PK BH 1984/490
PK BH 1984/490
1984.12.01.
I. Ha a felek az alku eredményeként az adásvétel tárgyát képező több önálló dologra egy megállapodásban, egy egységes vételárat állapítanak meg, a feltűnő értékkülönbségre alapított megtámadás esetén az eladott dolgokat együttesen kell értékelni [Ptk. 201. § (2) bek.].
II. Használt dolog adásvétele esetén az eladót – külön kikötés hiányában – nem terheli szavatossági felelősség a dolog olyan hibáiért, amelyek a természetes elhasználódással általában együtt járnak, illetve amelyek a megtekintéskor vagy a kipróbáláskor felismerhetők voltak [Ptk. 305. §].
Az alperes 1982 májusában újsághirdetés útján – többek között – régi szalongarnitúrát és háromsúlyos állóórát ajánlott vételre. A szecessziós stílusú, mintegy 50 éves szalongarnitúra asztalból, székből, kanapéból és két fotelból állt, az állóóra nem működött. A felperes a hirdetésre jelentkezett vevőként az alperesnél. Az alperes az óráért 20 000 forint, a szalongarnitúráért pedig 40 000 forintot kért. A felek 1982. május 7-én az állóóra és a szalongarnitúra összesen 55 000 forint vételáron való adásvételében állapodtak meg, a felperes ekkor 10 000 forint vételárelőleget fizetett az alperesnek. A megvásárolt ingóságokat a felperes – a vételár teljes kifizetése után – 1982. május 9-én elszállította.
A felperes – jogi képviselője útján – 1982. május 14-én írásban arról értesítette az alperest, hogy a szalongarnitúrának olyan rejtett hibái vannak, amelyek folytán rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, ezért a szerződéstől – erre vonatkozó részében – eláll, s az eredeti állapot visszaállítását kéri. Az alperes válaszában tagadta, hogy a szalongarnitúrának a felperes által közölt hibái vannak, ezért az eljáráshoz nem járult hozzá.
A felperes keresetében az adásvételi szerződést a szalongarnitúrával kapcsolatos részében támadta, és e körben az eredeti állapot visszaállítását kérte.
A módosított keresetében elsődlegesen a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára hivatkozott, de álláspontja szerint az alperes a bútor használhatósága tekintetében őt meg is tévesztette, ezért a szerződés érvénytelenségének a megállapítását ezen a jogcímen is kérte. Végül előadta, hogy az alperes hibásan teljesített, és érdekmúlás folytán őt az elállás joga illeti meg. A felsorolt kérelmek eredménytelensége esetére szavatossági igényként, kijavítást, illetőleg árleszállítást kért.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes a szalongarnitúra hibáinak kijavítására, az 1-es jelzésű fotelen korábban végzett szakszerűtlen és a garnitúra stílusjegyeit rontó javítások megszüntetésére és a megfelelő javítás elvégzésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indoklása szerint nincs olyan peradat, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a felperest az alperes megtévesztéssel vette rá a szerződés megkötésére [Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése]. A felek között a megvásárolt ingóságok tekintetében egy szerződés jött létre, amely a kikötött vételár 55 000 forint. Az állóóra és a bútor szerződéskötésekor forgalmi értéke – az igazságügyi szakértő véleménye alapján – 46 000 forint. A forgalmi érték és vételár között nincs olyan aránytalanság, amely a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében írt megtámadás alapjául szolgálna.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor – a szakértői véleményben rögzített, a rendeltetésszerű használatot akadályozó hibák tekintetében – az alperes hibás teljesítését állapította meg, és őt e hibák kijavítására kötelezte
A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta: az alperest 35 000 forint megfizetésére, a felperest pedig a szalongarnitúrának az alperes részére történő egyidejű kiadására kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek két adásvételi szerződést kötöttek: egyiket az állóóra 20 000 forint, a másik a szalongarnitúra 35 000 forint vételáron. A garnitúra 35 000 forint vételára és 26 000 forint forgalmi értéke között feltűnően nagy az értékaránytalanság, ezért alapos a szerződés megtámadása a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján vonta le.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor két adásvételi szerződés létrejöttét állapította meg. A bizonyítás adatai – különösen a felperes saját előadásai – ezt nem támasztják alá. Az alperes a garnitúra árát 40 000 forintban, az óráét pedig 20 000 forintban jelölte meg. A felperes szerint: „…most már az órára és a garnitúrára együtt alkudtunk... Ezt követően még május 7-én megállapodtunk abban, hogy megvásárolom a garnitúrát és az órát összesen 55 000 forintért.” „Nem volt arról külön szó..., hogy a vételárból külön mennyi esik a garnitúrára és mennyi az órára.” Sz. S. és dr. O. I.-né tanúk vallomása ezt megerősíti. Ezekből a bizonyítékokból pedig egy – teljesedésbe ment – megállapodás létrejötte állapítható meg, amelyben a kikötött vételár (55 000 forint) és az igazságügyi becsüs árszakértő aggálytalan véleményével alátámasztott forgalmi érték (46 000 forint) között – amint erre az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott – nincs olyan értékkülönbség, ami a szerződés megtámadását a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján lehetővé tenné.
A felperes másodlagos szavatossági igényt is érvényesített, tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor ezt a követelést alaposnak találta.
A Ptk. 305. §-a értelmében a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kötelezett felel azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak ezek a tulajdonságok (kellékszavatosság). A kötelezett azonban mentesül a szavatossági felelősség alól, ha a jogosult a hibát szerződéskötéskor ismerte.
Az alperes használt („régi”) szalongarnitúrát értékesített, a felperes pedig ennek ismeretében vásárolta meg azt. Így a természetes elhasználódásból származó hibák a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak felelnek meg. Az igazságügyi szakértő véleményben megalapított hibák a rendes elhasználódásból eredő hiányosságokat nem haladják meg és olyanok, amelyek megtekintésekor, kipróbálásakor felismerhetők voltak. Tévedett a szakértő, amikor a kanapét és az 1-es fotelt a rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak tartotta, mert ezek hibái nem haladják meg a bútor életkorának megfelelő elhasználtság mértékét. Ilyen körülmények között az alperes részéről hibás teljesítésben jelentkező szerződésszegés nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokokból alaptalan a megtévesztésen alapuló igény is.
Mivel a felperes keresete egyik jogcímen sem volt alapos, a jogerős ítélet törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú ítélet – a fellebbezési illetékre vonatkozó helyes rendelkezést nem érintve – hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (P. törv. III. 20 129/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás