GK BH 1984/461
GK BH 1984/461
1984.11.01.
Csökkent értékű termék importálása esetén az importbizományost a bizományi díj és a limitáron aluli haszonrészesedés csak az értékcsökkenés arányában leszállított mértékben illeti meg [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 22. § (1) bek., 24. § (4) bek., 26. § (2) bek.].
A felperes megbízó az alperes bizományossal bizományi szerződést kötött faforgácsoló lemez gyártására szolgáló komplett gépsor beszerzésére. A szerződés alapján az alperes egy külföldi céggel külkereskedelmi szerződést kötött. Ebben a szállító vállalta, hogy a gépeket próbaüzem során adja át. A külföldi fél azonban nem tudta a leszállított gépet működésbe hozni. Ennek alapján a felperes az alperes útján elállást jelentett be a külkereskedelmi szerződéstől, és a megbízottja a vételárat visszakövetelte a külkereskedelmi szerződésben kikötött Nemzetközi Választottbíróság előtt. A választottbírósági tárgyaláson a felek oly értelmű egyezséget kötöttek, amelynek alapján a külföldi szállító 2 300 000 US dollár árengedményt nyújtott.
A bizományi szerződés szerint az alperest 1,7% bizományi díj és az áralku eredményeként jelentkező különbözet 20%-a illette meg. A bizományi díj megfizetése a külkereskedelmi szerződés teljesítésének ütemében és arányában történt, az alperes minden egyes esetben a leszállított termék ellenértéke után számított bizományi díjat beszedte. A felperes felhívta az alperest, hogy az árengedmény arányában a bizományi díjat és az árkülönbözet után számított és fizetett összeget fizesse vissza. Hivatkozott a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 24. §-ának (4) bekezdésére, amely szerint a bizományi díj importbizomány esetén a külföldi fél teljesítésének arányában illeti meg a bizományost. Miután az árengedményre a csökkent értékű gép szállítása folytán a külföldi fél felróható magatartása miatt került sor, az árengedmény után az alperest bizományi díj nem illeti meg. Keresetében kérte az alperes kötelezését 2 990 000 Ft és ennek kamata megfizetésére, miután az árengedmény 2 300 000 dollár volt, ennek 111 941 000 Ft értékéhez képest a bizományi díjként fizetendő 1,7% 1 902 900 Ft-ot tett ki; a limitár-különbözet pedig az alperes által kimutatott 3 106 000 Ft, ennek 35%-a 1 087 100 Ft.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy szubjektív vétkességet a felperes az alperesnek nem tulajdonít. A külkereskedelmi szerződés a felperes egyetértő hozzájárulásával jött létre. A felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezést azonban másképp kell értelmezni a bizományi díjra nézve. A bizományos tevékenysége a külkereskedelmi szerződés megkötése és lebonyolítása. Ezt a tevékenységet pedig az alperes kifejtette. Annak a kockázatát, hogy az egyedi gépsor később hibásnak bizonyult, a felperesnek kell viselni. Az összegszerűséget nem kifogásolta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az a jogi kérdés volt eldöntendő, hogy a feleknek a teljesítést megelőző elszámolása a bizományi díj és a limitáron aluli megállapodásból származó haszontérítés tekintetében törvényes volt-e vagy sem, valamint az, hogy a szavatosság keretében nyújtott árleszállítás a már elvégzett elszámolás revideálására teremtett-e törvényes alapot, illetőleg a szerződés szerinti ellenérték alapján számított bizományi díjat és a limitáron alul kötött külföldi szerződés folytán fizetendő összeget megfelelően csökkenteni kell-e. A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendeletből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a bizományost a szerződés szerinti vételár alapulvételével megilleti a bizományi díj, illetőleg az áralku szerinti részesedés. A felek elszámolása törvényes volt. Az a tény, hogy a külföldi fél hibás teljesítése miatt árengedmény nyújtására került sor, nem teremt lehetőséget a szabályos elszámolás megtámadására. Amennyiben a bizományos alperes ügyviteli mulasztást követett volna el, kártérítés megfizetésére lenne kötelezhető, a hibás teljesítés kockázata azonban a megbízót terheli. Az alperes bizományos a felperes megbízása szerint érvényesítette a külföldi féllel szemben az igényt, ügyviteli mulasztást tehát nem követett el. Ami az említett rendelet 24. §-ának (4) bekezdését illeti, az nem tesz különbséget hibás és hibátlan teljesítés között. A felperes részére nyújtott árengedmény folytán sem a bizományi díjat, sem a részesedést nem kell korrigálni.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett. Hivatkozott a rendelet 24. §-ának (4) bekezdésére, amelynek helyes értelmezése mellett téves az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, amely szerint hibás teljesítés esetén is ugyanaz a bizományi díj illeti meg az alperest, mintha a teljesítés hibátlan lett volna. A külföldi szállító ugyanis vállalta, hogy kész üzemet ad át, ezt nem tudta teljesíteni, ezért árengedményt volt kénytelen nyújtani. A csökkent értékű teljesítés a külföldi félnek felróható okból történt, ezért a rendelet 26. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni. Nincs jelentősége annak, hogy a szállított áru ellenértékét korábban ki kellett fizetni anélkül, hogy bizonyítást nyert volna, vajon a külföldi szállító a szerződéses kötelezettségének eleget tett-e. Amennyiben a felperesnek módja lett volna meggyőződni a hibás teljesítésről, esetleg nem került volna sor a vételár teljes kifizetésére. A visszakapott több mint 100 millió forint is bizonyítja, hogy az elsőfokú bíróság indokolása nem helytálló.
A fellebbezés alapos.
A felperes keresetének jogalapja a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 24. §-ának (4) bekezdése, valamint 26. §-ának (2) bekezdése.
A 24. § (4) bekezdése szerint a bizományi díj importbizomány esetén a külföldi fél teljesítésének arányában jár. A külföldi fél teljesítésének mérvét pedig az egyezség alapján nyújtott árengedmény folytán az eredeti vételár 35%-kal csökkentett összege határozza meg. Jelentősége van ugyanis annak, hogy a teljesítés hibátlannak vagy hibásnak tekintendő. Amennyiben a teljesítés hibátlan lett volna, azaz a felperes minőségi kifogással nem él, a vételár deviza-ellenértéke arányában a bizományi díj teljes összegében megillette volna az alperest. A teljesítés azonban hibásnak bizonyult. Az alperes a felperes szavatossági igényét, nevezetesen az elállást és a vételár teljes visszatérítését érvényesítette a Nemzetközi Választottbíróság előtt. Az irányadó jog a külkereskedelmi szerződés szerint a svájci jog volt. Amennyiben a Nemzetközi Választottbíróság a keresetnek teljes egészében helyt adott volna, a külföldi szállító köteles lett volna a vételár teljes összegét visszatéríteni, és ebben az esetben a 26. § (2) bekezdése szerint az alperes csupán a költségei megtérítését követelhetné. Ugyanez a helyzet az árengedmény esetében is, a bizományi díj elszámolásának alapját tehát csak az árengedménnyel csökkentett vételár képezi. A külföldi fél által teljesítettnek ugyanis csak az árleszállítással csökkentett értékű termék tekinthető, és ezért a felperes által az árengedmény összege után már megfizetett bizományi díjat az alperes köteles visszatéríteni.
A felperes a választottbírósági egyezség folytán kárt szenvedett, hiszen kereseti kérelme elállásra irányult, és helyette csupán árengedményt, vételár-leszállítást kapott. A felperest ennek folytán szükségképpen kár érte, és így a bizományi díj az alperest e részben nem illeti meg.
Miután a szerződés szerinti értékben való teljesítés a külföldi szerződő félnek felróható okból maradt el, az alperes a felperestől a 35%-os árengedménnyel kapcsolatos részben költségei megtérítését követelheti. Az alperes azonban ebben a perben ilyen igényt sem beszámítási kifogás, sem viszontkereset formájában nem érvényesített, illetőleg költségeit nem is számította fel.
Lényegében ugyanez a helyzet az áralku eredményében való osztozkodásnál is. Az osztozkodás alapját is a tényleges vételár képezheti. Ez az ár pedig 35%-kal kisebb volt, mint amennyire a korábbi elszámolás megtörtént. Így ez a nyereségrész is visszafizetendő.
Az említett rendelet 22. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételekkel köti meg a külkereskedelmi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, a bizományost a felek megállapodása szerinti előny illeti meg. A külkereskedelmi szerződés vételára 35%-ban csökkentésre került, illetőleg a külföldi szállító ilyen mértékű árengedményt nyújtott, de ez nem a külföldinél elért kedvezőbb feltételek miatt, hanem a hibás teljesítés következményeként történt, nincs tehát törvényes alapja, hogy az alperes „áralku eredményeként” a külföldi által visszafizetett összegből is részesedjék, a 35%-os visszatérítés vonatkozásában az áralku nem vehető figyelembe.
Végül nem mulasztható el annak megállapítása sem, hogy a visszakapott vételárrészből szerzett be a felperes – ismét az alperes útján – a gépsor hibásnak minősült egységei helyett új gépeket és ezek vételára után az alperes bizományos ismételten felszámította a bizományi díjat. Hibátlan teljesítés esetén nem lett volna szükség erre a másodlagos importra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az eltérő jogi álláspont folytán – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 033/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás