BK BH 1984/440
BK BH 1984/440
1984.11.01.
Ha a büntetőeljárás során orvos szakértő bevonása vált szükségessé annak megállapítása végett, hogy a sértett a bántalmazás folytán 8 napon belül vagy azon túl gyógyuló sérülést szenvedett-e, a könnyű testi sértés miatt magánvádra folyó eljárásban a bűnösnek kimondott terheltet kell kötelezni a szakértői díjjal kapcsolatos bűnügyi költség megfizetésére [Be. 217. § (1) és (2) bek.; Btk. 170. § (1) és (2) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, és kötelezte, hogy a felmerült bűnügyi költségből 745 forintot az állam javára fizessen meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta azzal, hogy az államnak fizetendő 745 forint bűnügyi költséget a magánvádló köteles megfizetni.
A megállapított tényállás szerint a terhelt többször arcul ütötte a magánvádlót és úgy ellökte, hogy az ablakba esett. Ennek következtében a sértett fején 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett.
A másodfokú bíróság végzése ellen a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a Be. 217. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kötelezte a terheltet az állam által előlegezett 745 forint bűnügyi költség megfizetésére. A Be. 217. §-ának (1) bekezdését nem hívta fel. Ez a költség azért merült fel, mert az elsőfokú bíróság az ügy iratait megküldte a kerületi ügyészségnek, mivel olyan bűncselekményt látott megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli. Az ügyészség maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt elrendelte a nyomozást, majd fül-, orr-gégészeti szakvéleményt szereztek be, és szakértőt hallgattak meg annak eldöntésére, hogy a magánvádló fülében levő elváltozások a vád tárgyává tett cselekmény időpontja előtt keletkeztek-e. A szakértők e kérdést igenlően határozták meg, s a bántalmazással okozott sérülés gyógytartamát 8 napon belülinek jelölték meg. Ezért a nyomozóhatóság az iratokat magánvádas eljárás lefolytatása végett visszaküldte a bíróságnak.
A szakértői véleményekkel kapcsolatosan összesen 745 forint bűnügyi költség merült fel.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a magánvádló hivatkozott a dobhártyaszakadásra és a mérsékelt fokú halláscsökkenésre, melyekről az orvos szakértők megállapították, hogy azok egy régebben lezajlott gyulladás maradványai. Ennélfogva a szakértők közreműködésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség nem a vádlottat, hanem a magánvádlót terheli.
Ez az indokolás téves, és a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés törvénysértő.
A szakértői bizonyítás elrendelése szükséges volt, mert enélkül nem lehetett dönteni a cselekmény minősítéséről, s arról sem, hogy az eljárás magánvádra vagy közvádra folytatható-e. Ezért a Be. 217. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata a terhelt javára nem alkalmazható. A Be. 217. §-ának (1) bekezdése alapján az állam által előlegezett bűnügyi költséget a terheltnek kell viselnie.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt a Be. 217. §-ának (3) bekezdése alapján sem mentesíthető a bűnügyi költség egy részének viselése alól, mert annak összege a bűncselekmény súlyához képest „aránytalanul nagynak” nem tekinthető.
Így a kifejtett indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzésének a bűnügyi költség viselésére vonatkozó az a rendelkezése, amellyel a magánvádlót kötelezte, hogy a 745 forint – állam által előlegezett – bűnügyi költséget fizesse meg: törvénysértő. Ezért e rendelkezést hatályon kívül helyezte, és a Be. 217. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a terheltet az említett bűnügyi költség megfizetésére. (B. törv. III. 771/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás