BK BH 1984/7
BK BH 1984/7
1984.01.01.
A párhuzamos közlekedés szabályainak durva megszegése folytán halálos közúti baleset gondatlan okozása esetén a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése még az addig kifogástalan életvitelű terheltnél sem alkalmazható [Btk. 89. § (1) és (2) bek., 187. § (2) bek. b) pont, V. számú BED].
A kerületi bíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – fogházban végrehajtandó – 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 4 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a közvetkező.
A terhelt 18 év óta vezet járművet. A vádbeli napon a terhelt a munkáltatója tulajdonában levő kistehergépkocsit vezette a párhuzamos közlekedésre kijelölt – irányonként két forgalmi sávval rendelkező – úttest menetiránya szerinti jobb oldalán. A külső forgalmi sávban haladt mintegy 45 km/óra sebességgel. A megválasztott sebességét akkor sem csökkentette, amikor a kijelölt és az előírt táblával jelzett gyalogos átkelőhelyet megközelítette. A terhelt közlekedésével egyidejűleg, vele párhuzamosan, a belső forgalmi sávban egy mikrobusz haladt.
A mikrobusz vezetője észlelte, hogy a kijelölt gyalogos átkelőhelyen, a menetirányhoz viszonyítottan balról jobb oldali irányba a 71 éves életkorú sértett megkezdte áthaladását az úttesten, és a gyalogos áthaladási elsőbbségének biztosítása végett járművét a gyalogos átkelőhely előtt megállította. A mikrobusz vezetője a járművével már álló helyzetben volt, amikor a sértett a felező vonalhoz érkezett. A sértett mintegy 5 km/óra sebességnek megfelelő sietős léptekkel az útját folytatta.
A terhelt eközben sebességcsökkentés nélkül közeledett, és a járművét csak akkor kezdte fékezni, amikor a sértett a mikrobusz takarásából kilépve láthatóvá vált. A terhelt azonban ekkor már ily módon sem tudta a balesetet elkerülni, és a sértettet a gyalogos-átkelőhelyen elütötte.
Elütése következtében az idős sértett súlyos sérüléseket szenvedett el, és azokkal közvetlen okozati összefüggésben a kórházba szállítását követően meghalt.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a terhelt a KRESZ 36. §-a (6) bekezdésének c) pontjában és a 43. §-ának (2) bekezdésében írt szabályok megszegésével vált előidézőjévé a közúti balesetnek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytálló módon állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a terhelt bűnösségének fokát súlyosbítja a KRESZ több alapvető fontosságú rendelkezésének megszegése.
A terhelttel szemben kiszabott főbüntetés végrehajtásának felfüggesztése nem juttatja kifejezésre azt a lényeges körülményt, hogy a terhelt a halálos eredményű közúti balesetet a közlekedési szabályok kifejezetten durva megszegésével idézte elő.
Az állandóan követett ítélkezési gyakorlatban a közlekedési szabályok egyik legsúlyosabb, legdurvább megszegésének minősül a párhuzamos közlekedés esetén a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt a másik forgalmi sávban megálló jármű melletti elhaladás, azaz a kötelező megállás elmulasztása.
Az adott esetben a terhelt a súlyos kimenetelű közúti balesetet éppen ezáltal idézte elő. Az idős sértett a feltétlen áthaladási elsőbbségével jogszerűen élt, és a megállási kötelezettségüket teljesítő gépjárművezetők magatartását észlelve, eme elsőbbsége megadásában bízva, szabályosan közlekedett az úttesten áthaladása közben. A sértett ekként a baleseti veszélyhelyzet kialakulásában közreható magatartást nem tanúsított.
A Legfelsőbb Bíróság V. számú Büntető Elvi Döntésében kifejtett iránymutatás szerint a szabadságvesztés végrehajtása csak különös méltánylást érdemlő esetben függeszthető fel.
Ezen túlmenően a Btk. 89. §-ának (2) bekezdése értelmében az egy évnél hosszabb tartalmú szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésére általában nem kerülhet sor, ha a baleset az elkövető magas fokú gondatlanságára vezethető vissza, és egyúttal a baleset a legsúlyosabb eredménnyel jár.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a terhelt eddigi életvitelében, munkája végzésében és családi körülményeiben jelentkező enyhítő körülményeket egyben különös méltánylást érdemlő tényezőknek is tekintette; olyanoknak, melyek egyúttal lehetőséget nyújtanak az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére is. Az említett bűnösségi tényezők jelentős nyomatékúak ugyan, különös méltánylást érdemlőnek azonban nem tekinthetők.
A másodfokú bíróság tehát törvénysértéssel alkalmazta a terhelt javára a Btk. 89. §-ának (2) bekezdésében szabályozott rendelkezést, és ezért ez a döntése az anyagi jogszabály elvi sérelmét eredményezte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztése miatt törvénysértő, ezért az említett rendelkezést hatályon kívül helyezte. (B. törv. IV. 813/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás