MK BH 1984/423
MK BH 1984/423
1984.10.01.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a dolgozó elmaradt munkabér megtérítésére nem tarthat igényt, ha a kiesett idő alatt táppénzes állományban volt, vagy táppénz folyósítása nélkül keresőképtelen volt [1967. évi II. törvény 31. § (1) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. § (1) bek.].
A felperes 1966-tól tanítónőként áll az alperes alkalmazásában.
Az alperes az 1978. február 10-én hozott határozatával fegyelmi úton elbocsátotta. Ezt a fegyelmi határozatot a munkaügyi bíróság az 1978. április 28-án hozott jogerős ítéletével hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság említett ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság az 1979. szeptember 20-án hozott újabb jogerős ítéletével hatálytalanította a fegyelmi határozatot, és elrendelte a felperes munkaviszonyának helyreállítását.
Az alperes igazgatója 1980. november 27-én az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ezt azzal indokolta: 1980. június 15-ét, igazolt keresőképtelenségének lejártát követően felszólította a felperest, hogy jelenjék meg munkaalkalmassági vizsgálaton, mert pedagógus munkakört csak abban az esetben tölthet be, ha orvosi vélemény szerint alkalmas tanítói munkakörben történő foglalkoztatásra. Ennek hiányában a munkaszerződést érvénytelennek kell tekinteni. Arra is hivatkozott, hogy 1980. június 30-át követően több ízben felszólította a felperest a munkaalkalmassági vizsgálaton történő megjelenésre, e felszólításai azonban eredménytelenek maradtak.
A felperes a munkaviszonya helyreállítása érdekében kérelmet nyújtott be a döntőbizottsághoz, amely azt elutasította.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetlevelében munkaviszonyának helyreállítására és elmaradt munkabére megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az 1983. január 19-én hozott ítéletével hatálytalanította az alperes 1980. november 27-én hozott határozatát, és a felperes munkaviszonyát eredeti munkakörében helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az 1982. január 1-jétől 1982. december 31-ig terjedő időszakra 48 678 forint elmaradt munkabért. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indokolása szerint az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik.
Az alperes a munkaviszonyt megszüntető határozatát az Mt. 22. §-ának (3) bekezdésére alapította, mert a felperes pedagógus munkakört csak olyan orvosi vélemény alapján tölthet be, amely erre való alkalmasságát tanúsítja.
Az 1980-ban elrendelt munkaalkalmassági vizsgálat azonban nem hathat vissza a több mint tízéves munkaszerződés megkötésének időpontjára. A körzeti orvos feljegyzései és az ideggondozó iratai sem tartalmaznak olyan adatot, hogy a felperes betegsége a munkaszerződés megkötésekor fennállt volna.
Nem volt tehát alap a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetésére az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése alapján.
Az alperes a felperest az Mt. 52. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással – a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésével egyidejűleg – eltiltotta a munkavégzéstől.
A felperes elmaradt munkabére megtérítését arra figyelemmel kérte, hogy a perbeli időszakban az orvosi igazolások szerint keresőképes volt.
A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint azonban a felperesnél konfliktusok hatására elmebetegséggel egyenértékű kóros elmeállapot zajlott le, amelyből meggyógyult. A korábbi, 1979-ben lefolytatott szakértői vizsgálat óta eltelt két év alatt vált teljesen tünetmentessé. Jelenleg pedagógus munkakör ellátására alkalmas. Az igazságügyi orvos szakértő a tárgyaláson 1981-re valószínűsítette a keresőképesség kezdetét.
Az ETT Igazságügyi Bizottsága megállapította, hogy a felperes 1978 és 1980 között elmebetegséggel egyenértékű kóros elmeállapotban volt. Teljes gyógyulásának időpontja objektív adatok hiányában bizonyossággal nem határozható meg, javulása azonban 1980-tól folyamatos volt.
Az elmeorvos szakértői vélemény, a felülvélemény, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján a felperes keresőképességének kezdete 1982. január 1-jére tehető. Ezért a felperest – a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel – csak 1982. január 1-jét követően illeti meg elmaradt munkabér, miután 1980. november 27-től 1982. január 1-jéig nem volt keresőképes, ezért ebben az időszakban nem részesülhet munkabérben.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna.
A munkaügyi bíróság a felperes munkaviszonyát az Mt. 31. §-nak (1) bekezdésére figyelemmel állította helyre.
A felperesnek az elmaradt munkabér kifizetésére irányuló, az 1980. november 27-től 1982. január 1-jéig terjedő időszakra vonatkozó igényét azonban kizárólag az orvosi szakvélemények olyan vonatkozású mérlegelése alapján tartotta alaptalannak, hogy a felperes ez alatt az időszak alatt keresőképtelen volt.
Ez az álláspont azonban nem megalapozott.
Az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése szerint nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.
A jogszabály e rendelkezésével összefüggésben a következőket kell kiemelni.
A felperest az orvos 1980. június 15-ét követően nyilvánította keresőképesnek.
A perben semmilyen adat nem áll rendelkezésre arra nézve, hogy a felperest az ezt az időpontot követően akár táppénzzel, akár – amennyiben az arra való jogosultságát kimerítette – anélkül keresőképtelen betegállományba vették volna. A keresőképtelen betegállományba vétel bármely formája ugyanis – annak időtartamára – valóban kizárja az elmaradt munkabér követelés lehetőségét. Az Mt. V. 29. §-a (1) bekezdésének idézett rendelkezése egyébként azt is jelenti, hogy amennyiben a dolgozó – akár csak táppénz nélküli – keresőképtelen betegállományban is volt, nem tarthat igényt munkabérre, miután arra egyébként sem volna jogosult.
Ha azonban nem került keresőképtelen betegállományba, megilleti az elmaradt munkabér, miután őt az alperes a munkaviszony azonnali hatályú – jogellenes – megszüntetésekor eltiltotta a munkavégzéstől.
Ahhoz, hogy a munkaügyi bíróság a felperesnek az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló kereseti kérelme tekintetében megnyugtató módon döntést hozhasson, további bizonyítási eljárásban kell tisztáznia, hogy a felperes 1980. november 27-től 1982. január 1-jéig terjedő időben volt-e egyáltalán – akár táppénz nélküli – keresőképtelen betegállományban. (M. törv. II. 10 072/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás