MK BH 1984/42
MK BH 1984/42
1984.01.01.
A munkaügyi bíróság tárgyalása megtartásának a szabályszerűen idézett felek távolmaradása nem akadálya ugyan, ha azonban a félnek szándékában állt a tárgyaláson való megjelenés és a tárgyalás határnapját hibáján kívül mulasztotta el, igazolási kérelemmel élhet [Pp. 106. § (1) bek., 109. § (4) bek., 355. (1)–(2) bek.].
A felpereseket az alperes a B.-n működő szolgáltató főágazatánál foglalkoztatta. A II. rendű felperest főágazatvezető helyettesi munkakörben, az I. rendű felperest a lomtalanító csoport vezetőjeként.
Az alperes mindkét felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Vétkes kötelezettségszegésül terhükre rótta, hogy el nem végzett munkáért F. J.-né belső takarító részére munkabért számfejtettek, illetve ilyen bérelszámolási lapokat aláírásukkal igazoltak. Ezzel a szövetkezetnek 4916 forint kárt okoztak.
A munkáltató intézkedése ellen a felperesek kérelemmel fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz és a fegyelmi büntetés hatálytalanítását kérték. A döntőbizottság a kérelmüket elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperesek keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz.
A II. rendű felperes a keresetében előadta, hogy T. F. főágazatvezető-helyetteseként dolgozott, aki havonta felülvizsgálta a munkabér-elszámolásokat. 1982. január havában valóban aláírta F. J.-né 1176 forint összegű készenléti díjára vonatkozó jegyzéket, azt azonban a főágazatvezető is ellenjegyezte. F. J.-né részére a készenléti díj fizetését jogosnak ítélte, mert szerződéskötés esetén azonnal munkát kellett volna végeznie, ilyen jellegű szerződés kötése folyamatban is volt.
Az I. rendű felperes a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését nem ismerte el. Mint fizikai állományú csoportvezető dolgozott, ellenőrzési, utalványozási joga nem volt, munkaköri leírása sem volt. A lomtalanító csoportban vele együtt dolgozók munkaidejét igazolta és javaslatot tett az elvégzett munkák utáni teljesítményprémiumra a főágazat vezetőjének.
A munkaügyi bíróságon az 1982. október 14-ére kitűzött tárgyaláson a felperesek szabályszerű idézésre nem jelentek meg. Az alperes a tárgyaláson felmutatta az F. J.-né nevére kiállított és a felperesek által aláírt bérelszámolási lapokat, továbbá F.-né nyilatkozatát, amelyben elismerte, hogy 1982. január–március hónapokban munkát nem végzett, a munkabért azonban részére kifizették.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek munkaköri kötelezettségüket súlyosan megsértették, amikor F. J.-né részére 1982. január–március hónapokra a bérelszámolási lapokon napi 6–8 óra munkavégzést igazoltak, holott munkát nem végzett, s így az alperesnek 4916 forint kárt okoztak.
A felperesnek 1982. október 17-én igazolási kérelemmel éltek. Ebben előadták, hogy a tárgyalásra budapesti lakóhelyükről gépkocsival utaztak, a gépkocsi meghibásodása miatt a tárgyalásra kitűzött időpontot elkéstek. Késedelmük igazolására kérték M. T. tanúkénti meghallgatását és az ügyben új tárgyalási határnap kitűzését.
A munkaügyi bíróság a felperesek igazolási kérelmét végzésével elutasította. A végzés indokolása szerint a rendelkezésre álló iratok alapján a per a felperesek távollétében is eldönthető volt. A felperesek jelenlétében sem kerülhetett volna sor más tartalmú határozat hozatalára.
A munkaügyi bíróságnak az igazolási kérelmet elutasító végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.
A felperesek által felhozott indok – a tárgyalás helyére utazás közben a gépkocsi meghibásodott – olyan körülmény, amely alkalmas a mulasztás kimentésére. A kimentési kérelemben előadottak valószínűsítik, hogy a mulasztás önhibájukon kívül történt. Az igazolási kérelem elbírálása során érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a kérelmet méltányosan kell elbírálni.
A Pp. 355. §-ának (1) bekezdése szerint a szabályszerűen idézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza. A (2) bekezdés szerint a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és – ha jelen vannak – a felek meghallgatása alapján bírálja el. Ebből következően az érdemi döntés meghozatalának nem akadálya a szabályszerűen idézett felek távolmaradása.
Alapvető joga azonban a peres feleknek, hogy a tárgyaláson – ha ezt igénylik – részt vehessenek. Ezért abban az esetben, ha a fél a tárgyalást önhibáján kívül mulasztja el, és a tárgyaláson való részvételéhez ragaszkodik, mert a jogai megóvása szempontjából azt fontosnak tartja, a munkaügyi perben is kötelessége a bíróságnak biztosítani, hogy a peres felek a tárgyaláson részt vehessenek – s ha a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendeljen el.
Téves a munkaügyi bíróságnak a végzésében kifejtett az az álláspontja, hogy a felpereseknek a tárgyaláson való jelenléte esetén is a keresetük elutasítására került volna sor, ezért ez okból az igazolási kérelmüket eleve el kellett utasítania. A peradatokból megállapíthatóan a felpereseknek jelentős érdeke fűződik a tárgyaláson való részvételhez. A II. rendű felperes az 1982. január havi munkalap aláírását ismerte el, amelyet a főágazatvezető is ellenjegyzett, az I. rendű felperes pedig következetesen állította, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el, egyetlen munkalapot sem írt alá, erre a jogosultsága sem terjedt ki.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperesek igazolási kérelmének a Pp. 109. §-ának (4) bekezdése értelmében helyt ad, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást megismétli, s az új tárgyalás eredményeként az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása, illetőleg hatályon kívül helyezése kérdésében is dönt. (M. törv. I. 10 126/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás