MK BH 1984/77
MK BH 1984/77
1984.02.01.
I. A továbbképzésére irányuló tanfolyamon kötelező kijelölés alapján részt vevő dolgozót a továbbtanuló dolgozókra vonatkozó rendelkezés alapján járó kedvezmények tanulmányi szerződés megkötése nélkül, a jogszabály erejénél fogva megilletik [23/1974. (IX. 4.) MüM sz. r. 20. §, Pp. 164. § (2) bek., 206. § (1) bek.].
II. Olyan tanfolyamon való részvételre, amelynek elvégzése nem biztosítja magasabb képesítés elnyerését, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában tanulmányi szerződést nem lehet kötni [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 6. § (2) be.].
III. A tanulmányi szerződésben a tanfolyam elvégzése után a munkáltatónál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás idejével és mértékével arányban állóan kell meghatározni [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 11. § (2) bek.].
A felperes 1980. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában szervezői beosztásban. Tanulmányait a Banki Donát Műszaki Főiskola rendszerszervező szakán végezte el és rendszerszervező mérnök képesítést szerzett.
A felek 1980. október 6-án tanulmányi szerződést kötöttek az N SZÁMOK számítógép-kezelői és folyamatszervezői tanfolyamának elvégzésére, amelyben a felperes vállalta, hogy a várhatóan két hónapos tanfolyamot elvégzi és munkaviszonyát az alperesnél a tanulmányok befejezését követő két évig fenntartja, ellenkező esetben a költségek időarányos részét tartozik az alperesnek visszafizetni.
A felperes a tanfolyamot 1981. április 30-án befejezte, munkaviszonyát azonban már 1982. július 14-én megszüntette. Az alperes a szerződés alapján határozatával kötelezte a felperest 8756 forint tanulmányi költség visszafizetésére. A határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a tanulmányi szerződésben vállalt 24 hónapból csupán 15 hónapot töltött el az alperesnél, ezért a felmerült költségek időarányos részének visszafizetésére köteles.
A felperes munkaügyi vitát indított az alperes határozatának hatályon kívül helyezése végett. Kérelmének a munkaügyi döntőbizottság annyiban adott helyt, hogy a számítógép-kezelői tanfolyam költségeinek megtérítése alól mentesítette, kötelezte azonban a folyamatszervezői tanfolyam 6600 forintban megállapított költségének visszafizetésére. Egyben a visszafizetésre 11 havi részletfizetési kedvezményt engedélyezett.
A döntőbizottság határozata ellen mind a felperes, mind az alperes keresetet nyújtott be. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes és az alperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolásában a munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes nem kötelező kijelölés alapján vett részt az alperes által szervezett tanfolyamon, mert már a munkaszerződés megkötésekor tudott arról, hogy tanfolyamot kell végeznie és ezt önként vállalta. Minthogy a számítógép-kezelői tanfolyam vitathatatlanul csupán középfokú végzettséget nyújtott, és az alperes elállott e vonatkozású keresetétől, a munkaügyi bíróság azt vizsgálta, hogy a folyamatszervezői tanfolyam magasabb képesítést nyújtott-e. E tekintetben arra a megállapításra jutott, hogy a folyamatszervezői tanfolyam – mint speciális képzés – magasabb képesítést nyújt, ezért a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet alapján erre érvényes tanulmányi szerződés köthető. Nem volt érvénytelen a munkaügyi bíróság okfejtése szerint az a kikötés sem, hogy a felperesnek két évig kellett volna munkaviszonyát az alperesnél fenntartania, holott csupán hét hónap időtartamú volt a tanfolyam, úgyszintén a tanfolyam elvégzése utáni munkakör megjelölése hiányának sincs jelentősége. Az alperesnek a részletfizetési kedvezmény megvonására irányuló keresetét ugyancsak alaptalannak találta a munkaügyi bíróság.
A munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezése ellen emelet törvényességi óvás alapos.
A felperes a munkaügyi vitája során mindvégig arra hivatkozott, hogy a tanfolyamon kötelező kijelölés alapján vett részt, ezért a szerződéskötés idején hatályban volt 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 20. §-a szerinti kedvezmények tanulmányi szerződés kötése nélkül is megillették volna. A kötelező kijelölésre három munkatársa tanúkénti meghallgatását kérte, melyet a bíróság nem rendelt el.
A munkaügyi bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a felperes önként vállalta a tanfolyam elvégzését, megalapozatlan, sőt az indokolásbeli okfejtése éppen azt látszik alátámasztani, hogy a felperes köteles volt a tanfolyamot elvégezni.
A bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg. A döntőbizottsági eljárás anyagát azonban a munkaügyi bíróság nem értékelte; nem vonta mérlegelési körébe V. Z. személyzeti előadó vallomását, aki a vállalat képviseletében előadta, hogy amikor a dolgozó a vállalattal munkaviszonyt létesít, kötelezővé válik számára az az igazgatói utasítás is, amely szerint tanulmányi szerződést kell kötni új számítóközpont létesítése esetén.
A Pp. 164. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti. Ennek ellenére nem szerezte be sem a vonatkozó igazgatói utasítást, sem az alperes kollektív szerződését.
Tanúként e vonatkozásban csupán N. Gy. budapesti instruktort hallgatta meg, akinek vallomásából arra lehet következtetni, hogy a dolgozók kötelező kijelölés alapján vettek részt a tanfolyamon. Előadta, hogy tudomása szerint az új dolgozók közül senkit sem mentettek fel a tanfolyam elvégzése alól, továbbá azért végeztették el a tanfolyamot, mert az ismeretek a tudomány fejlődése miatt néhány év alatt elavulnak.
A megalapozott ítéleti döntés érdekében szükségesnek mutatkozott volna a felperes által megjelölt személyek tanúkénti kihallgatása is. Amennyiben ugyanis a felperes kötelező kijelölés alapján vett részt a tanfolyamon, az alperes a 9/1978. (VIII. 15.) MüM számú rendelettel módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 20. §-ában foglalt költségeket viselni tartozik, ugyanis a jogszabály által biztosított kedvezményekre tanulmányi szerződés nem köthető.
Amennyiben a felperes nem kötelező kijelölés alapján vett részt a tanfolyamon, a következők miatt is megalapozatlan a jogerős ítélet.
A felperes vitatta, hogy a folyamatszervezői tanfolyam a részére magasabb képesítést adott volna. Kétségtelen, hogy a perbeli folyamatszervezői tanfolyam szakmai továbbképzésre irányuló tanfolyam volt, melyre a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint tanulmányi szerződés csak akkor köthető, ha a magasabb képesítés elnyerését biztosítja.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a folyamatszervezői tanfolyam magasabb képesítést nyújtott a felperesnek. Csupán annak alapulvételével azonban, hogy a felperes a főiskolán szervezésből is tett államvizsgát, nem dönthető el az a kérdés, hogy a folyamatszervezői tanfolyam elvégzése magasabb képesítést adott-e a felperes számára. Mivel ennek a kérdésnek az eldöntése speciális szakértelmet igényel, indokoltnak mutatkozik szakértő kirendelése. Ez annál is inkább szükséges, mert a felperest már a munkaviszony létesítésekor ugyanabban a szervezői beosztásban alkalmazták, mint amelyet a tanfolyam elvégzését követően is ellátott.
Megalapozatlan és téves a munkaügyi bíróság ítélete a kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamának meghatározása tekintetében is.
Az Mt. V. 11. §-ának (2) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni, s az a két évet nem haladhatja meg, kivéve közép- vagy felsőfokú oktatás esetében, a munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát azonban ilyenkor sem lehet a támogatás időtartamánál hosszabb időben megállapítani.
A munkaügyi bíróság a tanfolyam teljes hét hónapos idejét vette vizsgálódása alapjául, holott ez idő alatt a felperes két tanfolyamot végzett el, melyek közül a számítógép-kezelői tanfolyammal kapcsolatos költségek visszakövetelési igényétől az alperes elállott. N. Gy. tanú szerint erre a tanfolyamra épült fel a folyamatszervezői tanfolyam – kérdéses tehát, hogy ez utóbbit a számítógép-kezelői tanfolyam megelőzte-e időben. Egyáltalán tisztázatlan, hogy a folyamatszervezői tanfolyam a hat hónapos összidőtartamból mennyi ideig tartott. Ezeket a körülményeket is tisztázni kell annak megalapozott megállapítása érdekében, hogy a tanulmányi szerződésben kikötött kétéves munkaviszony a támogatás idejével és mértékével arányban álló-e. (M. törv. I. 10 188/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás