GK BH 1984/500
GK BH 1984/500
1984.12.01.
I. A szállítónak az átadáskor nemcsak a darabszám szerint meghatározhatatlan mennyiségű, hanem csomagolási egységekben nagy mennyiségben elhelyezett és egyébként darabszám szerint meghatározható termékeket is – csomagolási egységenként – mérlegelnie kell [Ptk. 382. § (2) bek., 383. § (1) bek.].
II. Közbenső intézkedés elmulasztása miatt kötbérfelelősséggel tartozik a szállító, ha nem közli a megrendelővel annak a szállítmánynak a feladáskori mérlegelési adatait, amelyet csomagolva és mérlegelve kell átadni [Ptk. 382. § (2) bek., 383. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 19. § (1) bek. b) pont].
A felperes a keresetében 165 514 Ft adatszolgáltatási kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes szállítási szerződés teljesítéseként különféle alkatrészeket, különböző típusú és egységárú reléket szállít a részére. A perbeli esetben a részére leszállított terméket kísérő szállítólevélen az alperes nem tüntette fel a csomagolt termékek csomagonkénti bruttó súlyát, csupán a csomagok darabszámát és a teljes küldemény bruttó súlyát. A felperes álláspontja szerint az egyes csomagok bruttó súlya feltüntetésének hiányában a szerződés teljesítésekor a küldemény mennyiségét nem tudja vizsgálni. Minthogy pedig az alperesnek a küldeményt egységenként mérlegelnie, és ezt az adatot vele közölnie kell, ennek elmulasztása miatt köteles adatszolgáltatás elmulasztása miatt kötbért fizetni.
Az alperes a felperes kereseti tényállásait nem tette ugyan vitássá, de a követelés jogalapját tagadva elutasítást kért.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset szerint 165 514 Ft kötbérnek a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek a Ptk. 382. §-ának (2) bekezdése szerint a perbeli terméket csomagolva és mérlegelve kellett átadni. Köteles lett volna továbbá a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 10. §-a szerint a küldeményt az azonosításra alkalmas jelzéssel is ellátnia. Minthogy pedig a Ptk. 383. §-ának (1) bekezdése alapján a csomagolt és mérlegelt dolgokat a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni, ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a csomagolt terméken az azonosítás érdekében a csomagolási egység súlyát fel kell tüntetni. Ezzel összhangban állapítja meg az R. 15. §-ának (1) bekezdése is a mennyiségi kifogás esetén követendő eljárás szabályait. Minthogy az alperes adatszolgáltatási kötelezettségét elmulasztotta, az R. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja, illetőleg 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kötbért köteles fizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a felek a szerződésükben a megrendelt termék darabszámát és típusát, nem pedig a súlyát határozták meg. Ez pedig olyan eltérő szakmai szokást jelent, amely miatt neki a csomagokat nem kellett mérlegelnie. Állította azt is, hogy a felperes a küldemény mennyiségét darabszámlálással rövid idő alatt ellenőrizni tudja, hiszen a szokványos gyűjtőcsomagokban elhelyezett relék darabszáma általában ismert és összehasonlítható a szállítólevélen feltüntetett mennyiséggel. Véleménye szerint méréssel is ellenőrizhető a leszállított termék mennyisége, attól függetlenül, hogy ő a feladáskor azokat nem mérlegelte. Változatlanul utalt arra is, hogy a súlyadat egyébként sem tekinthető és nem minősíthető a termék átadásához feltétlenül szükséges adatnak, aminek következtében a kötbérkövetelés alaptalan.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 382. §-ának (2) bekezdése szerint – eltérő szakmai szokás hiányában – a szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve köteles átadni. Helytállóan utalt ugyan az alperes a fellebbezésében arra, hogy a felek szerződési akarata meghatározott darabszámú és típusú, nem pedig meghatározott súlyú termék szállítására irányult, a jogszabály azonban a termék mérlegelését nem a szerződés tárgyának meghatározása céljából rendeli el, hanem elsősorban azért, hogy az az átvételkor a megrendelő számára a leszállított termék mennyiségének ellenőrzési lehetőségét is biztosítsa. A szállítónak ugyanis – az alperes álláspontjával ellentétben – nemcsak azokat a termékfajtákat kell mérlegelnie, amelyek darabszám szerinti meghatározása lehetetlen (pl. liszt, cukor, stb.), továbbá nemcsak a kiskereskedelem körében szükséges a mérlegelés, hanem feltétlenül szükséges az olyan csomagolási egységek mérlegelése is, amelyek jelentős számú, darabszám szerint meghatározható mennyiségű terméket, pl. alkatrészt tartalmaznak. Ennek pedig az a nyilvánvaló oka, hogy az ilyen nagy mennyiségű termékek mennyiségi átvétele darabszámlálással lehetetlen vagy aránytalanul magas költséggel járna. Erre utal egyébként a Ptk. 383. §-ának (1) bekezdése is, amely szerint a csomagolt és mérlegelt dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni. A fentiekből következik, hogy az alperesnek az eltérő szakmai szokásra alapított fellebbezési állítása nem helytálló, azt egyébként cáfolja az a tény is, hogy a teljes küldeményt ő maga is mérlegelte. Ebből pedig következik, hogy az a helytelen és jogszabályellenes állítólagos gyakorlat, amely szerint a szállító nem közli az egyes csomagok súlyadatát, nem minősíthető „eltérő szakmai szokásnak”.
Alaptalan az alperesnek arra történt hivatkozása is, hogy a mennyiségi teljesítés a dobozokban elhelyezhető relék számának ismeretében a darabszámlálással, egyszerű rátekintéssel ellenőrizhető. Az átvevőnek ugyanis nem a dobozokban elméletileg elhelyezhető termékszámot kell ellenőriznie a teljesítéskor, hanem azt, hogy a szállítólevélen feltüntetett a szállító által a dobozokba elhelyezettnek állított termékmennyiséget a részére ténylegesen kiszolgáltatták-e. Ez viszont vagy mérlegeléssel vagy az aránytalanul költséges, esetenként végre sem hajtható darabszámlálással történhet. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések – mind a Ptk. 383. §-ának (1) bekezdése, mind az R. 15. §-ának (1) bekezdése – „csomagolt és mérlegelt dologról” tesznek említést. A jogszabályok helyes értelmezése szerint tehát a szállítónak csomagolási egységenként kell mérlegelnie ahhoz, hogy a jogszabályok szerinti egyszerűsített átadás-átvétel megtörténhessék.
Téves az alperesnek az az érvelése is, hogy az adatszolgáltatási kötbérkövetelés mindenképpen alaptalan, mert a jogszabály csupán a termék azonosításához szükséges adatok szolgáltatását követeli meg, a súlyadat pedig nem minősül ilyennek. Az R. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerződésszegő fél többek között kötbérfelelősséggel tartozik akkor is, ha a teljesítéshez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget. A fent kifejtettek értelmében a jogszabály által előírt mérlegelés eredményének közlése éppen a szerződés teljesítéséhez szükséges adat, amelynek elmulasztása következtében az alperes a kötbérben való marasztalását nem sérelmezheti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 901/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás