GK BH 1984/458
GK BH 1984/458
1984.11.01.
A bíróság akkor is vizsgálhatja az elállás megalapozottságát, ha a szerződéstől elálló fél az ellátási nyilatkozatában tévesen hivatkozott az ezt számára megengedő jogszabályra, de az elállásának indokát megjelölte [Ptk. 300. § (1) és (2) bek., 302. § (1) bek., 320. § (1) bek., 392. § (2) bek., 393. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes egyszer használatos fecskendők gyártása céljából létesülő üzeme energiaközpontjának és fűtésszerelésének munkáira kötött szerződés késedelmes teljesítése (keresetváltoztatás után: a szerződés meghiúsulása) miatt az alperes ellen támasztott keresetét. A bíróság ítéletét – egyebek között – a következőkkel indokolta.
A felperes beruházásához szükséges kazántelep, kompresszortelep és hűtőtelep megvalósítására 1981. április 31-i próbaüzemi befejezési határidővel kötöttek a felek szerződést. Minthogy a felperes közbenső szolgáltatási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, a határidőt többször, legutóbb 1981. szeptember 30-ára módosították. Az utóbbi szerződésmódosítást tartalmazó jegyzőkönyvben a felperes vállalta, hogy a még hiányzó célanyagokat és a teljes munkaterületet 1981. július 10-ig átadja az alperesnek. A megállapodásról szóló jegyzőkönyv nem a felek együttes jelenlétében készült, hanem utólag. Az alperes a neki aláírás végett megküldött jegyzőkönyv szövegébe begépelte, hogy a felperes által vállalt kötelezettség nemteljesítése esetén eláll a szerződéstől.
A bíróság a kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy 1981. július 10-én a teljes munkaterület nem állt rendelkezésre, annak kialakítását a felperes csak 1981. december 4-én fejezte be. A célanyagszállítás 1981. június 13. és 20. közötti időben és 1981. szeptember végén történt meg. Az alperes 1981. október 14-én jelentette be a felperesnek, hogy a szerződésmódosításban vállalt kötelezettség nemteljesítése miatt eláll a szerződéstől.
A bíróság álláspontja szerint a meghiúsulási kötbérigény alapjául megjelölt lehetetlenülés esete nem állapítható meg, mert a kazántelep és a hűtőtelep – az alperesnek az elállás ellenére önként teljesített szerelésvezetésével – elkészült, a kompresszor hátralevő munkáinak elvégzésére pedig a felperes másik vállalkozót keresett.
A felperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését lehetetlenülés címén 447 220 Ft kötbér megfizetésére.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1981. május 28-án kelt jegyzőkönyv az anyagjegyzék szerint még hiányzó célanyagok, valamint a teljes munkaterület átadásának határidejeként 1981. július 10. napját határozta meg. A jegyzőkönyvnek a tartalmába beletartozik az alperesnek az az egyoldalú nyilatkozata is, amely szerint „… ellenkező esetben az alperes a szerződéstől eláll”. Az egyoldalú nyilatkozatot, tehát a szerződésmódosítási tárgyalásnak ilyen tartalommal történt megszövegezését a felperes tudomásul vette. Az egyoldalú nyilatkozat „érvényességének” kérdése nem vethető fel, legfeljebb az, hogy a nyilatkozat jogszerű-e, s ahhoz milyen joghatás fűződik.
Tény, hogy – amint a felperes fellebbezésében is részletesen kifejtette – az alperes az elállást bejelentő levelében nem hivatkozott a Ptk. 393. §-ának (2) bekezdésére, a Ptk.-nak általa felhívott rendelkezései szerint viszont nem lett volna joga az elállásra. Az elállás indokai között azonban a munkaterület-hiány is szerepel. Ez viszont a Ptk. 393. §-ának (2) bekezdése szerint megalapozhatja az elállás jogszerűségét. A bíróság ez utóbbi kérdésben az előadottakra tekintettel e törvényhely figyelembevételével foglalhatott állást még akkor is, ha az alperes tévesen jelölte meg az alkalmazandó, az elállásra őt felhatalmazó jogszabályt.
A hiányzó célanyagoknak a kikötött időpontban (a felperes szerint július 20-a) történt átvétele valóban értékelhető úgy, hogy a késedelmet az alperes jelentéktelennek ítélte, s emiatt nem kívánt elállni a szerződéstől. Emellett azonban fennmaradt az alperes igénye arra, hogy a felperes 1981. július 10-ig (a célanyagok átadásával együtt) biztosítsa számára a teljes munkaterületet, amelybe beletartozott a faláttörések elvégzése, a boyler és a lemezkémény alapjának elkészítése. A megállapodásra tekintettel a felperes már nem hivatkozhat arra, hogy az alperesnek a még mindig nem teljes munkaterületre fel kellett vonulnia, és a felperes a munkaterületnek az említett hiányosságait ezután is megszüntethette volna.
A szakértő véleménye szerint kellő kooperációval az alperes folyamatos munkavégzésének lehetőségét a felperes álláspontjának megfelelően is biztosítani lehetett volna. Csakhogy a felek nem ebben állapodtak meg, és a célanyagok átadása után a felperes meg sem kísérelte a teljes munkaterület átadására vállalt kötelezettség módosítását, illetőleg annak pontosítását, hogy a felek hogyan értelmezik a „teljes munkaterület” fogalmát. A felperes bizonyíthatóan csak 1981. szeptember 30-án sürgette az alperes felvonulását, azt állítva, hogy a munkaterület biztosítva van. A teljes munkaterület azonban – mint a bizonyítás anyagából kitűnik – a felperes 1981. október 15-én kelt következő sürgetése időpontjában sem állt az alperes rendelkezésére.
Az említett körülmények – a munkaterület részleges hiánya – miatt tehát az alperes 1981. október 14-én kelt levelében közölt elállás jogszerű volt, miként azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. Ebből pedig az következik, hogy – függetlenül attól, hogy a beruházás e részét a felperes saját részlegével vagy más vállalkozóval befejezte-e vagy sem – az elállás a felek szerződését felbontotta [Ptk. 320. § (1) bek.]. A szerződés teljesítése tehát nem annak vétkes megszegése, hanem a jogszerű elállás miatt lehetetlenült, így a felperes ezen a címen kötbérre nem tarthat igényt.
Megjegyzendő, hogy a felperes az eredeti kereseti kérelmének előterjesztése (késedelmi kötbér és póthatáridő megállapításának igénylése) időpontjában (1981. november 13.) már birtokában volt az alperes elállásbejelentő levelének, és így módjában állott volna egyidejűleg kérni a bíróságtól a szerződésnek népgazdasági érdekből való hatályban tartását [Ptk. 393. § (2) bek.], még akkor is, ha az elállást az alperes nem e §-ra hivatkozással jelentette be.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 933/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás