GK BH 1984/509
GK BH 1984/509
1984.12.01.
A fizetési meghagyásnak csupán az illetékrendelkezését érintő ellentmondással történt megtámadása esetén a pervesztes alperes a nem peres eljárás alaptalanul kifogásolt illetékén felül az ellentmondás tárgyának – mint a pertárgy értékének – alapulvételével számított eljárási illetéket is köteles megfizetni [Pp. 393. § (1) és (2) bek.].
A felperes kérelme szerint 315 666 Ft és annak kamata erejéig kibocsátott fizetési meghagyás illetékrendelkezését az alperes ellentmondással támadta meg. Érvelése szerint a felperes 1982. október 29-én indokolatlanul terjesztette elő a kérelmet, mert ő már előbb kiegyenlítette a vele szemben támasztott követelést. Kérte, hogy az 1579 Ft eljárási illeték megfizetésére a bíróság a felperest kötelezze.
A felperes a per megszüntetésére irányuló kérelmében az alperest kérte kötelezni az eljárási illeték megfizetésére arra hivatkozással, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme és a fizetés megtörténtéről szóló értesítés egymást keresztezte.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette. A végzésével az alperest az 50%-ra mérsékelt 4735 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/B. § (1) bek. a) pont, BH 1975. évi 4. sz. 198. sorsz.].
A végzés illetékrendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Kérte, hogy annak megváltoztatásával a bíróság az eljárási illeték megfizetésére a felperest kötelezze. Állítása szerint a fizetési késedelmét a felperes felróható módon idézte elő azáltal, hogy fizetésképtelensége miatt 20 esetben, összesen 10 millió forint erejéig az ő követelését csak a fizetési határidő lejárta után egyenlítette ki [Ptk. 4. § (4) bek.].
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az illeték kiszabásakor – az ellentmondásban kifejtett téves érveléssel szemben – a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a fizetési meghagyással érvényesített követelés erejéig a fizetési késedelemben volt alperes köteles megfizetni az eljárási illetéket. Ebben a részben a végzését a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1975. évi 4. számában 198. sorszámon közzétett – az adott esettel azonos tényállás mellett hozott – iránymutató eseti döntésére hivatkozással kellően meg is indokolta.
Az alperes fellebbezése azonban részben mégis megalapozott. Az elsőfokú bíróság ugyanis indokolatlanul figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a fizetési meghagyásnak csak az illetékrendelkezését támadta meg ellentmondással. A főkövetelés vonatkozásában tehát a fizetési meghagyás a Pp. 393. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett, perré – a (2) bekezdés alapján – csak 1579 Ft illeték erejéig alakult át. Ennek megfelelően köteles a nem peres eljárás 1579 Ft illetékét, továbbá ennek alapulvételével a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/B. §-ának (2) bekezdése szerinti 300 Ft illetékminimumot, összesen tehát 1879 Ft-ot megfizetni, az ezt meghaladó eljárási illetékben marasztaló döntésnek azonban nincs sem ténybeli, sem jogszabályi alapja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett illetékrendelkezését a Pp. 259. §-ához képest a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta, és az alperes illetékfizetési kötelezettségét a fenti összegre szállította le. (Legf. Bír. Gf. I. 30 001/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás