PK BH 1984/448
PK BH 1984/448
1984.11.01.
A volt közös lakás elhagyására kötelezett házastársnak (volt házastársnak) kárpótlás ítélhető meg. A kárpótlás rendeltetése a távozásra kötelezett fél lakáshelyzetének megoldásához anyagi segítség nyújtása. [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 100. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a felperesnek a volt közös egyszobás, összkomfortos tanácsi bérlakáson fennállott bérlőtársi jogviszonyát megszüntetve a lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, és úgy határozott, hogy a felperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek négyévi ismeretség után, 1982. december 30-án kötöttek házasságot, amely a felperesnek az első, az alperesnek a harmadik házassága volt. A perbeli lakás bérleti jogát az alperes a második házastársával kötött, házassági vagyonközösséget megszüntető szerződéssel szerezte meg, amelyben a szerződő felek a lakás értékét 108 000 forintra tették. Az alperes a házasságkötést követő napon a felperessel történt közlésnek megfelelően a Balatonra ment a barátnőjével szilveszterezni, s a közös lakásban újév napján este, csupán rövid időre jelent meg, majd onnan ismét eltávozott. A felek életközössége ekkor megszűnt. Az alperes ezt követően a közös lakásban ritkán tartózkodott, azt azonban – az elsőfokú bíróság megállapítása szerint – véglegesen, vagyis a visszatérés szándéka nélkül nem hagyta el. Jóllehet a házassági együttélést az alperes szakította meg, a műszaki adottságainál fogva megosztott használatra alkalmatlan lakás kizárólagos használatára azonban a lakásszerződés körülményeire figyelemmel az alperes jogosult.
A másodfokú bíróság az ügyész és a felperes fellebbezésére az első fokú ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta: mellőzte az alperes lakáshasználatra való feljogosítására és a felperesnek a lakásból való távozásra kötelező, illetőleg az elhelyezéséről döntő rendelkezést, és az alperes bérlőtársi jogviszonyát szüntette meg. Indokolása szerint az alperesnek az anyjánál állandó lakása van, s a perbeli lakást visszatérítési szándék nélkül hagyta el.
A jogerős ítélet ellen – azt a rendelkezést kivéve, amellyel a másodfokú bíróság az alperesnek a perbeli lakásra vonatkozó bérlőtársi jogviszonyát megszüntette – emelt törvényességi óvás alapos.
Mindkét fokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a perbeli lakás – helyiségeinek számát és alapterületét tekintve – a megosztott használatra nem alkalmas. Ilyen esetben a bíróság a lakás elhagyására az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 99. §-ának (2) bekezdése szerint azt a felet kötelezi, akinek a magatartása eredményezte a házasság felbontását, illetőleg tette lehetetlenné a lakás közös használatát.
A nem vitás tényállás szerint a házas együttélést felelőtlen, egyoldalú magatartásával az alperes hiúsította meg, s emiatt vált lehetetlenné a lakás közös használata. Így érdemben – bár eltérő indokok alapján – helytálló a másodfokú bíróságnak az a döntése, amellyel az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette. Az a ténymegállapítás azonban, hogy az alperes a perbeli lakást visszatérési szándék nélkül véglegesen elhagyta, s nevezettnek az anyjánál állandó lakása van, megalapozatlan. A peradatok szerint az életközösség megszűnése után is az alperes fizette a lakás bérleti díját. Maga a felperes adta elő a keresetlevelében, hogy az alperes újév napján este rövid időre hazajött, s azóta éjszakánként néha hazajön, de napokra is eltávozik. Arra vonatkozó kellő adat, hogy az alperes ténylegesen az anyjánál lakik-e, s hogy van-e ott megfelelő lakása, vagyis, hogy anyjának milyen terjedelmű és beosztású lakása van, s ott milyen minőségben és mennyiben van biztosítva az alperes önálló elhelyezése, nem áll rendelkezésre.
A peres felek az 1983. március 15-én tartott tárgyaláson egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a lakás kizárólagos használatáért kölcsönösen hajlandók egymásnak lakáskárpótlást fizetni. A másodfokú bíróság e nyilatkozatokhoz képest sem állapíthatta volna meg, hogy az alperes a perbeli lakást visszatérési szándék nélkül véglegesen hagyta el, s nem mellőzhette volna a lakáskárpótlás tekintetében való döntés meghozatalát. A R. 100. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság annak a házastársnak (volt házastársnak), akit a lakás elhagyására kötelez, kárpótlást ítélhet meg. A kárpótlás rendeltetése – amint arra több bírósági határozat indokolása rámutat – a távozásra kötelezett fél lakáshelyzetének megoldásához anyagi segítség nyújtása.
A fentiekből következik, hogy amennyiben az említett körülmények feltárása alapján az állapítható meg, hogy az alperesnek másutt nincs megfelelő lakása, az alperes javára kárpótlás ítélhető meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben új eljárásra s új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 101/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás