PK BH 1984/450
PK BH 1984/450
1984.11.01.
Az örökhagyó érvénytelen öröklési szerződésbe foglalt nyilatkozatával is tehet érvényes végrendeleti rendelkezést. Az örökös azzal, hogy a végrendelkezéssel együtt megkötött öröklési és gondozási szerződésben részt vett és az örökhagyó tartására és gondozására vonatkozó kötelezettségét elvállalta, nem valósít meg olyan közreműködést, amely a részére történt juttatást érvénytelenné tenné [Ptk. 655. § (2) bek., 632. § (1) bek.].
Az akkor 78 éves örökhagyó és az alperes 1980. március 28-án élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1980. május 19-én öröklési és gondviselési szerződést kötöttek egymással. A szerződés értelmében az alperes vállalta az örökhagyó gondviselését, betegségében való ápolását, gyógyíttatását, az örökhagyó pedig ennek ellenében minden vagyona örököséül az alperest nevezte meg. Az öröklési és gondviselési szerződés záradéka a következőket tartalmazza: „Alulírott K. J. örökhagyó gondviselt a tanúk előtt újólag kijelentem és nyilvánítom, hogy ez az okirat az én végrendeletemet is képezi.”\parAz öröklési szerződés alakiságának megfelelő okiratot ügyvéd készítette és azt a közjegyzőnél, mint az örökhagyó végrendeletét, letétbe helyezte. Az öröklési és gondviselési szerződést az örökhagyó életében jóváhagyás céljából az illetékes államigazgatási szervhez nem nyújtották be.
Az örökhagyó 1980. július 22-én öngyilkosság következtében meghalt. Törvényes örököse – egyéb örökösök nemlétében – a Magyar Állam lenne.
A közjegyző az örökhagyó hagyatékát az öröklési és gondviselési szerződésbe foglalt végrendelet alapján az alperesnek adta át.
Utóbb az alperes az öröklési és gondviselési szerződés utólagos jóváhagyását kérte, az illetékes államigazgatási szerv azonban a jóváhagyását megtagadta.
A megyei főügyészség a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az érvénytelen öröklési és gondviselési szerződés mint végrendelet is érvénytelen, mert azt mint szerződő fél az alperes is aláírta, így közreműködő személynek tekintendő. Kérte továbbá az alperest arra kötelezni, hogy a hagyatékhoz tartozó 318 460 forintot a Magyar Államnak mint törvényes örökösnek fizesse meg.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalásra a Magyar Állam képviselőjét nem idézte meg, az alperest személyesen nem hallgatta meg, és a szerződéskötés körülményeire bizonyítást nem folytatott le. Ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen, egyben azt 1980. július 22-ig terjedő időszakra hatályossá nyilvánította, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt a Magyar Államnak 313 460 forintot fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az öröklési szerződés hatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen, de az mint írásbeli magánvégrendelet sem érvényes. Az örökhagyó korára és egészségi állapotára figyelemmel ugyanis „nem tételezhető fel”, hogy nyilatkozatát a másik fél – az alperes – jognyilatkozata nélkül is megtette volna. De egyébként az írásbeli magánvégrendelet azért is érvénytelen, mert az alperest a végrendelet megtételében közreműködő személynek kell tekinteni, tehát a neki szóló juttatás csak akkor volna érvényes, ha a szerződésnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írja és aláírja. A szerződés 6. pontjában foglalt örökhagyói nyilatkozat nem független a szerződéstől, hanem annak szerves része, az alperes szerződési nyilatkozata által motivált, azzal tartalmi, akarati kapcsolatban áll.
A bíróság megállapította, hogy a közjegyzőnél történt letétbehelyezés sem alkalmas a jognyilatkozat hibájának orvoslására, mert a letétbehelyezés nem személyesen történt. Ezért a bíróság az érvénytelen öröklési szerződésnek a Ptk. 237. §-a (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményeit alkalmazva az alperes által végzett munka ellenértékét „a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegelve a perbeli körülményeket” havi 1000 forintban állapította meg. Az alperes tehát jogszerűen három hónapra 3000 forintra és a temetéssel felmerült 1000 forint kiadása megtérítésére tarthat igényt, amelyet a bíróság a hagyatékból a javára számolt el, és őt a fennmaradó összeg megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet részben megváltoztatva azt állapította meg, hogy az öröklési és gondviselési szerződés záró rendelkezésébe foglalt írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, és ehhez képest az örökhagyó törvényes örököse a Magyar Állam. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az írásbeli magánvégrendeletnek minősülő jognyilatkozat érvénytelenségét illetően egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. Tévedett viszont – álláspontja szerint – az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hatósági jóváhagyás hiányában eleve érvénytelen öröklési és gondviselési szerződés érvénytelenségét megállapította. Az alperes öröklési igényét az öröklési és gondviselési szerződésbe foglalt írásbeli magánvégrendeletre alapította, és a keresetlevél is e végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányult. Ezért az ítélet rendelkező részét a másodfokú bíróság ennek megfelelően megváltoztatta. Ugyanakkor a marasztalásra irányuló kereseti kérelmet – bár a Magyar Állam képviselőjét a másodfokú eljárásban megidézte – a Pp. 49. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozással elutasította.
A jogerős ítéletnek a végrendelet érvénytelenségét megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 655. §-ának (2) bekezdése szerint az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet.
Az adott esetben az öröklési és gondviselési szerződés 1–6. pontjai tartalmazzák a szerződő felek szerződéses nyilatkozatait, ezen belül az örökhagyó a 2. pontban rendelkezett az alperes szerződéses örökössé nevezéséről az általa vállalt szolgáltatások ellenében. A szerződéses nyilatkozatok után az okirat záradékában az örökhagyó külön kifejezésre juttatta, hogy az okirat egyben az ő végrendelete is. Ez az örökhagyói nyilatkozat olyan írásbeli magánvégrendeletnek tekintendő, amelynek érvényességét az öröklési és gondviselési szerződés érvénytelensége nem érinti.
Megalapozatlan az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, hogy az örökhagyó jognyilatkozata akarati hiba miatt is érvénytelen.
Az adott esetben az örökhagyó azért kívánta juttatásban részesíteni az alperest, mert az alperes a gondozását ellátta, azt a jövőben is vállalta, és – amennyiben annak szükségessége felmerül – vállalta ápolását is. Ha az alperes a szerződés érvénytelensége ellenére az örökhagyó elvárásainak eleget tett, haláláig ápolta és gondozta az örökhagyót, megvalósultak azok a feltételek, amelyekre tekintettel az örökhagyó végrendelkezett. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az örökhagyó akaratelhatározása szempontjából nem az öröklési és gondviselési szerződés mikénti jogi megítélése, hanem az alperes által nyújtott ápolás és gondozás ténye volt a meghatározó. Azt pedig a felperes sem tette vitássá, hogy az alperes az örökhagyót ellátta és gondozta, majd eltemettette, s így az örökhagyónak az a feltevése megvalósult, amelyre tekintettel az ő javára végrendelkezett.
De tiltott közreműködést sem lehet megállapítani az alperes oldalán. Az alperes ugyanis a juttatással illetéktelen előnyhöz nem jutott. Azzal, hogy a végrendelkezéssel együtt megkötött öröklési és gondozási szerződésben részt vett, és az örökhagyó tartására és gondozására vonatkozó kötelezettségét elvállalta, nem valósított meg olyan közreműködést, amely a részére történt juttatást érvénytelenné tenné.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság óvással megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatta, és a felperesnek a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének a marasztalásra irányuló keresetet elutasító rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően érintetlenül hagyta. (P. törv. II. 20 172/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás