GK BH 1984/73
GK BH 1984/73
1984.02.01.
A kifogás nélküli átvétel ellenére is fennmarad a vasút elleni felszólamlás és keresetindítás joga, ha a küldemény részleges elveszésének vagy megsérülésének jegyzőkönyvben való megállapítása a vasút hibájából maradt el [3/1960. (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 3. §, 63. cikk 2. § c) pont].
A felperes részére külföldről 5 vasúti kocsiban érkezett cementküldemény kiszolgáltatása alkalmával a felperes kérésére végzett állomási mérlegeléskor a vasút 18 142 Ft értékben súlyhiányt állapított meg a bevallott súllyal szemben. A küldeményt a vasút a határállomáson belföldi nyomtávú vasúti kocsiba rakta át, és a fuvarlevélben a küldemény darabszámát és bevallott súlyát tüntették fel. A küldeményben a kiszolgáltatáskor darabszám szerint hiány nem volt. A súlyhiányról mérlegjegy és tanácsi jegyzőkönyv készült.
A felperes a keresetében az importáló I. r. alperest vételár visszatérítésére, a vasúti fuvarozó II. r. alperest pedig kártérítés címén 18 142 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a vasút a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvételét szóban megtagadta.
Az I. r. alperes vitatta felelőssége jogalapját, a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy közte és a felperes között létrejött szállítási szerződés 8. pontjában kikötötték, hogy átrakásos szállítmány esetén a tolerancia be nem tartásából adódó hiányt az átvett zsák darabszámának a vasúti kiszolgáltatási jegyzőkönyvben történt rögzítésével és hivatalos mérlegjeggyel vagy az összsúlyt bizonyító okmánnyal kell igazolni. Ilyen módon pedig a felperes nem tudta a súlyhiányt igazolni, ezért nem tudja a külföldi feladó ellen az igényét érvényesíteni.
A II. r. alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes az értesítő- és vétlevéllel az árut kifogás nélkül átvette. Mivel a küldeményt bevallott súllyal adták fel, a megállapított súlyhiányból azt a következtetést vonták le, hogy a bevallott súly volt a helytelen, ezért nem készült kiszolgáltatáskori jegyzőkönyv. A kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv felvételét pedig a felperes a törvényes határidőben írásban nem kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elutasítást az I. r. alperes vonatkozásában azzal indokolta, hogy a felperes nem igazolta a súlyhiányt a szállítási szerződés 8. pontjában meghatározott módon, ezért az I. r. alperes a külföldi feladóval szemben az igényt nem tudja érvényesíteni. A II. r. alperessel szemben pedig azzal az indokolással találta alaptalannak a keresetet, hogy a felperes a küldeményt kifogás nélkül átvette. A kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv felvételét a vasút megtagadhatja, ezért a bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes szóban valóban kérte-e annak a kiállítását. A kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv felvételét pedig 3 napon belül írásban kellett volna kérnie, ezt azonban a felperes elmulasztotta, s így a VÁSZ 63. cikkének 1. §-a értelmében a vasúttal szemben igénymegszűnés következett be.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte, arra hivatkozott, hogy a vasút – miután mérlegeléssel a súlyhiányt megállapította – köteles lett volna kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv felvételére annak ellenére, hogy a küldeményt bevallott súllyal adták fel.
A fellebbezés az I. r. alperes vonatkozásában alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a peres iratoknál levő okiratok, a felek nyilatkozatai alapján azzal egészíti ki, hogy az I. r. alperes rendszeresen importál cementet az adott származási helyről sajátszámlás alapon. A külföldi szállítóval kötött szerződés értelmében a zsákok 45-48-50 kg-os súllyal érkeznek +- 2 kg-os eltéréssel. A külföldi szállító az I. r. alperesnek 0,4%-os árengedményt nyújt zsákszakadás vagy egyéb hiány esetére, az ebből származó károk kiegyenlítésére. Ezért a hiányok miatt az I. r. alperes nem léphet fel követeléssel a külföldi szállítójával szemben.
Az I. r. alperes és a felperes közti szerződés 8. pontja szerint az átrakásos viszonylatban az egalizáltság be nem tartásából adódó hiányt a felperesnek akként kell bizonyítania, hogy vasúti kiszolgáltatási jegyzőkönyvben kell rögzíteni a zsákok darabszámát és hivatalos mérlegjeggyel vagy az összsúlyt bizonyító okmánnyal kell igazolnia a súlyadatokat.
Ezeknek az okmányoknak a rendeltetése a hiány egyértelmű bizonyítása, esetleg a vasút elleni fellépés feltételeinek megteremtése, de az előbb említett 0,4%-os árengedmény folytán nem szolgálják a külföldi szállítóval szembeni esetleges igényérvényesítés célját. Ennek folytán azt kellett vizsgálni, hogy a felperes tanácsi jegyzőkönyvvel és a mérlegjeggyel együttesen megfelelően bizonyította-e azt, hogy az I. r. alperes által számlázott mennyiségnél súly szerint kevesebbet kapott.
Aggálytalan tanácsi jegyzőkönyvek igazolják, hogy minden egyes küldemény annyi darabszámmal érkezett meg a rendeltetési állomásra, mint amennyivel a határállomáson feladták. A vasúti mérlegjegyek pedig hitelt érdemlően tanúsítják a vagon bruttó, tára és nettó súlyát. Ezekkel a felperes kétséget kizáró módon bizonyította, hogy a keresetében megjelölt súllyal kevesebb árut kapott, mint amennyit ténylegesen kifizetett.
A kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvek – a fenti okmányok mellett gyakorlatilag nem igazoltak volna többet, mert a kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv is a mérlegjegy és a tanácsi jegyzőkönyv bejegyzéseivel egyenlő adatokat tartalmaz.
Elvileg akkor lehetne jelentősége a vasúti kárjegyzőkönyv felvétele elmulasztásának, ha ez jogvesztés formájában gátolná az I. r. alperest a II. r. alperessel mint fuvarozóval szembeni esetleges igényeinek érvényesítésében. A perbeli esetben azonban ennek a kérdésnek nincs jelentősége, mert a vasúttal szemben nem lehetne megalapozott követelést támasztani, a vasút ugyanis a küldeményeket megfelelő darabszámban és sértetlenül szolgáltatta ki. Amennyiben valamilyen formában a vasút felelőssége mégis fennállna, jogvesztés akkor sem következett volna be, mert a mérlegjegy adatai révén a II. r. alperesnek a VÁSZ 62. cikkének 3. §-a alapján hivatalból is kötelessége lett volna jegyzőkönyvet felvenni. Mivel ezt elmulasztotta, a VÁSZ 63. cikke 2. §-ának c) pontja alapján nem szűnt meg vele szemben a felszólamlási és kereseti jog.
Mindezeket egybevetve a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján úgy változtatta meg, hogy az I. r. alperes felelősségét a súlyhiányért megállapította, és kötelezte a hiány ellenértékének megfelelő vételár különbözetnek a visszafizetésére. A II. r. alperessel szemben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét – eltérő indokolással – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 275/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás