PK BH 1984/491
PK BH 1984/491
1984.12.01.
I. A szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása azt jelenti, hogy mindegyik fél köteles kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. Mindkét fél a kapott szolgáltatás vagy más vagyoni előny természetben vagy értékben való visszatérítésére köteles [Ptk. 237. § (1) bek. PK 32. sz.].
II. A felelős őrző felelősségét a kártérítési felelősség általános érvényű szabályának alkalmazásával kell elbírálni. Ebből a szempontból jelentősége van annak is, hogy a másik fél a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 196–197. §, 339. §, 340. §].
A felperesek eladásra szánt cser és vöröstölgy csemetéket termesztettek. 1980 őszén a felek arról tárgyaltak, hogy az alperes erdőtelepítés céljára csemetéket vásárol a felperesektől napi áron. A megállapodásnak megfelelően 1981. tavaszán az alperes 247 000 db csemetét vett át és szállított el a felperesektől. A felek között ekkor került szóba, hogy a csemetékhez minőségi és származási bizonyítvány szükséges. Ezt azonban a felperesek az alperes felhívására sem tudták megszerezni, illetőleg szolgáltatni. Az átvett facsemetéket – amelyeket egyébként az alperes megbízott átvevője minőségileg megfelelőnek talált, nem ültették el, hanem az alperes azokat elvermelte. A hosszas tárolás után azonban azok elpusztultak.
A felperesek az eredeti keresetükben az alperes kötelezését kérték a facsemeték 209 000 forintos vételárának a megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperesek nem szolgáltattak megfelelően, mert nem adtak minőségi és származási bizonyítványt, ennek hiányában pedig az alperest fizetési kötelezettség nem terhelte.
A járásbíróság a korábban hozott ítéletével a felperesek most említett keresetének megfelelően marasztalta az alperest. Az ítélet azonban a megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megyei bíróság e határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a 28/1980. (XI. 18.) MÉM számú rendelettel módosított 1/1979. (I. 10.) MÉM számú rendelet rendelkezéseivel szemben engedély nélkül erdészeti szaporítóanyagot állítottak elő és hoztak forgalomba. Minthogy pedig ez a tevékenység tilos volt, a felek között létrejött ügylet mint jogszabályba ütköző szerződés semmis [Ptk. 200. § (2) bek.], ezért a felek jogviszonyát a Ptk. 237. §-ában írt rendelkezések szerint kell felszámolni.
Az új eljárás során a felperesek – a szakértői vélemény ismeretében – keresetüket leszállították 88 977 forintra. Ezt az összeget a csemeték előállítási költségeként igényelték.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott újabb ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 80 680 forintot és ennek 1981. március 9. napjától járó évi 5%-os kamatát, valamint 6000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett az állam által előlegezett illeték viseléséről is.
Az ítélet indoklása szerint a felek szerződése jogszabályba ütközött, ezért az a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A szerződés semmissége esetén a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtti állapot helyreállításáról kell gondoskodni. Ennek során a peres felek kölcsönösen kötelesek kiadni azt, amihez az érvénytelen szerződés folytán jutottak. Az alperes a csemetéket már nem tudja kiadni, mert azok az ő birtokában tönkrementek, ezért köteles a felperesnek a csemeteneveléssel kapcsolatban felmerült kiadásait megtéríteni. Ez a kiadás – a perben meghallgatott szakértő véleménye szerint – 88 977 forint, amelyből azonban le kell vonni azt a 8292 forintot, amely a csemeték szállítási és elvermelési költségeként az alperesnél felmerült.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával, a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet annak fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A felpereseket kötelezte – fejenként – 500 forint első fokú és 200 forint másodfokú eljárási költség megfizetésére, valamint az állam által előlegezett illeték megtérítésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felelős őrzés szabályai szerint felel az érvénytelen szerződés folytán birtokába került és átvett facsemetékért. Ha tehát azokat nem kezelte megfelelően, és ezért nem tudja visszaszolgáltatni, úgy kártérítési felelőssége fennáll. A kártérítési felelősség általában kiterjed a teljes kár megtérítésére, ami az adott esetben az elpusztult csemeték árának megtérítését jelentené. Minthogy azonban a felperesek által szolgáltatott facsemeték forgalomképtelenek, tehát vagyoni értékük nincs, így a felpereseket azok elpusztulásával nem érte kár. Ezért az alperes kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A vetőmagvak és egyéb növényi szaporítóanyagok előállításáról, forgalmáról, felhasználásáról és állami ellenőrzési rendszeréről szóló, a 28/1980. (XI. 18.) MÉM számú rendelettel módosított 1/1979. (I. 10.) MÉM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint gyökeres szaporítóanyagot forgalomba hozatal céljából csak faiskolában szabad előállítani. A faiskola létesítése külön engedélyhez kötött.
Mindezekből következően a felek között létrejött szerződés – mint jogszabályba ütköző szerződés – semmis [Ptk. 200. § (2) bek.]. A szerződés semmisségéből eredő érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, amint arra mindkét fokú bíróság helyesen utalt.
Helyesen állapították meg a perben eljáró bíróságok azt is, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítására nincs jogi lehetőség. Nem hárultak el ugyanis a későbbiekben sem azok az okok, amelyek a szerződés érvényes létrejöttét akadályozták. Ehhez képest a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, s ennek kapcsán a már nyújtott szolgáltatások visszajárnak.
A Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a szerződéskötés előtt fennállott helyzetnek a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésén alapuló visszaállítása során nincs jelentősége az ügyletkötő felek jó vagy rosszhiszemű magatartásának. A rendezés során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik.
A szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása tehát azt jelenti, hogy mindegyik fél köteles kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. Mindkét fél a kapott szolgáltatás más vagyoni előny természetben vagy értékben való visszatérítésére köteles.
Az alperes ennek megfelelően köteles lenne az átvett facsemeték visszaadására.
Nem érinti az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettséget az a körülmény, hogy utóbb az alperesnél a csemeték elpusztultak. Ez legfeljebb azt eredményezi, hogy az alperes az elpusztult dolog egyenértékét köteles a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során visszatéríteni.
Téves ugyanis a másodfokú bíróság az az álláspontja, hogy miután a felperesek által szolgáltatott dolog (a facsemeték) forgalomképtelen, s ezért az értéket nem képviselhetett, így az alperes megtérítésre nem kötelezhető.
Mivel érvénytelen szerződésen alapuló jogviszony rendezésekor a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, az érvénytelen szerződés kötő felek egyike sem teremthet olyan helyzetet, amely őt a visszatérítési kötelezettség, illetőleg elszámolási kötelezettség alól mentesíti.
A másodfokú bíróság által felhozott annak a körülménynek, hogy a facsemeték forgalomképtelenek voltak a szerződéskötés idején, csupán annyiban van jelentősége, hogy a facsemeték elpusztulása folytán megállapítandó egyenértékenként nem lehet a facsemeték eladási árát forgalmi értékként figyelembe venni, hanem csak azt a költséget és kiadást, amely a felpereseknél az előállítás során felmerült, s amelyet az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás során megfelelően tisztázott.
A Legfelsőbb Bíróságnak a már említett PK 32. számú állásfoglalásában adott iránymutatása szerint pénzbeli egyenértéket csak akkor lehet megállapítani – a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása kapcsán –, ha a szolgáltatott dolog természetbeni visszaadása valamilyen okból – például mint a perbeli esetben is: a dolog elpusztulása miatt nem lehetséges. A facsemeték elpusztulása az adott jogvitában a felek közötti érvénytelen szerződéshez kapcsolódó olyan többlettényállás, amelyből adódó jogvita rendezésére a Ptk. megfelelő szabályai irányadók, nevezetesen – amint arra a másodfokú bíróság helyesen utalt – a Ptk. 196–197. §-ának a felelős őrzésre vonatkozó rendelkezései.
A felelős őrző – a perbeli esetben a facsemeték tekintetében az alperes – azokért a károkért felel, amelyek az ő magatartására vezethetők vissza, feltéve, hogy a felelősség alól nem tudja magát kimenteni. Felelősségét tehát a Ptk. 339. §-a alapján kell megítélni. Ebből a szempontból viszont nem érdektelen az sem, hogy a felperesek a károsultak a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy jártak-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 340. § (1) bek.]. Ennek kapcsán nem lett volna mellőzhető annak vizsgálata: mi lett volna az alperestől még elvárható helyes tárolási mód a facsemeték megóvása érdekében. Volt-e oka a felpereseknek arra, hogy kísérletet sem tettek a facsemeték visszaszállítására, holott a szakértő véleménye szerint, ha a felperesek a csemetéket 1982-ben, tehát egy év után elszállítják, a károsodás kisebb mértékű lett volna. Értékelni kellett volna ugyanakkor azt is, hogy „az 50%-os veszteség biztosra tehető” lett volna már akkor is (12. sorszámú jegyzőkönyv).
A másodfokú bíróság a most kifejtettektől eltérő jogi álláspontja miatt az alperesnek a felelőssége alóli kimentésére, valamint a felperesek kárenyhítési kötelezettsége megszegésére vonatkozó fellebbezési érvelésével kapcsolatos tényállást nem derítette fel kellő alapossággal, így az ennek elbírálása során tett az a megállapítása, hogy az alperes kártérítési felelőssége alól még részben sem mentesülhet, megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 21 084/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás