MK BH 1984/511
MK BH 1984/511
1984.12.01.
I. Az év közben más munkáltatóhoz áthelyezett dolgozó a korábbi munkáltatója által ki nem adott szabadságát az új munkáltatójától kapja meg. Ha az új munkáltatójánál a munkaviszonya – nem áthelyezés folytán – ugyanebben az évben megszűnt, a ki nem adott szabadságát – beleértve az előző munkáltatójától járó és még ki nem adott szabadságát is – pénzben kell megváltani [1967. évi II. törvény 25. § (3) bek., 42. § (3) bek.; 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 7–10. §; 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rend. 4. §].
II. A munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottsági vagy bírósági határozat alapján utólag kifizetett munkabér (munkadíj) három százalékát kell nyugdíjjárulék címén megfizetni [3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 172. § (3) bek.].
A felperes a zs.-i termelőszövetkezet szolgáltató szakcsoportjának ágazatvezetője volt. Az alperes termelőszövetkezet elnökének 1982. szeptember 22-én kelt kikérője alapján 1982. október 1-jén áthelyezéssel került az alpereshez változatlan – 8500 forint – személyi alapbérrel, ugyancsak ágazatvezetői munkakörbe. Az előző munkáltató által – a munkaviszony megszűnésekor – kiállított MIL-lap tanúsága szerint a felperes 1982-ben még nem vett ki 14 nap szabadságot.
A munkavégzés során keletkezett nézeteltérések miatt a felperes 1982. november 15-én felmondta a munkaviszonyát. Az alperes elnöke az 1982. november 19-én kelt értesítésében elfogadta a felmondást. A felperes munkakönyvébe és egyéb okiratokba a munkaviszony megszűnésének napját november 23-ban jelölte meg.
A felperes – egyebek között – munkabére, munkabér-kiegészítése és 17 nap szabadság megváltása érdekében a döntőbizottsághoz fordult.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát. A felperes munkaviszonya megszüntetésének időpontját munkakönyvében és MIL-lapján kijavította 1982. november 30. napjára. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1982. október–november havi munkabér címén 14 960 forintot, munkabér-kiegészítés címén 400 forintot, továbbá 4 nap szabadság megváltása címén 1496 forintot.
A bíróság álláspontja szerint a felperes 1982. november 15-i felmondása alapján – a 15 napos felmondási idő figyelembevételével – munkaviszonya 1982. november 30. napján szűnt meg. A felperes által alá nem írt munkaszerződésben ugyan 7000 forint személyi alapbért határoztak meg, előző munkáltatójánál azonban 8500 forint volt a havi munkabére. Minthogy az alperes áthelyezés iránti kérelmében változatlan személyi alapbérben jelölte meg a felperes munkabérét, a bíróság 8500 forint alapbér figyelembevételével számította ki a felperest megillető elmaradt munkabér és munkabér-kiegészítés összegét. Az alperesnél fennállott munkaviszonyával arányosan 4 nap szabadság illette meg a felperest, és ennek megváltására köteles az alperes 1496 forint összegben.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1967. évi II. törvény 25. §-ának (3) bekezdése szerint az áthelyezett dolgozónak az áthelyezését megelőző munkaviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatójánál töltötte volna el. A felperes előző munkáltatójától áthelyezéssel került az alpereshez, tehát nem csupán az alperes szövetkezetnél fennállott munkaviszonyával arányos 4 nap szabadság, hanem a korábbi munkáltatójánál még igénybe nem vett szabadság is megilleti.
Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés 4. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a dolgozót év közben más munkáltatóhoz helyezik át, szabadságát a két munkáltatótól együttesen kapja meg. Ennek megfelelően a ki nem adott szabadságot a dolgozónak az új munkahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell számítani az új munkáltatótól járó szabadságba. A ki nem adott szabadság mértékét fel kell jegyezni a MIL-lapra. A 4. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt, és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani.
A felperest az előző munkáltatója által kiállított MIL-lap szerint még igénybe nem vett 14 nap szabadság illette meg, és ehhez kell hozzászámítani az alperesnél eltöltött idővel arányos szabadság mértékét. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperest csupán 4 nap szabadság pénzbeli megváltására kötelezte.
Tévesen döntött a szabadság pénzbeli megváltásának összegét illetően is. Az 1967. évi II. törvény. 42. §-ának (3) bekezdése értelmében a szabadság tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár. Az átlagkereset nem feltétlenül azonos a személyi alapbér összegével. Az átlagkereset számítása a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7–10. §-ai alapján történik.
Tévedett a munkaügyi bíróság a felperes munkabérét terhelő nyugdíjjárulék összegének megállapításánál is, amikor a kéthavi munkabér, összesen 17 000 forint után – 12%-kal számolva – 2040 forintot vont le. A 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 172. §-ának (3) bekezdése értelmében munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottsági vagy bírósági határozat alapján utólag kifizetett munkabér, munkadíj 3%-át kell nyugdíjjárulék címén fizetni. Ez a jelen esetben csak 510 forint. (M. törv. II. 10 151/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás