GK BH 1984/71
GK BH 1984/71
1984.02.01.
A fűtőberendezés tervezőjének tisztáznia kell a hőközpont által szolgáltatott víz minőségét és a berendezés rendeltetésszerű működtetésének egyéb feltételeit; ennek elmulasztásáért szavatossági és kártérítési felelősséggel tartozik [Ptk. 344. §, 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r. 10. §; 9/1972. (XII. 7.) NIM sz. r. 8. § és 9. §].
A IV. r. alperes nem közölte a felperessel, hogy az utóbbi megbízásából általa tervezett hőközponthoz csak alumíniumradiátorok csatlakoztathatók és a tervdokumentációban sem tüntette fel.
A felperes utóbb a III. r. alperessel kötött szerződést a városrész 16 tantermes általános iskolájának a tervezésére. A III. r. alperes a létesítmény tervezésének megkezdése előtt nem tájékozódott arra vonatkozóan, hogy a IV. r. alperes által tervezett hőközpontból kikerülő fűtési meleg víz milyen természetű, hogy tehát az adott esetben az acéllemez radiátorok mellett a fűtési rendszer a rendeltetésszerű használatra alkalmas lesz-e. A fűtési rendszert a II. r. alperes a terv szerint készítette el.
Röviddel az iskolaépület üzembe helyezése után elkezdődött az acéllemez radiátorok kilyukadása, majd ez a folyamat állandósult.
A meghibásodás okára a felperes szakvéleményt szerzett be. Mivel a szakvélemény szerint az adott fűtési rendszerhez az acéllemez radiátorok nem megfelelőek, a felperes megrendelte a radiátorok alumínium alapanyagúra történő kicserélését. Eredetileg megállapítási keresetet terjesztett elő a várhatóan 815 708 Ft költségének megtérítése iránt a tervezőkkel, a kivitelezővel, illetve az épület távhőszolgáltatását végző I. r. alperessel szemben. Utóbb a keresetét módosította, 452 501 Ft és kamatainak megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a korábban a felperes megbízásából eljárt szakértőtől szerzett be szakvéleményt.
Az elsőfokú bíróság 452 501 Ft kárból az I. r. alperest 161 237 Ft, a III. r. alperest 194 176 Ft, a IV. r. alperest pedig 97 088 Ft és ezeknek az összegeknek a kamatai megfizetésére kötelezte, a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasította.
A felperes a III. r. alperest 5000 Ft-nak a megfizetésére is kérte kötelezni, mert a hibásan szolgáltatott tervdokumentáció kijavításáért díjat számított fel. Az elsőfokú bíróság ennek a keresetnek is helyt adott.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét azzal indokolta, hogy az I. r. alperes megszegte a 9/1972. (XII. 7.) NIM számú rendelet 8., illetve 9. §-ában előírt kötelezettségét, és ezzel a kár bekövetkezésében közrehatott. Tudnia kellett, hogy az általa üzemeltetett hőközpontból kikerülő fűtési meleg víz csak alumínium anyagú radiátorok üzemeltetésére alkalmas, ezért akkor járt volna el helyesen, ha megtagadja a szolgáltatói szerződés megkötését, illetve az alkalmatlan radiátorokkal történő üzemeltetést.
A bíróság a hőközpontot tervező IV. r. alperes felelősségét azért állapította meg, mert olyan hőközpontot tervezett, amely csak alumíniumradiátorok üzemeltetésére alkalmas, és ezt a körülményt a megrendelővel nem közölte.
A III. r. alperes felelőssége azért áll fenn, mert kellő körültekintés és az előírt együttműködés kifejtése nélkül járt el a tervezésnél. Nem győződött meg arról, hogy a hőközpontból kikerülő víz minősége mellett használható-e acéllemez anyagú radiátor.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a keresetet azért utasította el, mert lényegében a szerződésnek megfelelően teljesített.
Az I. r. alperes a terhére megállapított kártérítés csökkentése, a III. r. alperes a kereset teljes elutasítása érdekében fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta, mert a perben részt vevő több fél szerződésszegésére tekintettel az ügy csak egységesen bírálható el [Pp. 389. § (2) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A műszaki megállapításait tekintve aggályatlan szakértői vélemény alapján lényegében helyesen döntött abban a kérdésben, hogy milyen okok idézték elő a perbeli meghibásodást, és hogy az I., a III. és a IV. r. alperes milyen mulasztást követett el a szerződés teljesítésénél.
A felperesnél bekövetkezett kár közös károkozás következménye, ezért annak elbírálásánál a Ptk. 344. §-ának szabályait kell alkalmazni. Eszerint, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a feltételek fennállása esetén a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja.
A kárfolyamat elindítója a IV. r. alperes volt azzal a mulasztásával, hogy nem tüntette fel a tervdokumentáción, hogy az általa tervezett hőközponthoz csak alumínium alapanyagú radiátorokkal üzemelő fűtőberendezés csatlakoztatható, holott az előadása szerint is a hőközpontot ilyen rendszerűre tervezte. Ezt a speciális körülményt a megrendelővel nem közölte, és ezzel figyelmeztetési kötelezettségét mulasztotta el. A tervezőre és a kivitelezőre egyaránt vonatkozik a Ptk. 392. §-ának (2) bekezdése, mely szerint a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét veszélyezteti vagy gátolja, és az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. Az adott körülmények között a IV. r. alperes ezt a kötelezettségét elmulasztotta, és ezzel a kár bekövetkezésében közrehatott. Ha ugyanis a közlést megteszi, a felperest abba a helyzetbe hozta volna, hogy a későbbi létesítmény tervezőjével közölje a kapott tájékoztatást.
Ugyanilyen mulasztást követett el az I. r. alperes is. Egy már korábban üzembe helyezett másik hőközpontnál is felmerült a perbeli probléma, ennek ellenére nem figyelmeztette a felperest arra, hogy az acéllemez radiátorok az adott körülmények között nem megfelelőek, és ezt a berendezést az első fokú ítéletben megjelölt jogszabályi rendelkezés előírásait megszegve üzembe helyezte.
A kár bekövetkezésében a legnagyobb mértékű mulasztás a III. r. alperest terheli. Az iskola tervezését végezve egy meglevő hőközponthoz csatlakozó fűtési rendszert anélkül tervezett meg, hogy az ehhez szükséges műszaki adatokat tisztázta volna. A tervező előtt ismeretes volt az acéllemez radiátorokra vonatkozó gyári előírás, amelyből tudhatta, hogy a betervezett radiátorok érzékenyek a nagy oxigéntartalmú vízzel szemben. Ennek ellenére az acéllemez radiátorok betervezését megelőzően nem tájékozódott arról, hogy a hőközpontból kikerülő víz milyen jellegű, alkalmas-e acéllemez radiátorok üzemeltetésére. A szakértő szerint egyébként sem helyes alumínium és acéllemez radiátorok egy rendszerben való együttes használata. A tervező nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az általa szolgáltatott tervdokumentáció önmagában véve helyes volt, hiszen azt nem önmagában véve kellett felhasználni, hanem egy már meglevő hőközponthoz kellett csatlakoztatni. Ezért a tervezőnek az is a feladata volt, hogy a csatlakozás helyességét megoldja. A jelen esetben tehát az, hogy tisztázza a hőközpont által szolgáltatott víz minőségét, de a fűtési berendezés megfelelő működtetéséhez szükséges valamennyi adatot is. Ahhoz ugyanis, hogy a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM számú együttes rendelet 10. §-ában előírtaknak megfelelő, olyan tervdokumentáció készüljön, amely műszakilag korszerű, gazdaságos, kivitelezhető, és alkalmas a rendeltetésszerű használat követelményeinek mindenben megfelelő berendezés létrehozására, az adott esetben az említett részfeladatok tisztázása is hozzátartozott volna. Márpedig a tervezési részfeladatok hiányos meghatározása a tervezői szerződés hibás teljesítésének következményeit vonja maga után. Ehhez képest a III. r. alperes szavatossági és kártérítési felelősséggel tartozik. Mivel a III. r. alperes mulasztása döntő mértékben hatott közre abban, hogy az iskola fűtési berendezése nem megfelelő, és emiatt a radiátorokat ki kellett cserélni, indokolt, hogy a felmerült költségek döntő részét a III. r. alperes viselje.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a kár 50%-ának megfizetésére a III. r. alperest, a további 50%-ának fizetésére egyenlő arányban az I. r. és a IV. r. alperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 208/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás