PK BH 1984/62
PK BH 1984/62
1984.02.01.
Gyermektartásdíj megállapításának szempontjai magánkereskedővel szemben [8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. § (1) bek., 3. §; 38/1980. (XI. 22.) PM sz. r. 33. § (2) bek.; 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. § (3) bek., 2. §, Csjt. 65. §, Pp. 3. § (1) bek.].
A felek különváltan élő házastársak. Két gyermekük eltartásáról ténylegesen a felperes gondoskodik, részére az alperes önként havi 2000 forint gyermektartásdíjat fizetett.
A felperes a keresetében gyermekenként havi 5000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni a magánkereskedő foglalkozású, álláspontja szerint havi 25 000 forint jövedelemmel rendelkező alperest. Meghallgatása során előadta azt is, hogy Vera leányuk beteg, rendszeresen kell vinnie Budapestre orvosi felülvizsgálatra, a gyermek egészségi állapota miatt kényszerült a gyermekgondozási segély igénybevételére.
Az alperes a védekezése során előadta, hogy havi tiszta jövedelme 5700 forint, ennek 40%-át hajlandó gyermektartásdíj címén megfizetni a felperesnek, egyezségkötés esetére havi 2500 forintot ajánlott fel a gyermekek részére.
A bíróság megkeresésére az adóhatóság közölte, hogy megállapítása (a megkeresésekre adott válaszokból megállapíthatóan: becslése) szerint az alperes bruttó havi jövedelme 7848 forint. Ennek az összegnek a kiszámítási módját nem közölte: arról tájékoztatta a bíróságot, hogy az alperes 1982. évi adóalapja 170 000 forint, amely után 68 029 forint adót és községfejlesztési hozzájárulást fizet. Arról nem nyilatkozott az adóhatóság, hogy az alperes közölt jövedelme a társadalombiztosítási járulékkal csökkentett, vagy azt is magában foglaló összeg.
A társadalombiztosítási igazgatóság közölte a bíróság megkeresésére, hogy az alperes havi 2720 forint társadalombiztosítási járulék fizetésére köteles, havi 8000 forintos átlagkereset alapján.
A felperes az eddigiekben részletezett adatok ismeretében módosította a keresetét, a tartásdíj alapösszegét gyermekenként havi 1155 forintban kérte megállapítani. A járásbíróság az alperes havi tiszta jövedelmét 5775 forintban állapította meg (a 170 000 forintos adóalapból levonva a 68 029 forint adót, az így különbözetként jelentkező 8497 forint bruttó jövedelemből pedig levonva a 2720 forint társadalombiztosítási járulékot), és arra kötelezte az alperest, hogy gyermektartásdíj címén fizesse meg „mindenkori jövedelme 20%-át, de legalább havi 1155 forintot gyermekenként és havonként”. Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet emelt törvényességi óvás alapos.
A 4/1980. (VI. 6.) IM számú rendelettel módosított 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet (a továbbiakban Vhr.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a gyermektartásdíj megállapítása iránti keresetlevél benyújtása után hivatalból szerzi be a kötelezett – és szükség esetében a gyermeket gondozó szülő – jövedelmi és vagyoni viszonyainak megállapítására vonatkozó adatokat.
A bírói megkeresésre adott válaszok valóságával kapcsolatos bármely aggály esetében az adatok helyességét hivatalból is ellenőrizni kell. A járásbíróság nem tisztázta az adóhatóság válaszaiban mutatkozó ellentmondásokat, az alperes közölt jövedelme kiszámításának vagy becslésének módját. Annak sem adta indokát a bíróság, hogy az alperes bruttó jövedelmét miért a társadalombiztosítási igazgatóság és az adóhatóság által megállapított összegektől eltérően állapította meg. Nem volt figyelemmel a 38/1980. (XI. 22.) PM számú rendelet 33. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra sem, amely szerint az adóköteles jövedelem (tehát az adóalap) megállapításánál a bevételből levonható a termelési költség, ennek tekintendő viszont a betegségi biztosítás és a kötelező nyugdíjbiztosítás is. Az alperes adóalapjának megállapítása – és ennek megfelelően havi jövedelmének megállapítása is – feltehetően a társadalombiztosítási járulékkal már csökkentett jövedelem alapján történt, ezért annak ismételt levonására nem lett volna lehetőség.
A bíróság nem kísérelte meg az alperes jövedelmének egyéb módon történő tisztázását annak ellenére, hogy a felperes eredetileg jóval magasabb összegben jelölte meg az alperes jövedelmét. A felperest meg kellett volna hallgatnia arra, hogy további adatokra tudja-e alapítani az általa megjelölt alperesi jövedelem összegét.
Sértette a bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést, amikor a felperes indokolás nélküli keresetmódosítását tudomásul véve hozott ítéletet. Gyermektartásdíj iránti perekben a gyermek érdekében fokozottan kell érvényesülnie az igazság kiderítése követelményének és a bíróság tájékoztatási kötelezettségének. A jogairól kellően nem tájékoztatott felperes módosított keresetének megfelelő ítélet ez okból is törvénysértő.
Ezen túlmenően a 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a tartásdíjakat az összes körülmény mérlegelése alapján a gyermek szükségleteinek (Csjt. 65. §) figyelembevételével 20%-nál alacsonyabb vagy magasabb összegben is megállapíthatja. Ennél figyelembe kell venni a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeit is. Ezt a jogszabályi rendelkezést figyelmen kívül hagyva az eljárt bíróság a felperes anyagi körülményeit egyáltalán nem vizsgálta. Amennyiben a felperesnek a gyermekgondozási segélyen kívül egyéb jövedelme nincs, úgy a gyermekek tartásához nem tud anyagilag hozzájárulni. Erre, valamint (bizonyítottság esetében) a kisebbik gyermek többletkiadásokat is okozó betegségére tekintettel esetleg indokolt lett volna a gyermektartásdíj mértékének az alperesi jövedelem 40%-át meghaladó mértékben történő megállapítása. Nem lett volna figyelmen kívül hagyható az sem, hogy az alperes – egyezségkötés esetére – havi 2500 forint megfizetését felajánlotta.
A R. 2. §-ának (2) bekezdésében és a Vhr. 3. §-ában foglaltak helyes értelmezése szerint a gyermektartásdíj százalékosan történő meghatározása csak akkor indokolt, ha lehetőség van a megállapított tartásdíj letiltására, és így ellenőrizhető a jövedelem megfelelő százalékának a levonása. Az ellenőrizhetetlen mértékű jövedelmével szabadon rendelkező alperes százalékos marasztalása helytelen.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben az alperesnek a folyamatos tartásdíj fizetésére kötelezését a Pp. 156. §-a alapján – ideiglenes intézkedésként – hatályában fenntartotta. (P. törv. II. 20 060/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás