BK BH 1984/434
BK BH 1984/434
1984.11.01.
Az emberölésnek erős felindulásban elkövetése nem állapítható meg, ha az indulatot nem külső ok, hanem a terhelt elkeseredettségében már korábban kialakult érzelmi fogyatékosság motiválta [Btk. 167. §; 15. sz. Irányelv].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 8 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
A vádlott neurotikus személyiségfejlődésű, akinél a levert lelkiállapot (depresszió) a cselekmény elkövetésének időpontjában beszűkült tudatállapotot hozott létre. Tudatbeszűkült állapota közepes fokban korlátozta cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében, illetve az e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában.
A vádlott és házastársa (az ügy sértettje) között a korábban kiegyensúlyozott, harmonikus együttélés megváltozott. A vádlott meggyőződött arról, hogy a felesége elhidegülésének oka az, hogy munkahelyén kapcsolatot alakított ki az egyik kollégájával. Ezt követően kérte a sértettet, hogy – két kiskorú gyermekükre tekintettel – rendezzék a házasságukat. A sértett azonban erre nem volt hajlandó, sőt célzott a házasságuk felbontására is. A vádlottat ez a helyzet idegileg és érzelmileg rendkívül megviselte, ennek ellenére továbbra is – minden eredmény nélkül – próbálkozott rávenni a sértettet, hogy hozzák helyre családi életüket.
Egyik este a lakásukon a vádlott ismét kérlelte a feleségét, hogy béküljenek ki, a sértett azonban ezt ezúttal is elutasította, sőt azt sem engedte meg, hogy a vádlott mellé feküdjön. A vádlott ekkor az előszobába távozva megpillantotta a gyújtós hasogatásához használt 85 dkg súlyú, 8 cm élhosszúságú baltát, s azt – azzal az elhatározással, hogy megöli a feleségét – magához vette. Visszament a szobába, és a baltával a kezét arca elé emelve védekező sértett fejére közepes vagy azt meghaladó erővel, gyors egymásutánban legalább 15 ütést mért. A sértett az elszenvedett sérülések következtében a helyszínen meghalt.
Ezután a vádlott – öngyilkossági szándékkal – 2-3 dl permetezőszer-oldatot ivott. A körzeti orvos hívására kiérkező mentők – az akkor még eszméletlen – vádlottat kórházba szállították, ahol műtétet hajtottak végre rajta.
A sértett összesen 18, fejen észlelt sérülést, lágyrészbevérzést, vágott jellegű sebzést szenvedett, halálát a homlokcsont koponyaalapra is kiterjedő darabos törése, koponyaűri vérzés, agykéreg roncsolódás, heveny agyduzzanat és vérbelehelés együttesen okozta.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott egészségi állapotának tisztázása céljából bizonyítást vett fel. Az ennek keretében beszerzett igazságügyi orvos szakértői véleményre alapozottan a tényállást az alábbiakkal egészítette ki.
A vádlott a permetezőszer okozta mérgezés következményeként súlyos eszméletvesztés állapotába került, emiatt az intenzív osztályon kezelték. A mesterséges lélegeztetéshez használt tubus eltávolítása után súlyos légzési elégtelenséget okozó szövetburjánzás alakult ki. Légzészavarai következtében a vádlott büntetéselviselési képessége nagyobb mértékben megnehezült.
A fenti kiegészítést is figyelembe véve a megalapozott tényállásból a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, s helyesen minősítette a cselekményt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítására irányuló fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához – miként arra a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve iránymutatást ad a pusztán indulatos állapot nem elegendő, hanem az indulat olyan magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartására képtelenné válik.
A vádlottnál a cselekmény elkövetését megelőzően egy hónappal – amikor tudomására jutott, hogy felesége új kapcsolatot kialakítva el akarja hagyni – nyomott lelkiállapot (depresszió) jött létre, amely a személyiség fokozatos beszűkülésében jelentkezett, s ezáltal a magánéletében kialakult problémáinak a megoldására képtelenné vált. Kétségbeesetten próbálkozott rávenni feleségét arra, hogy házasságukat hozzák helyre, a sértett azonban – fenntartva válási szándékát – azt következetesen elutasította. A vádbeli cselekmény előzményeként lezajlott vita – aminek során a sértett csupán a vádlott előtt már ismert álláspontját ismételte meg – olyan tudatbeszűkült állapotot hozott létre, amely közepes fokban korlátozta a vádlottat cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson. Ebből következően a vádlott tudatának elhomályosulását nem külső ok – a sértett magatartása – által kiváltott magas fokú indulat idézte elő, hanem azt kizárólag belső, a neurotikus személyiségfejlődés talaján kialakuló – elkeseredettségben, kilátástalanságban összegeződő – lélektani fogyatékosság motiválta. Minthogy tehát a vádlott esetében sem a belső egyensúlyt felborító magas fokú indulat, sem pedig olyan súlyos ok, amely annak kiváltására alkalmas lehetett volna, nem volt megállapítható, a cselekmény privilegizált emberöléskénti minősítésére nem volt alap.
A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket az elsőfokú bíróság lényegében helyesen sorolta fel, és azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte. A Legfelsőbb Bíróság kiegészítette a súlyosító körülményeket azzal, hogy a vádlott bűncselekményét hozzátartozója – felesége – sérelmére követte el, s ezzel összhangban a vádlott két kiskorú gyermekes családos állapota nem enyhítő [15. számú Irányelv IV/8. pont]. A vádlott javára értékelendő további enyhítő körülmény ellenben az, hogy betegsége folytán büntetéselviselési képessége nagyobb mértékben megnehezült.
E módosításokat is figyelembe véve a megyei bíróság által a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés a büntetés céljának eléréséhez feltétlenül szükséges. A cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára tekintettel a büntetés enyhítésére a Legfelsőbb Bíróság alapot nem talált.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 945/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás