MK BH 1984/514
MK BH 1984/514
1984.12.01.
A nyugdíj újbóli megállapításánál (átcserélésénél) a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett szolgálati időn kívül csak azokat a szolgálati időket lehet figyelembe venni, amelyeket már a korábbi nyugdíj megállapításánál – az arra irányadó jogszabályok értelmében – figyelembe kellett volna venni [1975. évi II. tv. 46. § (2) bek.; 1921. évi XXXII. tv.; 2500/1945. (VI. 17.) ME sz. r. 25. § (4) bek.].
A felperes hivatásos katonatisztként, főhadnagyként teljesített szolgálatot. Részére a Honvédelmi Minisztérium 1947. november 1-jétől az 1921. évi XXXII. törvény és a 2500/1945. (VI. 17) ME számú rendelet alapján 11 év két hónap szolgálati idő beszámításával nyugdíjat állapított meg. A felperes szolgálatának kezdő időpontját 1939. február 1-jében állapította meg.
Az alperes a nyugdíjazást követően szerzett szolgálati idők figyelembevételével az 1975. évi II. törvény 46. §-a alapján újból megállapította a felperes nyugdíját. Az újbóli megállapításnál a társadalombiztosítási bizottság a határozatában – az alperes e tárgyban hozott határozatát módosítva – 25 év 105 nap szolgálati időt ismert el a felperes javára.
A felperes a társadalombiztosítási bizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz, majd a peres eljárás során módosított kereseti kérelmében a korábbi szolgálatát megelőzően 1937-től kezdődően folytatott egyetemi tanulmányai idejének szolgálati időként való figyelembevételét kérte.
A megyei levéltárnak a periratok között elfekvő közlése szerint a Kolozsvári Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatóiról készült anyakönyvek gyűjteményében az 1940/41. tanév II. félévére vonatkozó bejegyzések között a felperes 6. félévi tanulmányai vannak bejegyezve.
Az alperes a kereset elutasítását – egyebek között – az 1912. évi LXV. törvény 11. §-ára utalva kérte, amelynek rendelkezése szerint az egyetemi tanulmányok ideje – a törvényben meghatározott beszámítási szabályoknak megfelelően – annál a közszolgálati alkalmazottnál számítható be, akinek főiskolai végzettsége van, és a főiskolai tanulmányait a törvény értelmében beszámítható tényleges szolgálatba történt belépését megelőző időpontban fejezte be.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének túlnyomó részt helyt adott, és a szolgálati idejébe beszámította az 1937. október 26-tól – tizennyolcadik életéve betöltésétől – 1939. január 31-ig eltelt időt. Az ítélet indokolása szerint a felperes előbb sorkatonaként, majd továbbszolgálóként teljesített katonai szolgálatot, és egyetemi tanulmányait a hivatásos állományba vétele előtt befejezte, így az egyetemi évek beszámításának nincs akadálya.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában utalt a 2500/1945. (VI. 17.) ME számú rendelet 25. §-ának (4) bekezdésére, amely lehetőséget ad arra, hogy a főiskola elvégzése után közszolgálatba lépett olyan alkalmazottnak, aki főiskolai képesítéshez kötött állást tölt be, a nyugdíj megállapításánál beszámítható szolgálati idejéhez – kérelmére – öt évet kell beszámítani. Ugyancsak kedvezményes számításra ad lehetőséget az 1912. évi LXV. törvény 11. §-a is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes nyugdíjának újbóli megállapítása az 1975. évi II. törvény 46. §-a alapján történt. E jogszabály (2) bekezdése szerint az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és az ezt követően szerzett szolgálati időt kell alapul venni. Ennek megfelelően figyelembe lehet venni azokat a szolgálati időket is, amelyeket már a korábbi nyugdíj megállapításánál – az arra irányadó jogszabályok értelmében – figyelembe kellett volna venni.
A vitatott tanulmányi idő utólagos beszámítására tehát abban az esetben van lehetőség, ha azt a felperes nyugdíjának 1947-ben történt megállapításánál is szolgálati időként kellett volna figyelembe venni.
A periratok között található „Szolgálati és nyugellátás kimutatás” szerint a felperes 1939. február 1-jétől 1947. október 31-ig tiszti csapatszolgálatban 8 év és 9 hónap szolgálati időt szerzett, míg későbbi bejegyzés szerint a felperes valóságos szolgálati ideje 1939. január 1-jétől 1946. december 31-ig terjed. A nyugdíj megállapításánál az utóbbit vették figyelembe, ezen kívül egy hadi évet, s mivel az előzőekben az említett időtartamban teljesített szolgálat tiszti csapatszolgálatnak minősül, e címen két évet és 2 hónapot számítottak be. Így összesen 11 évi szolgálati idő alapján állapítottak meg a felperes részére korábban nyugdíjat.
Az említett kimutatás utal arra, hogy a felperes nyugdíj szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejének megállapítása a katonai ellátásról szóló 1921. évi XXXII. törvény, valamint a 2500/1945. (VI. 17.) ME számú rendelet alapján történt. Ez utóbbi jogszabály 25. §-ának (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A főiskola elvégzése után közszolgálatba lépett olyan alkalmazottak, aki főiskolai képesítéshez kötött állást tölt be, a nyugdíj megállapításánál beszámítható szolgálati idejéhez kérelmére öt évet hozzá kell számítani.”\parA felperes főhadnagyként teljesített hivatásos katonai szolgálatot, az állásának a betöltéséhez nem volt szükséges a főiskolai képesítés.
Főiskolai tanulmányok címén tehát a felperes nyugdíjának eredeti, 1947-ben történt megállapításánál nem lehetett volna további szolgálati időt beszámítani – mint ahogy ez nem is történt meg –, s így alaptalan a felperesnek az a kérelme, hogy a vitatott időt a nyugdíja újbóli megállapításánál figyelembe kell venni. Következésképpen a munkaügyi bíróság ítélete és a másodfokú bíróságnak azt helybenhagyó ítélete törvénysértő. (M. törv. I. 10 162/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás