GK BH 1984/503
GK BH 1984/503
1984.12.01.
I. Ha a vállalkozó a megrendelt pótmunkát elvégzi, és a tervezői költségvetés hiányában általa elkészített költségvetést a megrendelő felülvizsgálja (kollaudálja), a pótmunka díját meg kell fizetni, és a megrendelőnek gondoskodnia kell arról, hogy meglegyenek a járandóság átutalásainak feltételei [Ptk. 397. § (1) bek.].
II. Nincs helye szakértő kirendelésének annak a megállapítása végett, hogy a számla megfelel-e hatályos pénzügyi és árrendelkezéseknek [Pp. 177. §].
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy egy konverteres acélmű 120/10/KV-os csatolóépület építési munkáinak hátralékos vállalkozói díja fejében fizessen meg a felperesnek 157 994 Ft-ot és ennek az összegnek kamatát. A bíróság a kirendelt szakértő véleményére figyelemmel alaptalannak találta az alperes hivatkozását a kereset időelőttiségére. A szerződés „késői megkötésnek” nem lehet az a szankciója, hogy az alperes ne fizesse meg a teljesítés ellenértékét.
Az alperes a fellebbezésében előadta, hogy a vitás munkákra vonatkozó tervezői pótköltségvetést 1981. október 2-án küldte meg a felperesnek. A felperes azonban már ezt megelőzően, szerződés nélkül „saját felelősségére és kockázatára a pótmunkák kivitelezését elkészítette, azt az alperes műszaki ellenőre igazolta”. A felperes azonban nem a tervezői költségvetés, hanem a saját maga által készített költségvetés alapján nyújtotta be számláját már 1981. szeptember 2-án. Az alperes viszont a pótmunkát csak 1981. október 2-án rendelte meg a tervdokumentáció egyidejű megküldésével. Az 1981. november 4-én tartott számlaegyeztetésen a műszaki ellenőr a felperes követelését elfogadta ugyan, nem volt azonban jogosult ilyen nyilatkozat tételére.
A bíróság annak a szakértői megállapításnak ellenére marasztalta az alperest, hogy a felperes 1982. szeptember 2-án kelt számlája nem felel meg a hatályos pénzügyi és árrendelkezéseknek, továbbá, hogy a felperesnek a követelt összegről a szakértő szerint is újabb számlát kellett volna kiállítania. Az alperes szerint viszont téves a szakértőnek az a megállapítása, hogy a pótmunkák átvétele 1981. augusztus 19-én megtörtént, továbbá, hogy az 1981. november 4-én felvett jegyzőkönyv „érvényes szerződésnek tekintendő”. Kifogásolta végül is az alperes, hogy a pótköltségvetés T. áras tételeire vonatkozólag a felperes nem adott egységárelemzést. A szerződésmódosítás 1982. március 9-én történt meg, „így amennyiben a felperes szabályszerű számlát nyújtana be, az átutalás iránt szabályszerűen intézkedhetnénk”.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes az 1981. június 19-én kelt jegyzőkönyvben különféle pótmunkákat rendelt meg a felperesnél, amelyek főleg a kivitelezés során más vállalkozók által történt rongálások kijavítására vonatkoztak, és a hiánypótlási munkákkal együtt kellett azokat elvégezni. A műszaki ellenőr 1981. augusztus 11-én kelt, az iratokhoz csatolt igazolása szerint a felperes megszüntette a csatolóépület 1981. június 19-én felvett hiányait, és jogosult a jegyzőkönyvben elrendelt pótmunkák számlázására.
Minthogy az alperes a pótmunkákra vonatkozóan nem szolgáltatott költségvetést, a felperes 1981. szeptember 2-án a saját maga által összeállított költségvetés alapján számlázott. Az alperes ezt követően bocsátotta rendelkezésre a tervezői költségvetést. A műszaki ellenőr – feladatkörének megfelelően – a felperes számláját a tervezői költségvetés alapján vizsgálta felül (kollaudálta). A számla-felülvizsgálat eredményeképpen a felperes járandóságaként 157 994 Ft-ot elismert. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a pótmunkák ellenértékét az alperes korábban „jóváhagyott észrevétel hiányában” törölte az 1981. szeptember 2-án kelt 280 852 Ft összegű számlából.
Az alperes a pótmunkákat megrendelte, a felperes azokat elvégezte, az alperes műszaki ellenőre a pótmunkák elszámolását a tervezői költség alapján felülvizsgálta. Az ismertetett magatartások folytán a felek között a pótmunkák elvégzésére a szerződést (helyesebben: szerződésmódosítást) létrejöttnek és teljesítettnek kell tekinteni. Ennek folytán esedékessé vált az elvégzett pótmunkáknak a díja is [Ptk. 397. §-a (1) bek.].
Az alperesnek tehát gondoskodnia kellett volna arról, hogy a felperes számlájának a kollaudálása után a műszaki ellenőr által helyesnek elfogadott járandóság átutalásának meglegyenek a feltételei. Ehhez pedig az lett volna szükséges, hogy az alperes a tervezői pótköltségvetést az Állami Fejlesztési Bankhoz bejelentse, amire a konverteres acélmű szerződésében kötelezettséget is vállalt. Amennyiben a folyósításhoz szükséges volt a létesítményjegyzék módosítása is, erről szintén az alperesnek kellett gondoskodnia.
Az alperes tehát sikertelenül hivatkozik arra, hogy a felek végeredményben csak az 1982. március 9-én kelt építményjegyzékkel módosították a szerződést, továbbá arra is, hogy a felperesnek újabb számlát kell benyújtania. A felperes ugyanis a munka elvégzése után ellenőrizhető számlát állított ki, s annak a kollaudálása meg is történt. A műszaki ellenőr által akkor elismert összeg helyességét az alperes a per során sem vonta kétségbe, és marasztalása is annak megfelelően történt.
Megjegyzendő végül, hogy a bíróság indokolatlanul rendelt el szakértői bizonyítást abban a kérdésben, hogy a felperes 1981. szeptember 2-án kelt részszámlája megfelel-e a hatályos pénzügyi és árrendelkezéseknek, illetve hogy a perbeli pótmunkák átvétele megtörtént-e, s ha igen, mikor.
Az építőipari számlák kiállítására vonatkozó általános és különös rendelkezéseket [Ptk. a 47/1979. (XI. 1.) PM sz. r., a 306/1980. PM VI. sz. közlemény stb.] és az idevonatkozó ítélkezési gyakorlatot a bíróságnak ismernie kell. A jogszabályok alkalmazása és értelmezése kérdésében nem szorul szakértelmének kiegészítésére. Annak megállapítása sem igényelt különös szakértelmet, hogy a pótmunkák átvétele megtörtént-e vagy sem (Pp. 177. §).
A felek között az összegszerűségben, illetőleg az árban vita nem volt, így érthető, hogy a szakértő túlnyomórészt – nem mindig helyesen – jogi véleményt nyilvánított. A fellebbező fél már csak ezért is alaptalanul hivatkozik a szakértői vélemény egyes megállapítására.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 190/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás