BK BH 1984/48
BK BH 1984/48
1984.02.01.
A közfeladatot ellátó polgári őrt a fokozott büntetőjogi védelem akkor is megilleti, ha az őrzésére bízott területen kívül, de feladatának teljesítése során követték el vele szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel a cselekményt [Btk. 230. § c) pont, 229. § (2) bek., 170. § (5) bek. I. tétel].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés, valamint felfegyverkezve elkövetett, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott lovas kocsijával a tsz gyümölcsöse melletti dohányföldre hajtott, mert elhatározta, hogy a tsz gyümölcsöséből felrak néhány láda almát a kocsira. Miután a kerítésen átmászott, az éjjeliőr* kutyái észrevették a vádlottat, ugatva közeledtek feléje, ezért a vádlott felhagyott a lopási szándékával, a kerítésen kimászott és a kocsijához ment, hogy a helyszínről elhajtson.
Mialatt a vádlott a közben elszakadt hajtószárat összekötötte, a sértett a kerítést megkerülve a vádlott felé haladt, kezében egy zseblámpával, valamint önvédelmi fegyverével, a 107 cm nyélhosszúságú, vasfejjel ellátott fokossal. A sértett kutyáit a vádlottra uszította, aki egy dohánykórót húzott ki a földből, azzal csapkodott a kutyák felé, majd a sértetthez indult azzal a szándékkal, hogy megkérje, ne jelentse a történteket.
A sötétség miatt a sértett nem ismerte fel a vádlottat, felszólítás nélkül ráemelte a fokosát, azért, hogy megüsse. A vádlott azonban elkapta a fokos nyelét, azt dulakodás közben a sértettől elvette, és azzal két ízben közepes erővel a sértettet fejbe ütötte. A bántalmazás folytán a sértett a fején a fokos élrészétől egy 7 cm-es és egy 6 cm-es vágott bőrsérülést és ezek alatt 3 cm, valamint fél cm hosszú vékony koponyacsont-repedést szenvedett, mely életveszélyes állapotot eredményezett.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozottan állapította meg, és az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése és a cselekményt minősítő rendelkezése is helyes.
Téves az az érvelés, hogy a sértettet – mivel a sérülése elszenvedésekor már elhagyta az őrzésére bízott gyümölcsös területét – a fokozott büntetőjogi védelem nem illette meg. A sértett feladata ugyanis nem csupán a rábízott gyümölcsös őrzése volt, hanem az kiterjedt a rábízott dolgok ellen támadó elkövetők kilétének a megállapítására is, ennélfogva a sértett a vádlott cselekményének az elkövetésekor is a fokozott büntetőjogi védelem hatálya alatt állt. Törvényesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét mindkét terhére rótt bűncselekményben.
A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság által figyelembe vett körülményeket a Legfelsőbb Bíróság annyiban egészítette ki, hogy súlyosítóként vette figyelembe azt a körülményt, hogy a vádlott a sértett bántalmazását megelőzően a társadalmi tulajdont károsító cselekmény elkövetését kísérelte meg. Ugyanakkor nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor – ha nem is jelentős súllyal, de – enyhítőként értékelte a sértettnek azt a magatartását, hogy amikor a vádlottal egymás közelébe értek, egyéb előzmény nélkül ütésre emelte fokosát.
Az ekként helyesbített és egyebekben hiánytalanul megjelölt bűnösségi körülményeket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a jelentős tárgyi súlyú, de viszonylag rövidebb gyógytartamú sérülést okozó vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelel a büntetéskiszabási elveknek, az alkalmas, de egyúttal szükséges is a büntetési cél elérésére, ennélfogva az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 155/1983. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás