BK BH 1984/483
BK BH 1984/483
1984.12.01.
I. A csempészet megvalósul, ha a jogellenesen külföldön maradt személy gépkocsiját az elkövető külföldön megvásárolja, majd azzal hazatérve a járműre vonatkozóan nem tesz vámáru-nyilatkozatot [Btk. 312. § (1) bek. a) pont; 1966. évi 2. sz. tvr. 2. § (1) bek.; 1/1974. (I. 17.) PM sz. r. 24. § (1) bek. i) pont; 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM sz. r. 20. §, 62. §].
II. Közokirat-hamisítás (intellektuális) téves megállapítása magánokirat-hamisítás helyett [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].
A járásbíróság a terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg, s ezért 20 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s az egynapi tétel összegét 100 forintban határozta meg. A terheltet a csempészet vétségének vádja alól felmentette.
A Lada 1500 típusú személygépkocsi lefoglalását megszüntette és a kiadását rendelte el.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1980. november és 1981. október között az NSZK-ban dolgozott. 1981 augusztusában a terhelt Münchenben megvásárolta 800 NSZK márkáért B. G. visszahozatali kötelezettséggel kivitt személygépkocsiját. B. G. 1980 júniusa óta jogellenesen tartózkodott külföldön. A személygépkocsi akkori értéke 50 000 forint volt, mely érték az utólagos felújítás folytán 84 000 forintra emelkedett.
A terhelt a vámhatósággal nem közölte, hogy a személygépkocsit milyen körülmények között szerezte meg, és 1981. augusztus 27. napján azt a saját nevére íratta, úgy hogy az átíráshoz szükséges adatlapra a korábbi tulajdonos nevét ráhamisította. Ennek alapján a forgalmi engedélybe új üzemben tartóként a terheltet jegyezte be a rendőrhatóság.
Az elsőfokú bíróság a csempészet vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában hozott felmentő rendelkezését arra alapította, hogy a visszahozatali kötelezettséggel az országból kivitt gépkocsi nem válhat vámáruvá, függetlenül attól, hogy azt ki és milyen körülmények között hozta vissza. Vámáru csak külföldi áru lehet – mégpedig külföldön megszerzett és külföldi eredetű áru –, tehát a terhelt által visszahozott áru nem vámáru.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettének állapította meg, s a pénzbüntetés napi tételének számát 60 napra felemelte.
A csempészet vétségének vádja alóli felmentő rendelkezés – az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán – első fokon jogerőre emelkedett.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt terhére a csempészet vétségének vádja alóli felmentő rendelkezés és az okirat-hamisítási cselekmény minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A járásbíróság ítéletének indokolása szerint vámáru csakis a külföldön megszerzett és külföldi eredetű áru lehet. Ezt a következtetést azonban az 1966. évi 2. sz. tvr. 2. §-ának (1) bekezdéséből nem lehet levonni. Ez a rendelkezés ugyanis kimondja: „Vámáru a külföldről behozott áru mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték.”\parA járásbíróság álláspontja akkor lenne helytálló, ha a törvényerejű rendelet a vámáru fogalma alá csakis a külföldi eredetű árukat vonná. Csakhogy már a jogszabály szövegének nyelvtani értelmezése alapján is egyértelmű, hogy a vámáru fogalmánál nem az eredetmegjelölés, hanem a külföldről való behozatal ténye a döntő.
A behozatal viszont nem azonos a visszahozatal fogalmával.
Az 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 24. §-a (1) bekezdésének i) pontja mentesíti a külön kérelemre adott devizahatósági engedély alól azokat a belföldi személygépkocsikat és motorkerékpárokat, amelyeket ideiglenes jelleggel visznek külföldre. Ebben az esetben a visszahozatali kötelezettség előírása a külön engedély alól adott mentesség alapja. Ez a szabály a 39/1975. (XI. 10.) PM–KkM sz. rendelet (Vámkódex) 62. §-ában úgy jelentkezik, hogy az ilyen gépjárművek szóbeli árunyilatkozat alapján vehetők kiviteli előjegyzésbe, de csakis azzal az előzetes feltétellel, hogy az említett járműveket az országba vissza is hozzák.
Amikor tehát az így kivitt árut a jogosított az országba visszahozza vagy visszajuttatja, nyilvánvaló, hogy a gépkocsi nem válik vámáruvá, mert külföldről visszahozott, oda egyébként ideiglenes jelleggel kivitt áruról van szó.
Az adott esetben azonban nem az említett jogszabályok által érintett esetről van szó.
B. G. jogellenesen külföldön maradt, ennélfogva a magával vitt áruk is véglegesen kikerültek az ország gazdasági vérkeringéséből. Az így külföldi áruvá vált gépkocsi kivitelének ideiglenes jellege megszűnt. A terhelt tehát azzal, hogy külföldön a gépkocsit megvásárolta, s azzal a határt átlépte, a külföldi árut nem „visszahozta”, hanem „behozta” az országba. Ezért a vizsgált tárgy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben vámáru.
A Vámkódex 20. §-a alapján a terheltet a határon árubemutatási kötelezettség terhelte, ennek során az árut be kellett volna mutatni, s annak vámkezelését kellett volna kérnie. Ennek – továbbá a szerzés körülményeivel kapcsolatos előadásának – elmulasztása a gépkocsit a vámellenőrzés alól elvonta, s emiatt a bűncselekményt elkövette.
A terhelt eljárásának jogellenességével és társadalomra veszélyességével tisztában volt, amit az is bizonyít, hogy az adásvételi szerződést visszakeltezte olyan időpontra, amikor az eladó B. G. még Magyarországon tartózkodott.
II. Törvényt sértett a megyei bíróság akkor is, amikor a terhelt okirat-hamisítási cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. A minősítés alapjául szolgáló törvényhely [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] akkor alkalmazható, ha a terhelt hamis adatok szolgáltatásával eléri, hogy a közokirat kiállítására jogosult szerv valótlan adatokat vezessen közokiratba. Itt azonban a közokirat – tehát a forgalmi engedély – sem formailag, sem tartalmilag nem hamis. Formailag azért nem, mert az erre jogosult rendőrhatóság állította ki, tartalmilag pedig azért nem, mert a forgalmi engedély a valóságot tartalmazza. Tény ugyanis, hogy a terhelt a gépkocsi tulajdonjogát B. G.-tól megszerezte, mert szabályos adásvételi szerződést kötött vele (a vétellel nem szegett meg semmiféle jogszabályt így devizajogszabályt sem). A forgalmi engedély a valóságos helyzetet tanúsítja, mert a gépkocsi jogos üzemben tartója a terhelt. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja ezért nem állapítható meg. A terhelt azzal, hogy az adatlapra ráhamisította az eladó nevét és a hamisított okiratot felhasználta: magánokirat-hamisítást valósított meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a csempészet vétségének vádja alóli felmentő rendelkezése s a megyei bíróság ítélete az okirat-hamisítási cselekménynek közokirat-hamisítás bűntettkénti minősítése tekintetében törvénysértő, ezért az említett ítéletek idevonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárás lefolytatása végett a járásbírósághoz visszaküldte. (B. törv. III. 735/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás