BK BH 1984/442
BK BH 1984/442
1984.11.01.
A másodfokú bűntetti eljárásban törvénysértő a bizonyítási eljárás teljes megismétlése, illetve lefolytatása [Be. 240. §, 258. § (1) bek. a) pont].
A járásbíróság mint a fiatalkorúak bírósága csoportosan elkövetett rablás bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül a fk. I. r. terheltet a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó 4 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra;
a fk. II. r. terheltet a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra; míg
a III. r. terheltet fegyházban végrehajtandó 5 évi szabadságvesztésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a község egyik utcájában a III. r. terhelt javaslatára a fk. I. r. terhelt megütötte a faluban fogyatékos szellemi képességű személyként ismert P. S. sértettet. A fk. II. r. terhelt nyomban bekapcsolódott a sértett bántalmazásába, és miközben a két fiatalkorú a sértettet bántalmazta, a III. r. terhelt a sértett kabátját átkutatta, és annak zsebeiből a 210 forintot tartalmazó pénztárcáját, valamint a cigarettáját kivette.
A bántalmazás következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörést, a kulcscsont és az arctájék zúzódásait szenvedte el.
A másodfokú bíróság hivatalból rendelte el bizonyítás felvételét. A későbbiekben több tárgyalást tartott és lényegében az egész bizonyítási eljárást újból lefolytatta.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a fk. I. r. és a fk. II. r. terheltek cselekményét társtettesként elkövetett rablás és súlyos testi sértés bűntettének minősítette, és ezért – a szabadságvesztések végrehajtásának fokozatba sorolása és a mellékbüntetések kiszabására vonatkozó rendelkezések érintetlenül hagyása mellett a fk. I. r. terheltet 3 évi, míg a fk. II. r. terheltet 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, míg a III. r. terheltet az 1 rb. csoportosan elkövetett rablás bűntette és 1 rb. súlyos testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – felmentette, és a szabadlábra helyezését elrendelte.
Határozatának indokolásában a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben megállapított tényállást akként helyesbítette, hogy a III. r. terhelt a bűncselekmény elkövetési helyszínén ugyan jelent volt, az eseményeket azonban csupán másfél méter távolságból szemlélte, semmiféle tevőleges magatartást nem tanúsított; a társait bűncselekmény elkövetésére nem biztatta.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban rögzítette mindazokat az adatokat és történeti eseményeket, melyek a vád tárgyává tett tények köréhez tartoztak, és amelyek elengedhetetlenül fontosak voltak a bűnösség megítéléséhez, illetőleg a törvényes büntetés meghatározása során a bűnösség alanyi és tárgyi oldalán értékelésre szorultak.
A Be. 239. §-ának (1) bekezdése szabályára figyelemmel e törvényhely (2) bekezdésében tételesen felsorolt megalapozatlansági hibákban nem szenvedő ítéleti tényállás irányadó a másodfokú bírósági eljárásban.
A Be.-nek a másodfokú bírósági tárgyalásra vonatkozó rendelkezései szerint a Be. 240. §-a alkalmazásával bizonyítás felvételének csupán a megalapozatlanság kiküszöbölése végett van törvényes alapja.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 84. számú állásfoglalására figyelemmel a másodfokú bűntetti eljárásban csupán részleges megalapozatlanság kiküszöbölése végett van törvényes lehetőség a Be. 240. §-a szerinti bizonyítás felvételére, a teljes, vagy a tényállás túlnyomó részét érintő megalapozatlanság a másodfokú bűntetti eljárásban nem küszöbölhető ki.
A megyei bíróság azonban a másodfokú eljárásban több tárgyalást is tartva lényegében az egész bizonyítási eljárást újból lefolytatta anélkül, hogy a büntetőügyet lezáró határozatában számot adott volna arról, hogy az első fokú ítélet tényállása vagy indokolása milyen természetű megalapozatlanságban szenvedett, illetve, hogy milyen törvényes oka és lehetősége volt a másodfokú bíróságnak arra, hogy a bizonyítást megismételve az elsőfokú bíróság által egyszer már értékelt bizonyító tényeket újra értékelje; majd e folyamat eredményeként az első fokú ítélet tényállásától lényegesen eltérő történeti tényállást állapítson meg.
Az iratok tartalma alapján azonban a járásbíróság ítélete megalapozatlannak nem minősíthető, és ugyanakkor tényként állapítható meg, hogy a megyei bíróság a másodfokú eljárásában a kiemelten tárgyalt okokból megsértette a Be. 239. §-a (1) bekezdése, valamint a Be. 240. §-a előírásait.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárásra a megyei bíróságnak visszaküldte.
Egyidejűleg a fk. I. r. és a fk. II. r. terheltek előzetes letartóztatását a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból – mert szabadlábra helyezésük esetén a reájuk kiszabott büntetés súlyosságára tekintettel szökésüktől, illetve elrejtőzésüktől alaposan tartani kell – a Be. 95. §-a (2) bekezdésének második fordulata rendelkezésének megfelelően a másodfokú bíróság érdemi határozatának meghozataláig fenntartotta. (B. törv. IV. 115/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás