MK BH 1984/512
MK BH 1984/512
1984.12.01.
A háztáji föld területébe csak a tag személyi tulajdonában vagy haszonélvezeti joga folytán használatban levő azt a földet kell beszámítani, amely gazdálkodásra (mezőgazdasági művelésre) alkalmas, vagy csekély többletmunkával, illetőleg többletköltséggel gazdálkodási célra alkalmassá tehető [1967 évi III. tv. 69. § (2) bek., 72. § (1)–(2) bek.; 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 98. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 75. § (1) bek., 81. § (1)–(2) bek., 82. § (1) bek.].
A peres felek, valamint az ügyész az elsőfokú bíróságnak azt az ítéletét támadták meg fellebbezéssel, amellyel az alperes termelőszövetkezet döntőbizottságának határozatát megváltoztatta, és a felperest illető háztáji földkiegészítés mértékét 1530 m2-ben határozta meg, továbbá az alperest a felperes javára 300 kg májusi morzsolt kukorica kiadására kötelezte.
A felperes a fellebbezésében a kiegészítő háztáji föld mértékét 1986 m2-re, a kiadni rendelt elmaradt háztáji kukoricatermés mennyiségét pedig 912 kg-ra kérte felemelni.
Az alperes, valamint az ügyész viszont a kereset teljes elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes, valamint a döntőbizottság az alperes alapszabályának megfelelően állapította meg a felperest illető kiegészítő háztáji föld mértékét 1401 m2-ben, amely után a törvényesen járó terményt kiadta. Szerintük tévedett az elsőfokú bíróság, amidőn a felperes 2404 m2 területű lakóházas ingatlanából csupán a mezőgazdasági művelésre alkalmas 875 m2 területet vette számításba a felperest illető kiegészítő háztáji föld mértékének megállapításánál. Az adott esetben ugyanis – álláspontjuk szerint – az alperes alapszabálya az irányadó, amely a módosított 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 81. §-a (2) bekezdésének megfelelően olyan rendelkezést tartalmaz, hogy függetlenül a tsz-tag lakóházas ingatlana és a hozzátartozó mezőgazdasági művelésre alkalmas területe nagyságától, a kiegészítő háztáji föld mértékének megállapításánál – beszámításánál – a lakótelekből legfeljebb csak 400 m2 terület hagyható figyelmen kívül.
A megyei bíróság csupán az alperes és az ügyész fellebbezését találta kis részben alaposnak az alábbiak szerint.
A fellebbezési eljárás során beszerzett tulajdoni lap adataira figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes 1044 m2 zártkerti ingatlanából 460 m2 szőlő és csupán 584 m2 a kert.
Egyebekben a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a fenti kiegészítéssel ítéleti döntés alapjául elfogadta az ügy felülbírálásánál.
Az alapul vett tényállás szerint nem volt vitás a felek között az, hogy a felperest illető kiegészítő háztáji föld mértékének megállapításánál számításba kell venni a felperes 1044 m2 zártkerti ingatlanát – amelyből 460 m2 a szőlő és 584 m2 a kert – továbbá a 2553 m2 – időközben elidegenített – ingatlant.
A fellebbezési eljárás során a felek között vita csupán abban volt, hogy a felperesi háznál levő 2404 m2 területű ingatlanból, amely felerészben képezi a felperes tulajdonát, valamint a zártkerti 1044 m2 területű ingatlanból, a 460 m2 szőlő művelési ágú területre is figyelemmel mekkora terület számítható be a felperest a módosított 1967. évi III. törvény (Tv.) 72. §-ának (2) bekezdése szerint megillető háztáji föld területébe.
A megyei bíróság e körben mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Tv. 72. §-ának (2) bekezdése szerint a szőlő vagy gyümölcsös művelési ágú földet a tsz-tag háztáji területének megállapításánál kétszeresen kell számításba venni. Ehhez képest az 1044 m2 ingatlanból a 460 m2 szőlőművelési ágú területre tekintettel 920 m2-t, valamint az 584 m2 kertet, tehát összesen 1504 m2-t és nem csupán 1044 m2-t kell figyelembe venni.
Megjegyzi továbbá a megyei bíróság, hogy a Vhr. 81. §-ának (1) bekezdése szerint a háztáji föld területébe csak a tag személyi tulajdonában álló földet kell beszámítani. Eszerint tehát nem számítható be a taggal közös háztartásban élő házastársa személyi tulajdonában levő földje, illetőleg a tag tulajdoni hányadát meghaladó része, még abban az esetben sem, ha azon a termelőszövetkezet a korábbi jogszabályok alapján használati jogot szerzett.
A felperesi háznál levő 1/2 részben a felperes személyi tulajdonát képező 2404 m2 területű, a lakóházhoz tartozó kertes ingatlanból tehát – amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította – az alperesi növénytermesztési főágazatvezető szakvéleménye alapján csupán 875 m2 a gazdálkodásra, mezőgazdasági művelésre alkalmas terület, amelynek viszont csak az 1/2 része vehető figyelembe. Adott feltételek megléte esetén ugyanis a termelőszövetkezet a háztáji földet a tagjának háztáji gazdálkodás céljára köteles biztosítani [Tv. 72. § (1) bek., 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 98. § (1) bek., Vhr. 75. § (1) bek.]. Az idézett rendelkezésből is nyilvánvaló, hogy mind a háztáji gazdálkodás célját szolgáló föld kijelölésénél, mind pedig a háztáji föld területébe való beszámításánál [Vhr. 81. § (2) bek.] csakis a gazdálkodásra (mezőgazdasági művelésre) alkalmas vagy legalábbis csekély munkával vagy költséggel erre alkalmassá tehető föld vehető számításba. Az ezzel ellentétes értelmezés figyelmen kívül hagyná a háztáji gazdálkodás törvényi célját.
Minthogy az adott esetben az alperes alapszabályának rendelkezése a kiegészítő háztáji föld rendezése körében az idézett törvényi célokat figyelmen kívül hagyta, ezért az ebben a részében jogszabályba ütköző, s így az a perbeli vita eldöntésénél nem lehet irányadó.
Nem kétséges, hogy a háztáji föld mértéke tagonként legfeljebb 6000 m2, szőlő és gyümölcs művelési ág esetén pedig 3000 m2 lehet.
Az sem vitás, hogy a háztáji föld területébe be kell számítani a tag személyi tulajdonában álló földet, valamint azt is, amelyet időközben elidegenített [Vhr. 81. § (1) bek., 82. § (1) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság a felperest illető kiegészítő háztáji föld mértékének a megállapításánál az alábbiak szerint számolt:
beszámította a megyei bíróság az időközben a felperes által elidegenített 2553 m2 területű ingatlant, az 1044 m2 területű ingatlant, és pedig a 460 m2 szőlőre is figyelemmel, összesen 1504 m2 területtel.
Végül a 2404 m2 területű lakóházas ingatlanból csak a ténylegesen gazdálkodásra alkalmas 875 m2 területből – a felperes 1/2 tulajdoni illetőségére tekintettel – csak 437 m2 területet.
Ezek összesen 4494 m2 beszámítható területet jelentenek (2553 m2 + 1504 m2 + 437 m2 = 4494 m2). A törvény szerinti 6000 m2 területhez képest tehát a felperest megilleti még 1506 m2 területkiegészítés (6000 – 4494 = 1506) és nem az elsőfokú bíróság által számításba vett 1530 m2, illetőleg a felperes által kért 1986 m2 vagy az alperes és az ügyész által ilyenként megjelölt 1401 m2.
Minthogy az alperes csupán 1401 m2 háztáji földkiegészítés erejéig ismerte el a felperes perbeli igényét, a megyei bíróság a kereset szerinti 3 évre visszamenőleg kötelezte az alperest a fenti számítás szerint mutatkozó 105 m2 terület különbözet (1506 – 1401 = 105) után járó termény; összesen 132 kg májusi morzsolt kukorica kiadására.
Az alperes alapszabály szerinti 6000 m2 területtel és a 2500 kg májusi morzsolt kukoricával számolva ugyanis a felperest 1 m2 háztáji földkiegészítés után 0,42 kg (2500:6000=0,416) májusi morzsolt kukorica illeti meg, ami évente összesen 44 kg (0,416×105=43,68); 3 évre pedig összesen 132 kg májusi morzsolt kukoricát jelent. (Fejér Megyei Bíróság Mf. 20 422/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás