BK BH 1984/8
BK BH 1984/8
1984.01.01.
A bírósági mentesítésre való érdemességet nem zárja ki, ha a büntetőeljárás során polgári jogi igényével egyéb törvényes útra utasított magánfél nem lépett fel kártérítési igénnyel, s ez okból a terheltek a vagyon elleni bűncselekményükkel kapcsolatos jóvátételi kötelezettségüknek nem tettek eleget [Btk. 103. § (1) bek. b) pont és (4) bek.].
A megyei bíróság az elítélteknek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól történő menetesítés iránti kérelmét elutasította.
E végzés elleni fellebbezések alaposak.
A megyei bíróság a bírósági mentesítés megadása iránti kérelmet elutasító végzésében lényegében a következőket állapította meg.
Az elítélteket vagyon elleni bűncselekmények miatt kiszabott 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátották, és a büntetésük végrehajthatóságának megszűnésétől a törvényben írt várakozási idő eltelt. Az elítéltek a szabadulásuk óta kifogástalan életmódot folytattak, az általuk bűncselekménnyel okozott kár megfizetése érdekében azonban semmit nem tettek, így a bírói mentesítésre ez okból nem váltak érdemessé.
A kifejtett álláspont téves.
A megyei bíróság végzéséből és az iratokból is kitűnően az elítéltek a büntetések kiállása után ugyanannál a termelőszövetkezetnél helyezkedtek el, ahol a vagyon elleni bűncselekményeket elkövették. Az I. r. terhelt ugyanitt jelenleg is üzemgazdászként dolgozik, munkájának elismeréseként 15 éves törzsgárda kitüntetésben részesült, míg a II. r. terhelt 1979-ben történt nyugdíjaztatásáig dolgozott a termelőszövetkezetben, és azóta más szövetkezetnél áll alkalmazásban. Az elítéltek magatartása ellen sem a munkahelyükön, sem pedig lakókörnyezetükben nem merült fel kifogás, a közügyektől eltiltás és vagyonelkobzás mellékbüntetéseket is végrehajtották. Az elítéltek az őket terhelő bűnügyi költségeket még 1977 évben megfizették. Az elítélteknek a főbüntetés kitöltése óta folytatott életmódja tehát a mentesítés megadását mindkét elítélt esetében lehetővé teszi.
A jóvátételi kötelezettség vizsgálata körében viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sértett termelőszövetkezet – mint ahogy ezt a megyei bíróság végzésében megállapította – a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítását követően az igény érvényesítése érdekében semmit nem tett, még azt sem tisztázta, hogy milyen összegű kárért terheli felelősség az elítélteket, és őket a kár megtérítésére sem szólította fel. Ilyen körülmények mellett viszont az elítéltekkel szemben olyan igény nem támasztható, hogy az összegszerűleg meg nem határozott tartozás – akárcsak részbeni – megfizetésére is önként teljesítsenek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elítélteket a BTK. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével mentesítésben részesítette, mert a büntetésük végrehajthatóságának megszűnésétől öt év már eltelt, a mellékbüntetéseket is végrehajtották, és az elítéltek a főbüntetésük kitöltése óta olyan kifogástalan életmódot folytattak, amely a mentesítés megadásához szükséges érdemesség megállapítását lehetővé tette. (Legf. Bír. Bf. I. 1104/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás