PK BH 1984/60
PK BH 1984/60
1984.02.01.
Nem vagyoni kártérítés iránt indított perben a károsultat ért hátrányt egészében és egységesen kell értékelni, valamennyi tényezőt együttesen kell mérlegelni. Ezért nem kerülhet sor a nem vagyoni kártérítésnek részben egy összegben, részben pedig járadék formájában való megítélésére [Ptk. 354. §, 355. § 16. sz. Irányelv.].
Az 1972-ben született felperes és a II. r. alperes 1970-ben született leánya gyakran játszottak együtt. 1980. június 4-én a II. r. alperes lakásában tartózkodtak az ő engedélyével, de felügyelet nélkül. A gyerekek kezébe került a II. r. alperes nem sokkal előbb csőre töltött és felhúzott állapotú légpuskája, amely egy alacsony szekrényen volt. F. K. kezében elsült a puska, és a lövedék a felperes bal szemén keresztül a koponyájába hatolt. A sérült szemet azonnali orvosi beavatkozással sem lehetett megmenteni: a szemgolyót el kellett távolítani, majd a seb gyógyulása után a felperes műszemet kapott. A lövedék a koponyaüregben maradt, mert annak műtéti eltávolítása szövődmény és tartós egészségkárosodás kockázatával járt volna.
A II. r. alperes bűnösségét a bíróság maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította, és őt egyévi, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A II. r. alperessel kötött biztosítási szerződés alapján eljáró I. r. alperessel peren kívül megkísérelt egyezkedés eredménytelensége után a felperes keresetében az I. r. – majd az I. r. alperes ellenkérelme után – a II. r. alperesnek nem vagyoni kártérítés megfizetésére való kötelezését kérte. Követelését 200 000 Ft-ban és kamataiban, ezen felül pedig a károkozás napjától havi 1500 Ft havi járadékban jelölte meg. Kizárólag egy összegű marasztalás esetére igényét 300 000 Ft-ra tette. Az I. r. alperes a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással a kereset elutasítását, majd a II. r. alperes képviseletében a felperes életkorára is tekintettel alacsony összegű járadék megállapítását és egyebekben a kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes ezzel egyezően nyilatkozott.
A beszerzett orvos szakértői vélemény szerint a felperesnél az egyik szem elvesztése olyan maradandó jellegű egészségkárosodás, amely az egész életére kiható, állandó jellegű és 33%-os mértékű munkaképesség-csökkenést okoz. Az igazságügyi orvos szakértő csatlakozott ahhoz az idegsebészi állásponthoz, amely szerint tünetmentesség esetén a lövedék eltávolítása nem indokolt. Az ezzel kapcsolatos jövőbeli egészségügyi állapotról azonban előzetesen nem adható vélemény. Hasonló sérülések következményeként bizonyos pszichés károsodás az élet különböző szakaszaiban és helyzeteiben előfordulhat, a felperes helyzete azonban, éppen életkorára tekintettel, még megfelelően nem értékelhető.
A perben fellépett ügyész indítványozta a II. r. alperes marasztalását a Ptk. 354. §-a alapján 100 000 forint egy összegű kártérítés és havi 750 forint járadék megfizetésére, ezt meghaladóan pedig a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen a felperesnek 100 000 forintot, ennek 1980. június 4-től járó évi 5%-os kamatát és 1981. december 1-jétől kezdődően havonta 1000 forint járadékot. Egyebekben a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a keresetet az I. r. alperessel szemben a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította, a II. r. alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg. A felperes nem vagyoni kárával kapcsolatban két körülményt értékelt: a már kialakult, egész életre kiható – a szemgolyó elvesztéséből eredő – hátrányokat és a jelenleg nyugvó állapotú, de bizonytalan jövőbeni eseményt kiváltható lövedék miatti helyzetet.
A felek és az ügyész fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta, egyben a gyámhatósági letétbe helyezéssel történő teljesítéssel kiegészítette. Az ügyészi fellebbezéssel egyezően megállapította, hogy a II. r. alperest a felügyelet ellátásában mulasztás terheli, ezért kártérítési felelőssége a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésén alapul. Mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében helyesnek találta a bal szem elvesztése miatt egy összegben megállapított kárpótlást. A járadék vonatkozásában a koponyaüregben maradt lövedék jelenlétét emelte ki, de hivatkozott arra is, hogy a felperes további orvosi ellenőrzésre, kezelésre szorul, és értékelte a protézis kezelésével összefüggő nehézségeket is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A Legfelsőbb Bíróságnak a nem vagyoni kárért való felelősségről szóló 16. számú Irányelve rámutat, hogy a magánszemélynek járó nem vagyoni kártérítés összegét az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényező (körülmény) együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell meghatározni. Elsődleges szempont az, hogy a bíróságnak az adott eset összes körülményeinek számbavételén alapuló megítélése szerint az elszenvedett sérelem milyen mértékben nehezíti meg a károsultnak a társadalomban való részvételét vagy egyébként is az életet. Nem vagyoni kártérítésként járadék is megítélhető, ha az állapítható meg, hogy a nem vagyoni kártérítés járadék megítélése mellett tudja a legmegfelelőbben betölteni a rendeltetését. Etekintetben elsősorban a károsult jogos érdeke jön figyelembe, de járadék megítélését más szempontok is indokolhatják.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kártérítés e két módja együttesen is alkalmazható.
Az Irányelv 6. pontjához fűzött indokolásból kitűnik, hogy melyek azok a szempontok, amelyek az adott esetben járadék megítélését indokolhatják. Az is nyilvánvaló, hogy a károsultat ért nem vagyoni hátrány egészét, egységesen kell megvizsgálni ahhoz, hogy ebben a kérdésben a bíróság helyesen döntsön. „Annak elbírálásához, hogy az adott esetben a károsult magánszemély részére egy összegű kártérítés vagy pedig járadék megítélése indokolt...”, továbbá „... elsősorban akkor indokolt egy összegű kárpótlás helyett járadék megítélése, ha ezt a károsult érdekének védelme megkívánja.”\parA nem vagyoni hátrány egészében való felmérése és értékelése szempontjának ellentmond a másodfokú ítélet indoklásából kitűnő téves szemlélet, amely a nem vagyoni kárpótlásra vezető körülményeket egymástól elválasztja. A bal szem elvesztése egyfelől, s a koponyaüregben maradt idegen test, illetőleg a protézissel kapcsolatos nehézségek másfelől nem külön-külön, hanem együttesen okozzák azt a hátrányt, amely a gyermek életét tartósan és egyben súlyosan megnehezíti. Az a körülmény, hogy e tényezők esetleg önmagukban is nem vagyoni kártérítésre alapot adó súlyúak, nem indokolja együttes jelentkezésük esetén a kárpótlás módja szempontjából való elkülönítésüket, mert az ellentmond a valamennyi tényező együttes mérlegelése követelményének.
A nem vagyoni kárpótlásnak egy összegben történő megítélésekor a bíróság a nem vagyoni kár megtérítése iránti igényt teljes egészében elbírálja. Az ilyen tartalmú döntéssel elbírált igény ítélt dolog, amely újból nem tehető vitássá (Pp. 229. §). A járadék megítélését sokszor – a jelen perbeli esetben is – az indokolja, hogy lehetőséget biztosítson az esetleg utóbb bekövetkező változásokhoz való igazodásra, amire a járadékfizetési kötelezettség időtartamának vagy a járadék összegének módosítása útján kerülhet sor (Pp. 230. §). A kártérítés két módjának az egy károsultat ért nem vagyoni hátrány enyhítésére szolgáló együttes alkalmazása ellentmondana az anyagi jogerőhöz fűződő jogkövetkezmények megfelelő érvényesülésének is.
Az egy összegű és a járadék formájában fizetendő kárpótlás tehát egyszerre nem alkalmazható, abban kellett ezért dönteni, hogy a jelen esetben melyik felel meg a fentebb idézett elveknek. A felperest a súlyos baleset alig nyolcéves korában érte. Szülői gondozás alatt áll, önálló életforma kialakulásának hiánya miatt ma még nem állapíthatók meg a társadalmi életben való részvétel – egyébként kétségtelen – megnehezítettségének konkrét megnyilvánulásai. A koponyaüregben maradt lövedékkel kapcsolatos későbbi esetleges változások lehetősége fennáll. Mindezek a nem vagyoni kárpótlás járadék formájában való megítélését indokolják. A Legfelsőbb Bíróság a járadék összegét a perbeli eset körülményeire és az e tekintetben kialakult bírósági gyakorlatra figyelemmel havi 1200 Ft-ban határozta meg, amely a baleset bekövetkezése napjától jár [Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése], s az 1/1974. (VI. 27.) OM számú rendelet 142. §-ának (1) bekezdésben előírt módon teljesítendő. (P. törv. III. 20 034/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás