GK BH 1984/415
GK BH 1984/415
1984.10.01.
A biztosítónak a tárgyrongálásért szerződésben vállalt helytállása körébe tartozik az az esemény, amely az épület stabilitását szolgáló, teherviselő földréteget gyengíti [Ptk. 536. § (1) bek., 559. § (1) bek.].
A felperes víz- és csatornamű vállalat egy házingatlan előtt 1980. szeptember 11-én keletkezett csőtörést szeptember 13-án megszüntette. A csőtöréssel kiáramlott víz következtében 1981. február első napjaiban a házingatlan előtt pinceomlást észleltek, amely az ott álló épület falain hajszálrepedést okozott, és veszélyeztette az épület állagát. A beomlott pince „tömedékelési” és állagbiztosítási munkálatait a városi tanács v. b. műszaki osztálya 570 339 Ft-ért vállalkozásban elvégeztette.
Az illetékes járásbíróság kötelezte a felperest, hogy a felmerült költségek 80%-át, 456 251 Ft-ot és az ennek megfelelő perköltséget fizesse meg a városi tanács v. b. műszaki osztályának. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Ezt követően a felperes keresetében 456 251 Ft és ennek 1981. május 5-től a kifizetésig járó évi 15%-os kamata, továbbá a korábbi perben felmerült 41 770 Ft perköltség megfizetésére kérte kötelezni a biztosító alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperessel vagyonbiztosítási szerződése van, e szerződés alapján az alperes a kárt köteles megtéríteni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a beomlott üregek feltárása és tömedékelése nem tartozik az alperes kockázatvállalási körébe. A vagyonbiztosítási szerződés szerint csak a szerződésen kívül okozott tárgyrongálási károkat köteles megtéríteni. A perbeli kár pedig nem sorolható ebbe a körbe, mivel az elhagyott pince beomlásával tárgyrongálás nem következett be.
Az elsőfokú bíróság az alperest 456 251 Ft és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes a felperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján – figyelemmel a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésében és az 559. § (1) bekezdésében foglaltakra – köteles a felperesnek a kárt megtéríteni. Álláspontja szerint az alperes kockázatfelelősségi körébe tartozik az épület állagát veszélyeztető elázott és beomlott pinceszakasz helyreállítása, illetve „tömedékeléssel” való megszüntetése, mint a csőtöréssel okozott tárgyrongálási kár megtérítése.
A perköltségként felmerült 41 770 Ft vonatkozásában a keresetet azért utasította el, mert a korábbi perben a felperes a felelősségét végig vitatta, s a perköltség nem tartozik az alperes kockázatvállalási körébe.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes követelése nem tartozik a vagyonbiztosítási szerződésben megjelölt tárgyrongálási kár fogalmi körébe, mert a perbeli esetben kár nem is következett be. Előadta, hogy a felperes által kifizetett munkák költsége kárelhárítás címén merült fel a további károk megelőzése végett, s ezért a felperes igénye nem tárgyrongálódásból származik. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint az alperes a perbeli vagyonbiztosítási szerződés alapján nem tartozik helytállni.
A fellebbezés nem alapos.
Az nem volt vitás a peres felek között, hogy 1980 szeptemberében csőtörés következett be a házingatlan előtt. A szakvélemény alapján az sem volt vitás, hogy az ott húzódó perbeli pincék beomlása okozati összefüggésben állt a csőtörés következtében a pincékbe befolyt vízzel, amely a pince talaját meglazította. Vitás volt viszont, hogy ez a pincebeomlás okozott-e harmadik személynek olyan kárt, amelyért a biztosított jogszabály szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik, s ez a kár olyan tárgyrongálási kárnak tekintendő-e, amelyet a vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított helyett, illetve megtérítése esetén a biztosítottnak köteles fizetni.
A fellebbezési tárgyaláson meghallgatott szakértő előadta, hogy a perbeli beomlott pincék a ház főfalától kb. 2 m távolságra és kb. 6-8 m mélységben húzódtak. Előadta azt is, hogy a ház főfalának az alatta lévő talajra való támaszkodása nemcsak függőlegesen, hanem oldalirányban is hat a fizikai erők következtében kb. 45 fokos szögig. A beomlott két pince beleesett abba a földrészbe, amely a ház terve viselésében szerepet játszott. Ezért a pincék (az egymás mellett és egymástól kb. 80 cm távolságra húzódó pincék) beomlása a házat tartó teherviselő földtartományt tették bizonytalanná. Ennek a következménye, hogy a ház főfalán hajszálrepedések keletkeztek.
Ezt a szakértői előadást a bíróság elfogadta, amit egyébként a felek sem tettek vitássá. Ezen aggálytalan szakértői vélemény alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az a tény, amely egy épület alapjainak a stabilitását biztosító teherviselő földréteget gyengíti, az épület állaga szempontjából olyan kár okaként jelentkezik, amelyet a károkozó megtéríteni tartozik.
Ez a kár a perbeli esetben a csőtöréssel okozati összefüggésben keletkezett, ezért szerződésen kívül okozott kárnak minősül, s a felperes a károsulttal szemben kártérítési kötelezettséggel tartozott.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a perbeli házat tartó teherviselő földtartomány meggyengítésével, stabilitása csökkentésével okozott kár tárgyrongálási kárnak minősül, ezért a házat tartó földállomány stabilitásának visszaállításával kapcsolatban keletkezett költségek olyan tárgyrongálásból eredő kárként jelentkeznek, amelyekért az alperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján, figyelemmel a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, megtérítési kötelezettséggel tartozik.
Mivel mind a két pince beleesett abba a földtartományba, amely a ház teherviselésében szerepet játszott, mind a két pince tömedékelési és állagbiztosítási munkálatainak költségét figyelembe kellett venni. Egyébként a peres felek között összegszerűségi vita nem volt.
Annyiban helytálló ugyan az alperes álláspontja, hogy a perbeli költséggel egy nagyobb kár bekövetkezésével fenyegető veszélyhelyzetet is elhárítottak, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy egymagában a pincék beomlásával a tartóföld stabilitása elvesztésével a ház állagában kár keletkezett, s a perbeli költséggel ezt az állapotot szüntették meg. A nagyobb kár elhárítása egyébként a felperes kárenyhítési kötelezettsége körébe tartozott.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 125/1982. sz. – Szekszárdi Megyei Bíróság G. 40 054/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás