BK BH 1984/50
BK BH 1984/50
1984.02.01.
A gépjármű-rendszámtábla nem okirat, ezért az közokirat-hamisítás vagy magánokirat-hamisítás elkövetési tárgya nem lehet [Btk. 274. § (1) bek. a) pont, 276. §, Pp. 195. §; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 51. §].
A járásbíróság a terheltet közokirat-hamisítás bűntette miatt 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt motorcsónakját szállította a személygépkocsijához kapcsolt utánfutóval. Ahhoz azonban, hogy az utánfutóval a közúti forgalomban részt vehessen, nem kért rendőrhatósági engedélyt, hanem házilag egy YS 02-14 jelzést feltüntető rendszámtáblát készített, amelyet az utánfutóra ráerősített és így közlekedett.
A járásbíróság álláspontja szerint a terhelt a Btk. 274. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét a hamis rendszámtábla készítésével azért valósította meg, mert a rendszámtábla közokirat, ugyanis betű és számjegyekből – írásjelekből – áll, s azt a rendőrhatóság hatáskörében eljárva, az arra megszabott alakban adja ki. Kiadásának jogszabályi feltétele a gépjármű üzemben tartói jogosultsága meglétének és jogszerűségének, továbbá az eredményes műszaki vizsgának igazolása. A rendszertábla tehát gondolati tartalmat fejez ki, és belőle jogilag jelentős tényekre következtetés vonható.
A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. XVI. fejezetének – közbizalom elleni bűncselekményeket tartalmazó – III. címéhez fűzött általános indokolás szerint a köz- és magánélet szinte valamennyi megnyilvánulásával kapcsolatosak az okiratok, amelyeknek büntetőjogi szempontból közös jellegzetessége a valódiságukba vetett bizalom, amelyeknek hiánya a társadalmi, illetve gazdasági élet kialakult és megszokott menetét veszélyezteti, illetve sérti.
A Btk. 274. §-ához kapcsolódó miniszteri indokolás pedig kifejti azt, hogy az okirat (ezen belül a közokirat) fogalmának meghatározására a Btk. rendszerében azért nem került sor, mert az nem sajátos büntetőjogi fogalom, ugyanis más jogágakban is használatos.
Az okirat – általánosságban – írásban tett és gondolati tartalommal bíró nyilatkozat, amely jogilag jelentős tényekre vonatkozik.
Ezen belül a közokiratnak mint különleges jelentőségű okiratfajtának a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint az minősül, amelyet a hatóság állít ki ügykörén belül, megszabott alakban. Megjelenési formája természetszerűen sokféle lehet, a bizonyító erő tekintetében azonban a közokirat hitelessége az állam tekintélyén alapul, így alapvető ismérve a közhitelesség.
Az az okirat, amely az említett követelményeknek nem felel meg, ám alkalmas valamely kötelesség vagy jog létezésének, megszűntének vagy megváltozásának a bizonyítására: magánokirat.
Mindezekre tekintettel a közúti jármű rendszámtáblája nem okirat, és ezért sem a közokirat-hamisítás bűntettének, sem a magánokirat-hamisítás vétségének az elkövetési tárgya nem lehet.
Igaz ugyan, hogy a rendszámtáblát a rendőrhatóság bizonyos alakszerűséghez kötötten adja ki, de az nem hivatott és nem is alkalmas a hatóság akaratnyilvánításának kifejezésre juttatására. A rendszámtábla ugyanis a közúti forgalomban – közvetett úton – csupán annak jelzésére hivatott, hogy az 1/1976. (I. 10.) BM sz. rendeletben részletesen felsorolt és megkövetelt előfeltételek – közokirati formában és más módon – igazolást nyertek és így megvalósultak. Ennélfogva rendeltetését tekintve kifejezetten a jármű nyilvántartásának, azonosításának, illetve megkülönböztetésének céljait szolgálja.
Egyébként a rendszámtábla e vonatkozásában jog vagy kötelezettség bizonyítására sem alkalmas, tehát magánokirati jellege sem lehet, hanem kizárólag igazgatás-rendészeti szempontjából van jelentősége.
A járásbíróság tehát tévesen állapította meg a terhelt bűnösségét a Btk. 274. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében.
Ugyanakkor a terhelt megszegte a KRESZ 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjának írt rendelkezést, ugyanis olyan járművel vett részt a közlekedésben, amely nem rendelkezett érvényes hatósági engedéllyel és jelzéssel, s ezáltal megvalósította az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendeletnek a 19/1979. (V. 11.) MT sz. rendelet 12. §-ával módosított 51. §-ában meghatározott, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az említett ítélet törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, a terheltet az ellene közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja – bűncselekmény hiányában – felmentette, egyben a nevezettet az említett szabálysértés miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta. (B. törv. IV. 63/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás