MK BH 1984/468
MK BH 1984/468
1984.11.01.
I. A kiskereskedelmi és vendéglátó üzlet szabadkasszás jellege nem szűnik meg, ha az üzletben pénztárgép van, de azt nem használják a bevétel elszámoltatására [5/1972. (III. 16.) BkM sz. r. 1. §].
II. A leltárhiány megtérítésével kapcsolatos perben a bíróság más felelősségi formára nem térhet át [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 2. § b) pont, 7. §].
A felperes egységvezetőként dolgozott az alperes többszemélyes, szabadkasszás önkiszolgáló rendszerű élelmiszerboltjában. Az üzlet vezetését 1982. június hó 7-én vette át, a beosztott dolgozók alkalmazásához hozzájárult.
Az 1982. június hó 8-tól 1983. április hó 12-ig terjedő leltáridőszakban 15 957 forint leltárhiány keletkezett. Az alperes igazgatóságának elnöke az 1983. május hó 25-én hozott határozatával a felperest a leltárhiány megfizetésére kötelezte, mert a felperes az 1982. június 4-i keltű nyilatkozata szerint leltárhiány esetén teljes anyagi felelősséget vállalt.
A felperes az igazgatósági elnök megtérítési határozata ellen kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, és a leltárhiányért fennálló anyagi felelőssége alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa vezetett egységben pénztárgép volt, az egység forgalmát pénztárzárással ellenőrizte, és minthogy a pénztárgépet nemcsak szűkített – összeadógép – funkcióval használta, ezért az egység szoros elszámolásúnak minősül. Kérelmében azt is előadta, hogy a leltáridőszak alatt a pénztáros személyében változás történt, ami szintén közrejátszhatott a leltáreredmény alakulásában.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a kérelmével azonos tartalmú keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát – az alperes igazgatósági elnökének határozatára is kiterjedően – akként változtatta meg, hogy a felperes az 1983. április 12-ét követő 12 hónapban prémiumban, illetve jutalékkiegészítésben nem részesülhet, és a részesedési alapból év végi részesedést nem kaphat.
Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a peres felek között létrejött megállapodás ellenére a felperes a keletkezett leltárhiányért nem tartozik anyagi felelősséggel. A szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátó üzletekről szóló, a 15/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelettel módosított 5/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint szoros elszámolású az az üzlet, amelynek bevétele pénztárgéppel ellenőrizhető, illetőleg a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzik. Az üzlet szoros elszámolású akkor is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli.
Az üzletben pénztárgépet rendszeresítettek, a felperes a pénztárgépet ellenőrző szalaggal látta el, a vevők ellenőrző blokkot kaptak, az alperes részéről pedig időnként pénztári ellenőrzést is tartottak. Az egység vezetője naponta pénztárzárást végzett, és a pénztárt kezelő személyt az aznapi bevétellel a pénztár adatai alapján elszámoltatta.
E tényállás alapján az egység az üzletben használt pénztárgépre való tekintettel szoros elszámolásúvá vált, ez pedig maga után vonja az ott dolgozók leltárfelelősségére vonatkozó szabályok megváltoztatását. Erre figyelemmel a felperessel szemben a kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért való felelősségéről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 7. §-ában foglalt hátrányos jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását, és a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályban tartását kérte.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, és abból helyes jogi következtetést vont le, mert az egységben rendszeresített pénztárgépre figyelemmel, az egység szoros elszámolásúnak minősül.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátó üzletekről szóló, a 15/1980. (IX. 20.) BkM számú rendelettel módosított 5/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint az az üzlet szabadkasszás elszámolású, amelynek bevétele – a bevétel naponkénti befizetésének kötelezettsége mellett – pénztárgéppel vagy egyéb bizonylat alapján nem ellenőrizhető, ezért az elszámoltatás kizárólag leltározás útján történik. Az üzlet szabadkasszás jellegét az ellenőrzés céljából átmenetileg alkalmazott szoros elszámolás nem szünteti meg.
Az 1. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy szoros elszámolású az az üzlet, amelynek bevétele pénztárgéppel ellenőrizhető, illetőleg a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzik. Az üzlet szoros elszámolású akkor is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság megalapozatlanul és tévesen vont le következtetést a perbeli kereskedelmi egység üzemeltetési formáját illetően. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a vevők kiszolgálása során a vásárolt árucikkek ellenértékének könnyebb megállapíthatósága érdekében pénztárgépet is használt, nem jelenti azt, hogy ezáltal az elszámolás rendszere és ennek következtében a dolgozókat terhelő anyagi felelősség formája megváltozott. Ha a szabadkasszás egység rendelkezik ugyan pénztárgéppel, és azt a dolgozók felelősségi formájára tekintettel nem használják a bevétel elszámoltatására, a dolgozók felelősségi formája sem változik.
A munkaügyi bíróságnak ezért az új eljárás során tisztáznia kell, hogy az érintett egység leltározása a szabad vagy a szoros elszámolású egységekre vonatkozó előírások alapján történt-e. Az alperes kötelezte-e a felperest arra, hogy a pénztárgépet ellenőrző szalaggal lássa el, valamint arra, hogy a pénztárzárást és elszámoltatást végezzen. Vizsgálnia kell továbbá azt is, hogy a pénztárzárást a felperes csak saját „megnyugtatására” önellenőrzésként eszközölte-e. Tisztázandó az is, hogy az alperes részéről történt pénztárellenőrzés célja kizárólag a fogyasztói érdekvédelmet szolgálta-e, vagy ténylegesen a bevétel elszámoltatását célozta.
Az említett körülmények tisztázása azért lényeges, mert ha az egységben rendszeresített pénztárgépet az alperes nem használta a bevétel elszámoltatásául, az üzemeltetési rendszer megváltozását nem lehet tényként megállapítani.
Az alperes megtérítési határozata alapján a felperest a leltárhiányért olyan anyagi felelősség terheli, amelynek alapján a teljes leltárhiány megtérítésére köteles, figyelemmel a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 2. §-ának b) pontjában foglalt szabályra.
Az eljárt bíróságok a perben az alperes által megállapított felelősségi formáról más felelősségi formára nem térhettek volna át. Ha ugyanis a bíróság úgy látja, hogy a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség a jogszabályban írt feltételek hiányában nem állapítható meg, akkor a megtérítési határozat hatályon kívül helyezésének van helye, arra azonban nincs lehetőség, hogy a bíróság a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 7. §-a szerinti jogkövetkezményeket alkalmazza. A 7. § szerinti jogkövetkezmények alkalmazására annál kevésbé van lehetőség, mert a munkaügyi perben eljáró szervnek a munkaügyi döntőbizottsági határozat felülvizsgálata körében nincs hatásköre arra, hogy a munkáltató által nem érvényesített hátrányos jogkövetkezményeket hivatalból, a munkáltatói jogkört átvéve, alkalmazza. (M. törv. II. 10 160/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás