PK BH 1984/63
PK BH 1984/63
1984.02.01.
A gyermeknek akár a szülők megegyezésen, akár bírói ítéleten alapuló huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése – különösen a körülmények változása miatt – eddigi környezetében már nincs megfelelően biztosítva és a másik szülőnél vagy más helyen való elhelyezést a gyermek érdeke kívánja meg. [Csjt. 76. § (2) bek., 17. sz. Irányelv].
A felek 1973. június 27-én kötöttek házasságot, amelyből 1975. február 24-én leánygyermekük született. A házasfelek az életközösségnek 1977. május 25-én történt megszakadásáig a felperes szüleinek lakásán éltek együtt. A gyermek születésekor az alperes már diplomás mérnök, a felperes pedig egyetemi hallgató volt. Egyetemi tanulmányai mellett a felperes a szülei és férje tiltakozása ellenére munkaviszonyt létesített, így a gyermek gondozását nagy részben az alperes látta el. A felek kapcsolata fokozatosan megromlott. A felperes a férjével válási szándékának bejelentésekor azt közölte, hogy beleszeretett a vele jelenleg is szoros kapcsolatban álló és házasságot tervező K. F.-be, akivel azonban perbeni előadása szerint ekkor még szerelmi kapcsolata nem volt, csak baráti. Válási szándéka miatt szüleivel is megromlott a kapcsolata, ezért a családját elhagyva albérletbe költözött. Az alperes a gyermekkel együtt később hagyta el a volt közös lakást.
A házasságot a bíróság az 1978. január 10-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A perben kötött egyezséggel a felek a leányt apjánál, az alperesnél helyezték el. Megállapodtak a felek egymás között abban, hogy gyermekük hatodik életévének betöltéséig az alperesnél lesz elhelyezve, ezt követően újból tárgyalnak további sorsáról.
Viszonylag rövid idő eltelte után az alperes újabb házasságot kötött és gyermekével együtt P.-re, második felesége szüleinek lakásába költözött. Ebből a házasságból három gyermek született, akiket a peres felek leánya testvérként szeret. Az alperes és második felesége a leányt közös gyermekükként, féltestvéreivel együtt kifogástalanul nevelték, a gyermek testi és szellemi fejlődése biztosított volt. A láthatást a felperes részére mindenkori igényének megfelelően lehetővé tették, tőle tartásdíjat nem fogadtak el.
Időközben a felperes másfél szobás lakáshoz jutott. A láthatások alkalmával igyekezett minden idejét a gyermekkel tölteni, számára kellemes programokat biztosítani.
A felperes a keresetében a gyermeknek nála való elhelyezését arra hivatkozva kérte, hogy egyezségkötéskori megállapodásuk szerint a gyermek iskolás korától nála lesz elhelyezve, és a leány már érzelmileg szorosan kötődik hozzá, vele akar élni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az, hogy a gyermek erősen kötődik érzelmileg a felpereshez, nem eredményezheti eddigi megszokott, kifogástalan környezetéből való kiszakítását. Az alperes körülményeiben nem történt olyan változás, amelynek alapján törvényes lehetőség lett volna a gyermek eddigi elhelyezésének megváltoztatására.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a gyermeket a felperesnél helyezte el. Álláspontja szerint a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése a jelen perben azért nem volt alkalmazható, mert a felek maguk döntöttek úgy a gyermek érdekében, hogy ideiglenes elhelyezését hatéves korában újra megvizsgálják, és végleges elhelyezéséről új megállapodást kötnek. A felek megállapodására tekintettel tehát a per csak elnevezésében lehetett a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti eljárás, ezért a jogi megítélését tekintetve a bíróságnak a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint kellett eljárnia és vizsgálnia, hogy a gyermeknek melyik szülőnél van a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva. Megállapította a megyei bíróság, hogy mindkét szülő kifogástalan környezetet képes a gyermeknek biztosítani, egyaránt alkalmasak a gyermek nevelésére, a körülmények mindkettőjüknél, egyaránt pozitívok. A gyermek azonban mind testalkatra, mind temperamentumára, érzékenységére, érzelmi hajlamaira és lelki beállítottságára nézve anyjához hasonlít. Közös bennük az érzelmi élet intenzitása iránti igény, ezért a gyermekhez hasonló egyéniségű és személyiségszerkezetű anya képes jobban az érzelmi gazdagságra törekvést kielégíteni és ezzel bizonyos többletet a gyermek számára biztosítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A törvényességi óvás helyesen állapítja meg, hogy a gyermek elhelyezésének megváltoztatására mind a szülők megegyezésen, mind a bírói ítéleten alapuló elhelyezés megváltoztatását értjük. A másodfokú bíróság tehát tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között felmerült vita rendezésénél a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, mert a felek a bontóper során a gyermekük elhelyezése felől megállapodtak, éspedig időlegesen úgy, hogy ha a gyermek 6 éves korát eléri, az elhelyezés kérdését újból megvizsgálják.
Elvileg ugyan a gyermek elhelyezése iránti perben hozott ítélet vagy bírói egyezség jogereje nem akadálya annak, hogy az érdekeltek az elhelyezés kérdésében a korábbitól eltérően megállapodjanak, vagy a gyermek más elhelyezése iránt újabb pert indítsanak, mind az időközben hatályon kívül helyezett XXI. sz. elvi döntés, mind a hatályban levő 17. sz. Irányelv hangsúlyozza azonban, hogy a gyermeknek akár a szülők megegyezésen, akár bírói ítéletén alapuló huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése – különösen a körülmények változása miatt – eddigi környezetében már nincs megfelelően biztosítva, és a másik szülőnél vagy más helyen való elhelyezését a gyermek érdeke kívánja meg.
Ebből viszont az is következik, hogy a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem ad a felperesnek jogot arra, hogy a 75. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségeit önfeláldozóan teljesítő alperestől a leány gyermekét pusztán azon az alapon elvehesse, hogy a gyermek hatodik életévét betöltötte. Az eddigi elhelyezés megváltoztatásához ugyanis annak a bizonyítása szükséges, hogy a gyermek sorsának alakulása, jövőjének kiépítése az anyánál való elhelyezését kívánja meg.
Ennek megfelelően a perbeli vita elbírálásánál elsősorban a gyermeket gondozó alperes életkörülményeit, a fennálló tényleges helyzetet kell figyelembe venni, ha ezek a körülmények ugyanis a gyermek érdekeit nem sértik, nincs döntő jelentősége annak, hogy a gyermek elhelyezését megváltoztatni akaró felperes a gyermek részére milyen elhelyezést tud biztosítani.
Az alperes már az életközösség fennállása alatt a felperesnél nagyobb mértékben vett részt a gyermek gondozásában az életközösségnek 1977-ben történt megszakítása óta pedig a gyermek a felek megállapodása alapján apai gondozásban volt, ahol – a megyei bíróság megállapítása szerint, de a felperes által is elismerten – a gyermek kifogástalan gondozásban, nevelésben részesült. Az alperes életkörülményeit is gyermekére figyelemmel rendezte be: a második házasságából három gyermeke született, a gyermekeket a feleségével együtt megkülönböztetés nélkül gondosan neveli, és a gyermekek érzelmi kapcsolata kiegyensúlyozott. A gyermekek az állandó együttlét folytán egymást megszokták, egymás iránti szerető, ragaszkodó érzés alakult ki bennük. Ebben a családi környezetben a gyermekben kifejlődhet a segítő- és áldozatkészség, megértés és együttérzés, és így kiegyensúlyozott emberré fejlődhet, a társadalom hasznos tagjává válhat. Az apa családi környezetében tehát a jövőben is biztosítva lesz a gyermek számára minden kedvező életlehetőség. Az a körülmény pedig, hogy az alperes és felesége a gyermeket a felperes és az anyai nagyszülők szeretetére nevelték, a felperes és a gyermek között az elmélyült kapcsolat kialakítását elősegítették, és a gyermek testi, szellemi fejlődéséről kellően gondoskodtak, arra mutat, hogy az állandóságra törekvés mellett is az apai környezetben a gyermek testi és szellemi gondozása megfelelően biztosítva van.
A másodfokú bíróság a kiemelt körülmények ellenére a gyermek elhelyezését azért változtatta meg, mert a gyermek érzelmileg erőteljesen a felpereshez, az édesanyjához kötődik.
A kiskorú zavartalan fejlődésének biztosítása érdekében szükséges, hogy a bíróság figyelemmel legyen arra: a gyermek melyik szülője iránt érez őszinte ragaszkodást és szeretetet. A bizonyítás anyagának egészét értékelve – a gyermek érdekének vizsgálata körében – tényként kell megállapítani, hogy a gyermek az édesanyja irányában fokozott ragaszkodást, szeretetet érez. Ez részben annak is tudható be, hogy az alperes a gyermeket az anya iránti szeretetre és tiszteletre nevelte. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a gyermek az apja iránt is szerető, ragaszkodó érzést táplál, és az apai környezetben is megfelelő érzelmi kapcsolata kialakult, az apánál való elhelyezés fenntartása a gyermek lelkiállapotát, idegéletét hátrányosan nem befolyásolja. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a bizonyítás anyagából kitűnően a felperes egészen kicsi korában hagyta az apára a gyermeket, s az életviszonyai és a körülményei most sem látszanak véglegesen kialakultnak, holott az alperesnél a megfelelő életkörülmények, kiegyensúlyozott családi otthont biztosítottak: a gyermek közel hat éve kifogástalan gondozásban és nevelésben részesült.
A másodfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak is, hogy a felek a bontóper során a gyermeknek az alperesnél történő elhelyezése kapcsán abban is megállapodtak, hogy a gyermek hatéves korában újra megvizsgálják körülményeiket, és az elhelyezés kérdésében a gyermek érdekét szem előtt tartva döntenek.
A 17. sz. Irányelv II. pontjában kifejtettek szerint a társadalom feltételezi, hogy a közös gyermek elhelyezésének kérdését maguk a szülők tudják legmegfelelőbben rendezni. Ehhez képest a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése a gyermek elhelyezését elsősorban a szülőkre bízza. Ez a törvényhely csak akként értelmezhető, hogy amennyiben a szülők a gyermek elhelyezése kérdésében megegyezésre jutnak, és ez a gyermek érdekeinek is megfelel, elsődlegesen ez az irányadó, és a hatósági beavatkozás nem szükséges. Amennyiben azonban a gyermek elhelyezése kérdésében vita merül fel, vagy a szülők által választott elhelyezés a gyermek érdekeinek nem felel meg, úgy valamelyik szülő, illetve a gyámhatóság vagy az ügyész keresete alapján az elhelyezés kérdésében a bíróság dönt.
Az adott esetben a felek a bontóperben csak abban állapodtak meg, hogy az elhelyezés kérdését a gyermek iskolába menetele előtt újból megvizsgálják. Ennek a megállapodásnak azonban nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a gyermek hatodik évét betöltve feltétlenül a felpereshez kerül. A megállapodásnak ilyen értelmezése mellett sincs azonban a bíróság elzárva attól, hogy a megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy intézkedjék, ahogy a gyermek érdekének legjobban megfelel. A feleknek a gyermek elhelyezése kérdésében létrejött megegyezését nem lehet olyan polgári jogi egyezségnek tekinteni, amely csak a Ptk. általános szabályai szerint bírálható el, hanem olyan családjogi egyezségnek, amelytől a bíróság – ha az a gyermek érdekét sérti – hivatalból is eltérhet.
Az adott esetben a felek nem tudtak megegyezni abban, hogy a gyermek hatodik életéve után melyikük gondozásába kerüljön, ezért az elhelyezés megváltoztatása iránt indított perben az elhelyezés kérdésében a bíróságnak kellett döntenie, éspedig a gyermek érdekének megfelelően. A peradatok szerint a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése az alperesi apánál kellően biztosított, ezért a felperesnek az elhelyezés megváltoztatására irányuló keresete nem alapos. Ennek a döntésnek nem mond ellent az a körülmény, hogy a gyermeknek a felperesnél is megfelelő elhelyezése lenne.
A fent kifejtettek szerint helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ezért hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a teljesítési határidőt is megszabta [Pp. 274. § (3) bek.]. A jogerős ítélet alapján ugyanis a gyermek a felpereshez került és mivel az általános iskola második osztályát Budapesten végzi, a Legfelsőbb Bíróság a gyermek kiadásának időpontját az iskolai év után 1983. július 1. napjában állapította meg. (P. törv. II. 20 062/1983. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás