PK BH 1984/492
PK BH 1984/492
1984.12.01.
A jogosult által át nem vett és a végrehajtói letéti számlára visszaérkezett összeg kifizetése iránti igény elévülése akkor kezdődik, amikor az összeg a végrehajtó letéti számlájára visszaérkezett [Ptk. 324. § (1) bek., 325. § (1) bek., 326. § (1) bek.; 123/1973. (IK 1974/1.) IM sz. ut. (BÜSZ) 137. § (9) bek.].
A P.-i Járásbíróság az 1973. január 24-én hozott ítéletével árverés útján szüntette meg a d.-i ingatlanokon fennállt közös tulajdont. Az 1973. szeptember 27-én megtartott árverés sikerrel járt. A végrehajtó által kiutalt 9688 forint vételárrészletet az alperes nem vette át, ezért a végrehajtói iroda a visszaérkezett összeget 1974. március 9-én átutalta a bírósági gazdasági hivatal bevételi számlájára (a bírósági végrehajtó által 1975. október 24-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a jogosult ekkor is kijelentette, hogy a pénzösszegről hallani sem akar).
Az alpereseknek a jogerős ítélet ellen benyújtott perújítási kérelmét a P.-i Járásbíróság az 1975. szeptember 24-én kelt végzésével elutasította. A végzést a másodfokú bíróság az 1975. november 27-én hozott végzésével helybenhagyta.
Az alperes 1977. március 30-án az iratok tanulmányozására ügyvédi meghatalmazást adott. Ezt az iratokhoz csatolták, de kérelem előterjesztése s így bírói intézkedés nem történt. Az alperes 1981. június 15-én elhunyt. Jogutódja a fia, aki 1982. augusztus 18-án benyújtott kérelmében előadta, hogy anyja halála után tudta meg a végrehajtótól, hogy 9688 forint „bírói letétben” van. Tájékoztatást kért arról, hogy a pénzt hol veheti fel, majd 1983. június 14-én kérte, hogy a bíróság utalja ki a részére az összeget.
Az elsőfokú bíróság az 1983. október 4-én hozott végzésével a bírósági gazdasági hivatal bevételi számláján levő 9688 forintot mint kézbesítetlen letétet bírói letétként elfogadta, egyben elrendelte annak kiutalását a jogutód javára. A végzés indokolása szerint erre az intézkedésre az adott lehetőséget, hogy a járásbíróság az összeggel kapcsolatban korábban semmilyen intézkedést nem tett, azt bírói letétként nem fogadta el, ezért „a jogosult, illetőleg annak jogutóda oldalán az általános elévülési idő nem következett be”. A járásbíróság az 1983. november 22-én kelt végzésével megállapította, hogy az említett korábbi végzése jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bírósági ügyvitel szabályairól szóló, többször módosított és kiegészített 123/1973. (IK 1974/1.) IM számú utasítás (BÜSZ) 137. §-ának (9) bekezdése szerint a jogosultak által át nem vett és a végrehajtói letéti számlára visszaérkezett összegeket időbeli megkötöttség nélkül, továbbá a 10 forintot meg nem haladó összegeket (maradványokat) általában félévenként összesítve a BGH bevételi számlájára kell utalni. Ezeket az összegeket a jogosultak részére, ha az elévülési időn belül kérik, ki kell fizetni.
A végrehajtó e rendelkezés alapján helyesen járt el, amikor a jogosult által át nem vett összeget a gazdasági hivatal bevételi számlájára utalta.
A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az idézett IM sz. utasításban írt elévülés akkor kezdődött, amikor az összeg a végrehajtó letéti számlájára 1974. március 8-án visszaérkezett [Ptk. 326. § (1) bek.]. A jogutód nem hivatkozott sem az elévülés nyugvására, sem megszakadására; ellenkezőleg, arra van adat, hogy jogelődje 1975. október 24-én kifejezetten visszautasította az összeget. Ekként a kiutalás iránti igény 1979. március 8-án, még a jogosult életében elévült.
A Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A jogutód tehát nem kérhette az összeg bírói letétként való elfogadását és annak kiutalását; illetőleg a kérelmét el kellett volna utasítani.
A járásbíróság végzésének indokolásánál megállapíthatóan a bíróság abban tévedett, hogy a végrehajtónak a BÜSZ 137. §-ának (9) bekezdésében szabályozott intézkedését azonosnak tekintette a bírói letétbe helyezéssel. Ezért juthatott arra a következtetésre, hogy a bíróság mulasztást követett el, és ennek folytán az elévülési idő meg sem kezdődött.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elévült követelés kifizetésére irányuló kérelmet elutasította. (P. törv. II. 20 221/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás