GK BH 1984/414
GK BH 1984/414
1984.10.01.
I. Nemzetközi közúti árufuvarozás körében felmerült és külföldi pénznemben kifejezett kárt a fuvarozó a Magyar Nemzeti Bank átutalásának napján érvényes árfolyam szerint köteles forintban megfizetni [1971. évi 3. sz. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 23. cikk 1. §, 27. cikk 2. §].
II. A nemzetközi közúti árufuvarozó a kártérítési összeg után abban az esetben is a felszólamlás benyújtásától számított kamatot köteles megfizetni, ha a felszólamlás intézése során további okmányok benyújtására tartott igényt [1971. évi 3. sz. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 27. cikk 1. §].
A felperes részére 1980 októberében több ládában műszereket adtak fel külföldön az alperes útján. A fuvarozás alatt egy láda elveszett, ami miatt a felperes a keresetében 430 971 Ft kártérítést érvényesített.
Az első fokú eljárás során a felek megállapították, hogy az elveszett küldemény szállítói számla szerinti értéke 6431,34 angol fontot tesz ki. Ennek megfizetése elöl az alperes nem is zárkózott el, aminek következtében az elsőfokú bíróság az alperest marasztaló határozatot hozott. Az ítélet azonban az alperest 6431,34 lírának megfelelő forintösszeg és az 1981. szeptember 8-tól számított kamata megfizetésére kötelezte, és az átszámítás napját sem határozta meg.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett, azt a korábbi álláspontját is változatlanul fenntartva, hogy az alperes neki forintösszegben tartozik a kárt megtéríteni, hiszen a belföldi károsultnál is ebben a pénznemben mutatható ki a kár mértéke. Kifogásolta a kamat kezdő időpontját is.
A fellebbezés részben alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy a külföldi szállítói számla szerint az elveszett műszerek értéke 6431,34 angol fontot tett ki. A perbeli fuvarozásra hatályos CMR 23. cikkének 1. §-a szerint a kártérítést annak az értéknek az alapján kell kiszámítani, amely az árunak a fuvarozásra felvétele helyén és időpontjában fennállott. A jogszabálynak e követelménye alapján megállapítható, hogy az elveszett áru a feladás helyén és idején 6431,34 angol fontot ért. Mindebből azonban nemcsak az árnak angol fontban kifejezett nagysága egyértelmű, hanem maga a pénznem is. Az elveszett áru külföldön, tehát a feladás helyén és időpontjában semmilyen forintértéket sem képviselt, legalábbis a CMR keretein belül.
A CMR 27. cikkének 2. §-a szerint, ha a kártérítés kiszámításának alapjául szolgáló összeget nem annak az országnak a pénznemében fejezték ki, ahol a kifizetését követelik, az átszámítást a kártérítés kifizetésének helyén és idején érvényes árfolyamon kell elvégezni. Mivel tehát a kártérítés alapjául szolgáló összeg a jelen perben 6431,34 angol font, az alperes olyan forintösszeggel tartozik a felperesnek, amely összeget az angol font a kifizetés napján képvisel, ez pedig – a változó átszámítási kulcsok miatt – csak a Magyar Nemzeti Bank átutalásának napján határozható meg pontosan.
A CMR 27. cikkének 1. §-a értelmében a kártérítési összeg után a jogosult írásbeli felszólamlásának elküldése napjától az alperes évi 5%-os kamatot köteles fizetni. A felperes 1981. április 22-én nyújtotta be az alpereshez a felszólamlást, következésképpen a kamatfizetési kötelezettség is ettől az időponttól terheli az alperest, függetlenül attól, hogy a felszólamlást követően még további okmányokra is igényt tartott, mert a CMR erre az esetre nem tartalmaz a kamat tekintetében korlátozó rendelkezéseket.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 6431,34 angol fontnak megfelelő forintösszegnek, valamint ez összeg után az 1981. április 22. napjától számított évi 5% kamatnak a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 316/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás