek között sem társasági, sem vállalkozási szerződés nem jött létre. Ennek azonban a per eldöntése szempontjából – szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával – jelentősége van.
Az alperes helyesen hivatkozott fellebbezésében a GK 19. számú állásfoglalás 5. pontjára, szerződés hiányában ugyanis ezen állásfoglalás, illetőleg az időközben helyette hatályba lépett GK 36. számú állásfoglalás V. pontja az irányadó. Eszerint ha az árban való megegyezés hiánya miatt a szerződés létrejötte ráutaló magatartással sem állapítható meg, és az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani, és ha a gazdálkodó szervezet szolgáltatása folytán a másik vagyoni előnyhöz jut, tartozik azt visszatéríteni. Az állásfoglalás indokolása szerint a gazdagodás mértékét [Ptk. 363. § (2) bek.], illetőleg a térítendő összeget a bíróság – esetleg összehasonlítás, legtöbbször árszakértői vélemény beszerzése után, körültekintő mérlegelés alapján – valamennyi fél érdekeinek kellő számbavételével határozza meg.
A felperes a műszaki szakértő rendelkezésére bocsátotta árajánlati előkalkulációját és árajánlatát, amelyet egyébként az alperes is megismert. Kézi munkáról lévén szó, a szakértő a szükséges időráfordítás mértékét szerszámonként megállapította, és az ugyancsak igazolt, 510 Ft rezsiórabér alapulvételével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes árkalkulációja helytálló.
Az egyedi gyártású szerszámokkal az alperes egy játékot kívánt előállítani. A felek közös kérelmére kirendelt igazságügyi szakértő felhívta az alperest arra is, hogy a késztermék árkalkulációit mutassa be. Az alperes ahelyett, hogy a korábbi árvetéseit bemutatta volna, a kalkuláció átadását azzal tagadta meg, hogy miután a felperes által készített szerszámok nem készültek el és nem kerültek hozzá, árvetést nem készített.
Árszakértő kirendelését a Legfelsőbb Bíróság sem látta szükségesnek. A műszaki szakértő a felperes árkalkulációit vizsgálta meg, az ár megállapításához pedig a gyártás időtartamának rögzítése, illetőleg ellenőrzése és a rezsiórabér összegének megállapítása volt szükséges. Ennek alapján volt megállapítható, hogy a termékek árai megegyeznek a felperes által követelt összeggel. A ráfordítások (a szerszámok kézi elkészítéséhez szükséges idő) összegszerű ellenőrzése nem ár-, hanem műszaki szakértői feladat.
Az alperes a részére megküldött, illetőleg általa megtekintett árajánlat egyetlen tételét sem kifogásolta az első fokú eljárásban. Fellebbezésében is csupán általánosságban kérte árszakértő kirendelését, anélkül, hogy konkrétan megjelölte volna, hogy álláspontja szerint a felperes árkalkulációjának melyik tétele vitatható. Ilyen körülmények között az igazságügyi műszaki szakértő véleménye aggálytalannak volt tekintendő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint – az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált kiegészítése mellett – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 294/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás