GK BH 1984/466
GK BH 1984/466
1984.11.01.
Ha az engedményesként fellépő felperes a követelési jogosultságát csak a per folyamán igazolta, és az alperes a követelést erre az esetre vagy ezután nyomban elismerte, nincs helye az alperes eljárási illetékben való marasztalásának [Pp. 371. § (1) bek.; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 24. § (1) bek.].
A felperes mint bizományos lángborsószenet importált egy belföldi felhasználó részére, amelyet a rendeltetési állomáson a címzett helyett, szerződés alapján a II. r. alperes vett át a vasúttól, és fuvarozott a címzett megbízó telephelyére. Az ott elvégzett mérlegelés 1010 kg súlyhiányt állapított meg. A felperes a keresetében kártérítés címén 1221 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperesek vagylagos kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kötelezte a kereseti összeg és kamatai megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett arra hivatkozással, hogy a felperessel nem állt jogviszonyban, és hogy a felperes nem rendelkezett a vele szembeni igényérvényesítéshez szükséges engedményezéssel.
A fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzésben adott iránymutatás szerint a megismételt eljárásban be kell szerezni a vasúti fuvarozó I. r. alperestől a felszólamláshoz csatolt iratokat, és meg kell állapítani, hogy a felperes csatolt-e a címzett vállalattól kapott engedményező okiratot. Amennyiben az engedményezés megtörtént, vizsgálni kell, hogy ez a felperest az I. r. alperessel vagy a II. r. alperessel illetve mindkettőjükkel szemben feljogosítja-e a perbeli összeg követelésére.
Amennyiben a felperes nem rendelkezik a II. r. alperessel szemben érvényes cesszióval, módot kell adni arra, hogy ezt a perben pótolja, mert nincs perjogi akadálya annak, hogy a felperes ezt utólag becsatolja.
A megismételt eljárásban a felperes bemutatta a vasúti felszólamláshoz csatolt iratokat, ezek között a címzett vállalattól kapott engedményezést is, amely a perbeli szállítmánnyal kapcsolatban felmerülő mindennemű kártérítési és bármilyen címen követelhető igényre vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott újabb ítéletében szintén a II. r. alperest kötelezte a kereseti összeg és kamatai, továbbá az eljárási illeték megfizetésére, az I. r. alperessel szembeni keresetet pedig elutasította.
Az ítélet indokolása szerint, bár a II. r. alperes tanácsi megbízottat vett igénybe a küldemény kiszolgáltatásakor, a tanácsi megbízottak az elfuvarozást végző gépkocsik folyamatos felügyeletét nem tudták ellátni, ezért a felvett tanácsi jegyzőkönyv nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a hiány a kiszolgáltatáskor fennállt. Ez alapozza meg a II. r. alperes kártérítési felelősségét.
Az ítéletnek az illetékre vonatkozó rendelkezése ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben sérelmezte, hogy mind az első fokú, mind a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére őt kötelezte a bíróság, holott mihelyt abba a helyzetbe jutott, hogy érdemben nyilatkozhassék, a követelést elismerte, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy az igényt vele szemben az arra jogosult érvényesítse.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben a keresetlevél benyújtása előtt meg kell kísérelni a felmerült vitának peren kívül történő elintézését. Ettől csak a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben lehet eltekinteni [Pp. 371. § (2) bek.].
A 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 24. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felperes a keresetlevél benyújtása előtt a vitának peren kívül történő rendezését nem kísérli meg, hanem keresetét annak mellőzésével nyújtja be, és az alperes a keresetben érvényesített igényt az előkészítő irata előterjesztésére előírt határidő eltelte előtt elismeri, az illeték megfizetésére a felperest kell kötelezni.
Az iratokból megállapítható, hogy az alapeljárásban a II. r. alperes arra az esetre tett elismerő nyilatkozatot, ha a felperes a követelés érvényesítésére vonatkozó jogosultságát bizonyítja. A korábbi ítélet elleni fellebbezésre tett észrevételében a felperes azt adta elő, hogy a perléshez szükséges cesszióval rendelkezik, és azt a MÁV-hoz történt felszólamlásakor az iratokhoz csatolta. Ebből megállapítható, hogy a II. r. alperessel szemben a felperes a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerinti keresetindítást megelőző eljárást nem folytatta le, a követelés alátámasztására szolgáló bizonyítékokat, így többek között az engedményező nyilatkozatot sem bocsátotta a II. r. alperes rendelkezésére, aminek alapján az peren kívül elismerhette volna a követelést. Ennek pótlására csak a megismételt eljárásban került sor.
A fentiekből következően az említett rendelkezés folytán az eljárási illetéket a felperesnek kell viselnie. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és mind az első fokú, mind a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a felperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 529/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás