BK BH 1984/480
BK BH 1984/480
1984.12.01.
A terhelt hozzátartozójának a bűnössége a hamis tanúzás bűntettében megállapítandó, ha a mentességi jogára történt kioktatás után – tudva valótlanul – a terhelt által megvalósított bűncselekmény elkövetését magára vállalja [Btk. 238. § (1) bek., 241. § (1) bek. b) pont, Be. 66. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság az I. r. vádlott bűnösségét büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében;
a II. r. vádlott bűnösségét pedig könnyű testi sértés vétségében állapította meg,
ezért a I. r. vádlott 4 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a II. r. vádlottat pedig 5 hónapi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Elrendelte a II. r. vádlottra korábban kiszabott, végrehajtásban felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak – akik házastársak – a vádbeli napon gyalogosan elhaladtak a község közelében a teheneit legeltető sértett mellett. A II. r. vádlott ittas állapotban hangosan szidalmazta a feleségét, mire a sértett békítőleg odaszólt neki: „Jó ember minek ordítozik!” Erre a II. r. vádlott a kerékpárját ellökve a sértettre támadt, elvette tőle a botját, majd kézzel arcul ütötte olyan erősen, hogy ettől a sértett a földre esett. Ezután rátérdelt az idős emberre, ököllel többször megütötte a fejét, majd felállt róla, és megrugdosta a hátát, a mellét. Eközben az I. r. vádlott a közelben állt, tartotta a kerékpárját, és megpróbálta a férjét csitítani, mondta neki:
„Gyere már, hagyd már, most is fel vagy függesztve!” A sértett a bántalmazástól 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett a fején, az arcán, az orrán és a jobb mellkas felett.
A sértett ismeretlen tettes ellen feljelentést tett könnyű testi sértés vétsége miatt.
A sértett feljelentése alapján büntetőeljárás indul a II. r. vádlott ellen, és a nyomozás során tanúként hallgatták ki a feleségét. Az I. r. vádlott a mentességi jogára történt megfelelő kioktatás után úgy nyilatkozott, hogy vallomást kíván tenni, majd a hamis tanúzás törvényes követelményeire figyelmeztetés után vallomásban valótlanul azt adta elő, hogy nem a férje, hanem ő bántalmazta a sértettet. Az I. r. vádlott azért tett hamis tanúvallomást, mert férjét akarta menteni. Attól tartott, hogy férjével szemben elrendelik a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, vádlottak bűnösségének a megállapítása és a cselekmények jogi minősítése törvényes.
A Btk. 241. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakból látszólag úgy tűnik ki, mintha a hozzátartozó tanút mindenképpen büntetlenség illetné hamis tanúvallomás esetén. Ez azonban csak látszólagos. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató határozata alapján az ítélkezési gyakorlat ebben a kérdésben a következőképpen alakul.
Ha az ügy terheltje a tanú hozzátartozója, a tanú a Be. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – tehát kizárólag a hozzátartozói kapcsolatra való utalással – megtagadhatja a vallomást. Nyilatkozatában a b) pontra, vagyis arra, hogy vallomásával hozzátartozóját esetleg bűncselekmény elkövetésével vádolná, nem kell hivatkoznia. Lelkiismereti konfliktus tehát nem állhat elő.
Ha viszont nem él a törvényben biztosított mentességi jogával, akkor a valót kell vallania, és hamis vallomás esetén a büntetőjogi következmények alól csak abban az esetben mentesül, ha mentességi jogára kihallgatása előtt nem figyelmeztették [Btk. 241. § (1) bek. b) pont].
Végül, ha az ügy terheltje nem a tanú hozzátartozója, akkor a tanú – a figyelmen kívül hagyható c) ponttól eltekintve – csak a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján tagadhatja meg a vallomást (BJD 3951. sz.).
Ezt a jogértelmezést a hatályos Btk. alapján is irányadónak kell tekinteni.
Az adott esetben a tanúként kihallgatott I. r. vádlott a II. r. vádlott hozzátartozója, s miután mentességi jogára figyelmeztették – a hamis vallomásra a terhére megalapított bűncselekményt elkövette.
Az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel az alkalmazott büntetésének neme és mértéke is megfelelő, enyhítésük nem indokolt. Bár a II. r. vádlott csak vagylagos büntetési tétellel fenyegetett könnyű testi sértést követett el, a szabadságvesztés kiszabása mégis indokolt, miután régebben már többször volt büntetve, s ezt a cselekményt is a felfüggesztett büntetés próbaideje alatt valósította meg.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1. Bf. 324/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás