GK BH 1984/462
GK BH 1984/462
1984.11.01.
A KGST Általános Szállítási Feltételek hatálya alá tartozó importbeszerzés körében a külkereskedelmi bizományosnak a külföldön feladott áru ellenértékének megtérítésére irányuló követelése a megbízóval szemben esedékessé válik, mihelyt azt a külföldi fél azonnali beszedési megbízás alapján megfizette [1968. évi 35. sz. tvr.-tel közzétett KGST Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF) 5. § b) pont, 49. §, 53–56. §; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 28. § (2) bek.].
A felperes bizományos az alperes megbízóval szemben 461 394 Ft összegű ki nem egyenlített számlakövetelését érvényesítette. Előadta, hogy a külföldi fél ezt az összeget tőle a KGST 1968/1975. évi Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF) 49. §-a alapján behajtotta.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes által létrehozott külkereskedelmi szerződés alapján a külföldi fél két alkalommal termékeket szállított részére. Az első szállítmányból részmennyiség és a másik küldemény a határállomásra egyáltalán nem érkezett.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 461 394 Ft és ennek kamata megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes a kifizetéseket jogszerűen eszközölte. Nem volt elfogadható az alperesnek az a védekezése, hogy az igényérvényesítés keretében a felperes nem járt el a tőle elvárható módon, mert a felperes 1982. július 31-én a MÁV-nál felszólamlást terjesztett elő, és 1982. augusztus 30-án a szállítót is megkereste az áruhiány rendezése érdekében.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást – a fellebbezés szerint is – helyesen állapította meg és a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 28. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest helytállóan kötelezte a felperes által jogszerűen kifizetett és a külföldi szállító által ugyancsak jogszerűen beszedett ellenérték megfizetésére. A hivatkozott rendelet szerint ugyanis a bizományos által már teljesített kiadásoknak megfelelő összeget a megbízó a terhelő levél beérkezésétől számított 15 napon belül köteles átutalni. A felperes terhére ügyviteli mulasztás nem volt megállapítható.
Ami a fellebbezésben előadottakat illeti, különbséget kell tenni a külkereskedelmi szerződés teljesítése és a fizetési kötelezettség beállta között. Az előbbiről az ÁSZF 5. §-ának b) pontja, az utóbbiról az ÁSZF 49. §-a rendelkezik. Igaz, hogy az áru tulajdonjoga, továbbá az áru vétlen elveszésének veszélye attól az időponttól kezdve száll át a feladóról a vevőre, amikor az árut az eladó ország vasútja az árut átvevő vasútnak átadja, a fizetés azonban utólagos elfogadású inkasszó formájában (inkasszó azonnali fizetéssel) történik, az előírt okmányoknak az eladó által az eladó ország bankjánál történt benyújtása ellenében. A külföldi szállító tehát jogszerűen járt el, miután a feladási okmányok birtokában voltak, és így ugyancsak jogszerűen került az ellenérték birtokába. Miután a felperes a külföldi szállító beszedési megbízására a forintellenértéket átutalta, az alperessel szemben a felperes követelése is esedékessé vált.
A felperes egyébként a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy a küldemény, illetve annak pótlása 1982. december 21. napján a határállomásra megérkezett. Ettől függetlenül, ha jogszabály szerinti teljesítés nem történt volna meg, az ÁSZF 53–56. §-ai a tartozatlan fizetés visszakövetelésére is lehetőséget adnak, azok alkalmazásával az esetleges jogsérelmek orvosolhatók.
Mindezeket figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fentiekkel kiegészítve – lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 418/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás