GK BH 1984/68
GK BH 1984/68
1984.02.01.
I. Az elévülés megszakításához a jogosult részéről egyoldalúan felvett jegyzőkönyv is elegendő, ha azt a kötelezettnek kézbesítették.
II. Az elévülési idő számításánál az eljárásjogi szabályok nem alkalmazhatók [Ptk. 327. § (1) bek., Pp. 105. § (4) bek.].
A felek között létrejött szerződés értelmében az alperes köteles volt alagútzsaluk gyártására és 1981. január 31-ig történő szállítására. A szerződés folytán az alperesnek különböző készleteket kellett szolgáltatnia. Az FTJ jelű készletnek – amelynek ellenértéke 3 246 250 Ft volt – az átadása csak 1981. április 21-én történt meg. A felperes a keresetében a késedelmes teljesítés miatt 216 208 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes előkészítő irata szerint részszállítást teljesített, amelynek következtében a felperes a kötbérigényét csak lényegesen alacsonyabb összegben számíthatta volna fel. Egyébként a kötbérigény elévült, mert arról az alperes csak az idéző végzés mellékletét képező keresetlevélből, 1981. november 2-án értesült.
Az alperes a védekezésében előadta azt is, hogy 1981. október 22-én egyeztetés céljából a felperes dolgozói felkeresték az alperes igazgatóhelyettesét, és bejelentették a kötbérigényt. Az alperes igazgatóhelyettese azonban az igény írásbeli megismétlését kívánta. Minthogy ez az igénynek 1981. október 24-én bekövetkezett elévülési időpontjáig nem történt meg, a kötbérigény elévült.
A felperes álláspontja szerint az alperes igazgatóhelyettesével történt megbeszélés alkalmával az igénybejelentés érvényesen megtörtént; a felperes dolgozói jegyzőkönyv felvételét is kezdeményezték, az alperesi igazgatóhelyettes azonban elzárkózott a kötbérbejelentés tudomásulvételétől. Ezt követően nyújtotta be a felperes a keresetét. Az 1981. október 22-i szóbeli igénybejelentés a felperes szerint elévülés megszakításaként értékelendő.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 129 721 Ft késedelmi kötbért. Az ítélet indokolása szerint az egyeztetési eljárás során felvett jegyzőkönyvben az alperes elismerte, hogy a felperes képviselői 1981. október 22-én a kötbérigényt az alperes igazgatóhelyettesének szóban bejelentették. Az igénybejelentés után a felperes jegyzőkönyvet készített, annak aláírását azonban az alperes igazgatóhelyettese megtagadta. A teljesítés idejéhez képest a kötbérigény bejelentése a felperes részéről időben megtörtént. Az elévülés tehát nem következett be. A felek – egybehangzó előadásuk szerint – 3-4 év óta állnak szerződéses kapcsolatban, évente mintegy 20-25 000 000 Ft értékben került sor közöttük különböző áruk szállítására. A többéves szerződéses kapcsolat alatt nem merült fel közöttük vita. Erre tekintettel a bíróság a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával az alperest a kötbérösszeg 60%-ának a megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen csak a felperes fellebbezett és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest a kereset szerinti összegű késedelmi kötbér megfizetésére kötelezze. A fellebbezés indokolása szerint az a körülmény, hogy eddig szerződésszegő magatartásból kötbérigény érvényesítésére irányuló bírósági per nem volt, nem szolgálhat alapul ahhoz, hogy a törvényes kötbér mértéke mérséklésre kerüljön. Nem fogadható el az, hogy az érvényesített kötbér túlzott mértékű lett volna.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes az 1981. november 5-én kelt előkészítő iratában, továbbá 1981. december 14-én kelt védekezésében, valamint a fellebbezési tárgyaláson elévülési kifogást tett, illetve azt fenntartotta. A felperes a kötbérigényét 1981. október 24-ig érvényesíthette volna, a kötbérigény ekkor elévült; az elévülés időpontját a felek egyike sem tette vitássá.
A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint a felszólítás csak abban az esetben szakítja meg az elévülést, ha az írásban történik. Az alperesi igazgatóhelyettesnél folytatott megbeszélés során a felperes szóban bejelentette ugyan a kötbérigényét, és a megbeszélésről jegyzőkönyvet is készített, a jegyzőkönyvet azonban nem hagyta ott az alperesnél, és nem is küldte meg. Az elévülést megszakító joghatás előfeltétele, hogy az írásbeli igénybejelentés az ellenérdekű félhez megérkezzék. Az olyan igénybejelentést, amely nem jutott el az alpereshez, nem lehet elévülést megszakító hatásúnak tekinteni (Bírósági Határozatok 1979. évi 9. sz. 297. sorsz.) Így a per tárgyát képező esetben az elévülési időig írásbeli bejelentés nem történt. Ezen a tényen nem változtat az, hogy az alperesi igazgatóhelyettes a jegyzőkönyv aláírását megtagadta; az aláírás nélküli jegyzőkönyv is – kézbesítése esetén – megfelelt volna az írásbeli igénybejelentés követelményének.
A kereset 1981. október 26-án, tehát az elévülés bekövetkezte után érkezett az elsőfokú bírósághoz. Az elévülési határidő és annak számítási módja anyagi jogi szabály. Az anyagi és eljárási jogszabályban megállapított határidő elteltének számításánál a kétfajta határidő között különbséget kell tenni. Az anyagi jogszabály által megszabott határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár, azaz eddig az időpontig az írásbeli értesítésnek be kell érkeznie. Az elévülési határidő lejártát nem akadályozza az, ha az írásbeli értesítést vagy a keresetet azt megelőzően postára adták [Pp. 105. § (4) bek.]. Ez abból következik, hogy az anyagi jogi határidőt nem lehet eljárásjogi értelemben megszabott határidőnek tekinteni, e vonatkozásban tehát a Pp. rendelkezései nem irányadók.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás megváltoztatása mellett – helybenhagyta, a marasztaló részét fellebbezés hiányában – nem érintette. (Legf. Bír. Gf. I. 30 116/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás