GK BH 1984/463
GK BH 1984/463
1984.11.01.
Ha a szállítmányozó nem közli kellő időben a megbízójával a fuvarozó ellen indított per eredményét, nem hivatkozhat arra, hogy nem kapott utasítást azokkal a harmadik személyekkel szembeni igényérvényesítésre, amelyekre nézve a fuvarozó elleni perben terhelő adatok merültek fel. A további igényérvényesítésnél azonban a gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 46. §; Ptk. 326. § (2) bek.].
Külföldön 1980. január 4-én 271 colliból álló gyűjtőárut adtak fel nemzetközi vasúti fuvarozásra az alperes címére Budapest-Kikötő rendeltetési állomásra. A rendeltetési állomáson a küldemény kiszolgáltatásakor megállapították, hogy a felperes részére érkezett küldemény sérült, 11 db háztartási mérleg eltörött, ezáltal kár keletkezett.
Az alperes a MÁV-hoz felszólamlást nyújtott be a perbeli kár megtérítése iránt. Ennek eredménytelensége után, 1981. március 4-én pert indított. A bíróság ebben a perben az alperesnek a MÁV ellen benyújtott keresetét 1981. május 28-án elutasította.
A perbeli ténybeli és jogi alapon a felperes az alperes ellen indította meg a pert 1981-ben a kára megfizetése iránt. Ez a per az alperes és a MÁV között akkor még folyamatban volt perre tekintettel a felek közös kérelmére 1981. március 19-től szünetelt. A felek a per folytatását 6 hónapon belül nem kérték, ezért a per megszűnt.
Ezután a felperes 1982. június 14-én ismét előterjesztette ezen keresetét és 860 Ft és ennek kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 23. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget, mert a vasúttal szemben indított per elvesztése után köteles lett volna a külföldi feladó ellen is az igényt érvényesíteni.
Az alperes védekezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült. Érdemben pedig előadta, hogy a vasúttal szemben az igényt érvényesítette. A külföldi feladóval szemben pedig ilyen kis összegű kár nem érvényesíthető, mert a várható perköltség a pertárgy értékét sokszorosan meghaladná, és ezért a Külkereskedelmi Minisztérium ilyen esetben perlési engedélyt nem ad.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes kereseti igénye a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján elévült, és az elévült követelést a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Megállapította, hogy a felperes a kár keletkezéséről a kiszolgáltatáskor tudomást szerzett, így az elévülési idő semmiképpen sem 1982. május 3. napjával kezdődött.
Felhívta az elsőfokú bíróság a felperes figyelmét arra, hogy érdemben sem lett volna a keresete alapos. A Ptk. 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a jogokat a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően lehet gyakorolni. Erre figyelemmel elfogadta azt az alperesi érvelést, hogy ilyen kis összegű kárt a külföldi féllel szemben nem érvényesít, mert a perlési költségek többszörösen meghaladnák a pertárgy értékét. Ezért az alperes csak akkor léphet fel az igényével a külföldi féllel szemben – amit egyébként a jogszabály kötelességévé tesz –, ha a perlésre a külkereskedelmi minisztertől engedélyt kapott. A perbeli esetben pedig ezzel az engedéllyel nem rendelkezett. Így az alperes terhére szerződésszegés, mulasztás nem állapítható meg.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében lényegében megismételte az első fokú eljárásban kifejtett álláspontját, amely szerint a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében keresetét 1982. június 14-én az elévülési időn belül nyújtották be, mert az alperes csak 1982. május 3-án tájékoztatta a felperest arról, hogy az alperes által a MÁV-val szemben indított per hogyan fejeződött be. Hivatkozott arra is, hogy az alperes meg sem kísérelte a Külkereskedelmi Minisztériumtól a perlési engedély beszerzését, így csak valószínűsítette, hogy nem kapott volna perlési engedélyt.
A fellebbezés nem alapos.
A 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 46. §-a értelmében a szállítmányozó a megbízó utasítására köteles a fuvarozóval, raktározóval, rakodóval és a kikötői vállalatokkal szembeni igényeket haladéktalanul érvényesíteni.
A perbeli esetben a felperes megbízó utasítást adott az alperesnek a fuvarozó vasút elleni igényérvényesítésre, amely kötelezettségének az alperes eleget is tett. Amennyiben azonban a fuvarozó kimenti magát a felelősség alól, illetve a fuvarozóval szembeni eljárás olyan adatokat tárt fel, amelyek a szállító vagy más külföldi vállalatok, nevezetesen szállítmányozó, raktározó stb. felelősségét felvethetik, elvileg szükségessé válik e vállalatokkal szemben a külön fellépés. Ezzel kapcsolatban a megbízó csak akkor tud igényérvényesítésre nézve megbízást adni, ha tudomására jut a fuvarozó vasút elleni per eredménytelensége.
Azáltal, hogy az alperes a fuvarozóval szemben hozott elutasító ítéletről nem tájékoztatta haladéktalanul a felperest, a felperest a további eshetőleges károkozókkal szembeni fellépést illetően megfosztotta utasításadási lehetőségétől. Ezért helytálló a felperes álláspontja, hogy akadályozva volt igénye érvényesítésében, illetve utasításadásban az alperes tájékoztatásának elmaradása miatt [Ptk. 326. § (2) bek.]. Az akadály 1982. május 3-án szűnt meg, a keresetlevél pedig ettől számított 3 hónapon belül érkezett a bírósághoz.
Igaz ugyan, hogy a felek együttműködési kötelezettsége keretében a felperesnek is a tőle elvárható módon figyelemmel kellett kísérnie a per kimenetelét. Ennek a kötelezettségének a konkrét körülményekhez mérten elfogadható időben a felperes eleget is tett, mert az alperes csak a felperes kérésére közölte a vasúttal szemben folyamatban volt per eredményét.
Ez azonban nem változtat a per érdemi döntésén, mert helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a kárösszeg rendkívül csekély voltára tekintettel az alperes igényérvényesítési kötelezettsége külföldi felekkel szemben végeredményben gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a konkrét esetben nem állott fenn.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 211/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás