BK BH 1984/433
BK BH 1984/433
1984.11.01.
Érdemesség hiányában bírósági mentesítésben nem részesül az a súlyos bűncselekmény miatt elítélt, akit a bíróság a 10 éves várakozási idő alatt két ízben is büntetéssel sújtott [Btk. 103. § (1) bek. c) pont, (4) bek.].
A kérelmezőt a Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1960. január 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 10 évi börtönre és 5 évre egyes jogai gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésből közkegyelmi rendelkezés folytán 1963. április 2. napján szabadult.
A kérelmező e büntetés hátrányos következményei alóli mentesítését kérte.
Az elsőfokú bíróság mentesítette a kérelmezőt a büntetéshez fűződő hátrányos következmények alól.
A fellebbezés alapos.
A bírósági mentesítés szabályait a Btk. 103. §-a tartalmazza. E rendelkezésekből, és az azokhoz fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a bírósági mentesítés körébe olyan büntetések tartoznak, amelyeknél a bűncselekmény tárgyi súlya jelentősebb fokú. Ezért a szükséges várakozási idő kitöltésén felül a törvény a kérelmező érdemességének vizsgálatát mint további előfeltételt – írja elő. Bírósági mentesítésre az érdemes, aki egész életmódjával bizonyítja megbánását, helyes irányú megváltozását, aki tehát a tüntetés kitöltése óta úgy élt, mint ahogyan az minden állampolgártól elvárható.
A már említett büntetésen kívül a kérelmezőt 1979-ben garázdaság és hivatalos személy megsértésének bűntette miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzmellékbüntetésre; 1981-ben pedig devizagazdálkodás megsértése vétségének kísérlete miatt pénzbüntetésre ítélték. A kérelmező tehát az elmúlt 5 év folyamán két esetben is megsértette a törvényes rendet, ez a magatartás pedig aligha egyeztethető össze az állampolgároktól joggal elvárható törvénytisztelő életvitellel.
Ennek ellenére az elsőfokú bíróság e tényeknek nem tulajdonított kellő jelentőséget. Csupán arra tekintettel teljesítette a kérelmet, hogy a kérelmezővel szemben lakókörnyezetében egyéb kifogás nem merült fel és megfelelő a munkahelyi magatartása.
E téves álláspontból kiindulva tartotta az elsőfokú bíróság a kérelmezőt mentesítésre érdemesnek, holott a különböző bűncselekmények elkövetése miatt a közelmúltban történt kétszeri elítélése azt önmagában kizárja.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a terhelt mentesítésre irányuló kérelmét a Be. 381. §-ának (2) bekezdése értelmében elutasította. (Legf. Bír. Rf. IV. 1171/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás