PK BH 1984/64
PK BH 1984/64
1984.02.01.
I. Találmánynak korábbi időszakban történt hasznosítása tárgyában hozott ítélet anyagi jogereje nem zárja ki új kereset indítását a találmánynak későbbi időszakban történt hasznosításával kapcsolatban [Pp. 229. §].
II. Találmányi díj a találmány értékesítése (előállítása, használata, forgalomba hozatala) esetén jár. Abban a kérdésben, hogy a termék hasznosítása a szabadalom megvalósítását jelenti-e, az igénypontok értelmezésének van jelentősége. [Ptk. 86. §, 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek. a) pont, 2. § (1) bek. a) pont*].
I. A „Folyamatos vezérlésű automatikus hegesztő berendezés és egyenáramú áramforrás” című szolgálati szabadalom feltalálói a felperesek, szabadalmasa az alperes. A felek 1972. augusztus 8-án találmány hasznosítási szerződést kötöttek. Ebben megállapodtak, hogy az alperes megfizeti a felpereseknek a találmány hasznosításával gyártott és értékesített termékek után – az 1972. évi árszinten számolva – 5 éven át az eladási ár 2,2%-át, további öt év alatt 1,9%-át, és ezt követően 1,7%-át találmányi díjként. A Fővárosi Bíróság előtt a szolgálati szabadalmas által a találmányi díjszerződés módosítása iránt indított perben a felek által kötött és a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezség szerint a díjfizetési kötelezettség akként módosult, hogy a szolgálati szabadalmas 1981. I. 1-től 1986. XII. 31-ig az előkalkuláció szerint meghatározott hasznos eredmény 20%-át, 1987. I. 1-től 18%-át köteles a feltalálóknak találmányi díjként megfizetni.
A felek között a felpereseket megillető találmányi díj összegével kapcsolatban már volt per folyamatban. Az 1979. október 1. és 1980. június 30. közötti időszakra járó találmányi díj összegét a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság részítéletében állapította meg. Az 1980. július 1. és december 31. közötti időszakra járó találmányi díj összegét a felek egyezségben határozták meg.
II. A Fővárosi Bíróság előtt indult perben a felperesek módosított keresetükben az 1981. január 1. és december 31. közötti egyéves időszakra 1 millió 144 851 Ft találmányi díj és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Bejelentették, hogy a korábbi perben hozott ítélet alapján elrendelt végrehajtás során behajtottak azt a 271 951 Ft-ot kitevő összeget is, amelyet az alperes jövedelemadó címén a felperesek javára kifizetett. Ezért ezt az összeget követelésükbe beszámították.
Az alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő.
Az ügyben a Fővárosi Főügyészség fellépett. Arra hivatkozott, hogy az alperes által gyártott, a követelés alapjául szolgáló termékekkel kapcsolatban nem valósult meg a találmány. Erre nézve csatolta az üggyel összefüggő nyomozati eljárás során a Budapesti Rendőr-főkapitányság megkeresésére az Országos Találmányi Hivatal által a szabadalmi igénypontok értelmezése kérdésében hozott határozatot, valamint a nyomozati eljárás során dr. K. A. okleveles villamosmérnök, igazságügyi szakértő által adott szakvéleményt. A korábbi perben adott ezzel ellentétes szakértői véleményre tekintettel kérte szakértő testületi felülvélemény beszerzését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 872 902 Ft és az 1982. április 1. napjával esedékes 31 702 Ft késedelmi kamat, továbbá 872 902 Ft-nak 1982. április 1. napjától számított évi 5%-os kamatai, valamint 46 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a alperest. Az indokolás szerint a felek között korábban létrejött bírósági egyezség alapján az alperes által gyártott termékek után ilyen összegű találmányi díj illeti meg a felpereseket – a korábbi végrehajtási eljárás során tévesen behajtott 271 551 Ft beszámításával. A Fővárosi Főügyész indítványát azért hagyta figyelmen kívül, mert a felek között sem a jogalap, sem az összegszerűség nem volt vitás, illetve mert a hasznosítás tényét korábbi jogerős ítélet állapította meg.
Az első fokú ítélet ellen a Fővárosi Főügyészség fellebbezett, fellebbezését a Legfőbb Ügyészség fenntartotta. A fellebbezés szerint az 1981. január 1. után esedékes követelés jogalapját nem dönthette el a korábbi időszakra vonatkozó ítélet. Ebben a perben önállóan kell vizsgálni, hogy az alperes által 1981. évben gyártott termékek vonatkozásában a szabadalom megvalósult-e. Indítványozta a különböző szakértői vélemények közötti ellentmondás feloldását.
Az alperes csatlakozott a Fővárosi Főügyészség indítványához.
A felperesek kérték helybenhagyni az első fokú ítéletet.
III. A fellebbezés alapos.
1. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint csak ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog tekintetében lehet a jogerős ítélet anyagi jogerejét megállapítani. A találmányi díjjal kapcsolatos korábbi per és a most eldöntésre kerülő per tekintetében sem a tényalap, sem az érvényesített jog nem azonos. A korábbi perben abban a kérdésben döntött a bíróság, hogy a korábbi időszakban történt-e hasznosítás a felperesek találmányának a felhasználásával, és ennek alapján milyen összegű díjazás illeti meg a felpereseket. A most elbírálandó perben abban a kérdésben kell dönteni, hogy a későbbi időszakban, 1981. évben értékesítette-e az alperes a felperesek találmányát, és ennek alapján milyen összegű díjazást követelhetnek a felperesek. A korábbi időszakban történt értékesítéssel kapcsolatos jogerős ítélet nem dönthette el, hogy a későbbi időszakban hasznosították-e a találmányt.
2. Az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a Fővárosi Főügyészség indítványát és mellőzte a hasznosítás tényének a vizsgálatát azon az alapon, hogy az alperes ezt nem vitatta. A bíróság feladata, hogy a jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa (Pp. 1. §). Az igazság kiderítése érdekében a bíróság hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják (Pp. 3. §).
A Fővárosi Főügyészség által csatolt iratok alapján az elsőfokú bíróság köteles lett volna vizsgálni, hogy az alperes által gyártott termékek a találmány hasznosítását jelentik-e, alapul szolgálhatnak-e a perbeli időszakban találmányi díj megállapítására. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében találmányi díj a találmány értékesítése esetén jár. Értékesítésnek kell tekinteni az a) pont szerint a találmány tárgyának az előállítását, használatát, forgalomba hozatalát. Az R. 1. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a találmányi díj alapja a szabadalmi oltalom. A szabadalmi oltalom terjedelmét az Szt. 13. §-a szerint az igénypontok határozzák meg. Abban a kérdésben ezért, hogy a felperesek részére jár-e, és milyen termékek előállításával, értékesítésével kapcsolatban jár találmányi díj, jelentősége van az igénypontok értelmezésének. Ebben a kérdésben viszont az Szt. 56. §-ára tekintettel az Országos Találmányi Hivatal szakvéleményét kell beszerezni. Tévesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor az igénypontok értelmezésének a kérdésében az Országos Találmányi Hivatal által – határozat formájában adott – szakvéleményt figyelmen kívül hagyta, illetve egy olyan – a korábbi díjperben adott – műszaki szakvéleményre volt tekintettel, amely ellentétesnek látszik az Országos Találmányi Hivatal igénypont-értelmezésével. Kétségtelen, hogy adott esetben az Országos Találmányi Hivatal igénypont-értelmezését nem a bíróság szerezte be, nem ebben a perben született. A Pp. 6. §-a értelmében azonban a bíróság nincs kötve alakszerű bizonyítási szabályokhoz, bármilyen bizonyítékot felhasználhat, amely a tényállást kiderítéséhez alkalmas.
Szükség lett volna ezért – amennyiben a bíróság az OTH által más szerv részére adott idénypont-értelmezést kétségesnek látta – ebben a perben is beszerezni az OTH szakértői véleményét az Szt. 56. §-a alapján, és az OTH idénypont-értelmezésére tekintettel kellett volna műszaki szakértői véleményt beszerezni abban a kérdésben, hogy a perbeli termékek gyártása a szabadalom hasznosításának tekintendő-e. A Pp. 6. §-ára figyelemmel ennek a meghatározásánál tekintettel kellett volna lenni a korábbi perben adott műszaki szakértői vélemény mellett a Fővárosi Főügyészség által becsatolt – más eljárás során keletkezett – műszaki szakértői vélemény tartalmára is. A műszaki szakértői vélemények közötti esetleges ellentmondás esetében a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében meg kell kísérelni az ellentmondások feloldását, s ha erre nincs lehetőség, a Pp. 182. §-ának (4) bekezdése alapján testületi szakértői felülvéleményt kell beszerezni.
Mindezekre tekintettel a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésére van szükség. Úgy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 800/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás