BK BH 1984/92
BK BH 1984/92
1984.03.01.
I. Bűnpártolás téves megállapítása a testvér érdekében adott ügyvédi meghatalmazás esetén [Btk. 244. § (1) bek. b) pont].
II. A súlyosabban minősülő hamis vádat követi el, aki az ellene indított büntetőügyben más személyi igazolványának felhasználásával előidézőjévé válik, hogy más személy ellen folyjék a büntetőeljárás. [Btk. 233. § (1) bek. a) pont, (2) bek.].
I. A járásbíróság ítéletével K. D. I. r. terheltet bűnpártolás vétsége miatt – mint visszaesőt – börtönben végrehajtandó 6 hónapi szabadságvesztésre; míg K. B. II. r. terheltet ittas járművezetés vétsége, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és közokirattal visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 1 évi és 6 hónapi időtartamra a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. és a II. r. terheltek ikertestvérek; feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Mindketten tudnak gépjárművet vezetni, azonban csak a II. r. terheltnek van – hivatásos – gépjárművezetői engedélye.
A vád szerinti időben a II. r. terhelt egy kölcsönkért személygépkocsit a város belterületén közepes-súlyos fokú alkoholos befolyásoltság határán (2,53 ezrelék) levő ittas állapotban vezetett.
A vele szemben foganatosított rendőri intézkedés során azt állította, hogy ő K. D. és a járőrrel annak lakásához kísértette magát, ott az ikertestvére személyi igazolványát megszerezte és azzal igazolta magát.
Fondorlatos eljárása következtében a II. r. terhelt ellen K. D. nevén indult a büntetőeljárás; az egyes eljárási cselekmények alkalmával K. B. II. r. terhelt jelent meg idézésre –, azonban minden egyes esetben K. D.-nek adta ki magát, és az összes jegyzőkönyvet testvére nevét használva írta alá. Ikertestvérének hamisan használt személyi igazolványát visszajuttatta annak lakására.
Amikor a nyomozó hatóság befejezte a nyomozást, annak anyaga alapján K. D. ellen ittas járművezetés vétsége miatt emelt vádat, és a járásbíróság is K. D.-nek küldött idézést a kitűzött tárgyalásra. Az idézést a II. r. terhelt vette át, és a tárgyaláson is ő jelent meg.
Pontosan meg nem állapítható körülmények között K. D. I. r. terhelt tudomást szerzett a történtekről, és a bírósági tárgyalást megelőzően a folyamatban levő büntetőügy lajstromszámára hivatkozással ügyvédi meghatalmazást adott az ügyvédnek, aki ennek alapján a tárgyaláson védőként eljárva meg is jelent.
A tárgyalás eredményeként a járásbíróság „K. D.-t” ittas járművezetés vétsége miatt mint különös visszaesőt – a végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – 8 hónapi szabadságvesztésre, 6000 forint pénzmellékbüntetésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ügyész a főbüntetés végrehajtását felfüggesztő rendelkezés ellen, annak mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.
A terheltek a fellebbezési tárgyaláson mindketten megjelentek és a valóságos történeti eseményről nyilatkozatot tettek.
A másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatokra figyelemmel a megyei bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és iránymutatásának megfelelően – most már mindkét terhelt ellen – a megyei főügyészség nyomozó csoportja pótnyomozást folytatott le; majd annak eredményére figyelemmel a járásbírósághoz pótvádirat benyújtására is sor került. Abban K. D. I. r. terheltet a Btk. 244. §-a (1) bekezdése b) pontjába ütköző bűnpártolás bűntettével; K. B. II. r. terheltet pedig a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vád bűntettével és a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétségével vádolta.
A tárgyaláson előterjesztett végindítványában az ügyész a II. r. terhelt bűnösségét az ittas járművezetés vétsége mellett a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében és a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző okirattal visszaélés vétségében indítványozta megállapítani.
A járásbíróság ítéletét a másodfokon eljárt megyei bíróság helybenhagyta.
Az első és másodfokú határozatoknak az I. r. terhelt bűnösségét megállapító és büntetést kiszabó rendelkezései ellen, a II. r. terhelt bűnösségének a hamis vád bűntettében való meg nem állapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. Az irányadó tényállás az I. r. terhelt terhére kizárólag azt a magatartást rója, hogy az ikertestvére bűnös magatartása ismeretében a tárgyalás előtt védői meghatalmazást adott az ügyvédnek, és ezzel a magatartásával a bűncselekmény tényleges elkövetőjének felelősségre vonását, a valóságos tényállás felderítését meghiúsítani törekedett.
A védői meghatalmazás adásán túlmenően K. D. I. r. terhelt terhére semmi egyéb felróható magatartást nem állapítottak meg a bíróságok. Tényállásként azt állapították meg, hogy ez a terhelt maga is közreműködött a valóság feltárásában, midőn nyilvánvalóvá vált számára, hogy előéleténél fogva végrehajtásra kerülő szabadságvesztés fenyegeti olyan cselekmény miatt, melyet nem ő követett el.
Az I. r. terhelt ilyen magatartása nem valósítja meg a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt törvényi tényállást.
A védőnek adott meghatalmazás önmagában a büntetőeljárás menetét nem befolyásolta; a büntetőeljárás sikerét kizárólag a II. r. terhelt veszélyeztette azzal a magatartásával, hogy – valódi közokirat csalárd módon történt felhasználásával – K. D.-nek adta ki önmagát.
Az I. r. terhelttől ugyanakkor – a mentességi joga folytán – az sem volt elvárható, hogy ikertestvérére terhelő vallomást tegyen.
A kifejtettekből következik, hogy az I. r. terhelt sem bűnpártolást sem egyéb bűncselekményt nem követett el.
II. A vádirat és az azzal egyező ítéleti tényállás tartalmazza azokat az ügydöntő fontosságú tényeket, hogy a II. r. terhelt következetesen olyan látszat keltésére törekedett, hogy a büntetőeljárás tárgyául szolgált ittas járművezetés vétségét ikertestvére követte el. Ikertestvére személyi igazolványának jogellenes megszerzésével és felhasználásával, több esetben testvére aláírásának az utánzásával is e látszatot igazolni alkalmas bizonyítékokat hozott létre.
A II. r. terhelt az általa megvalósított bűncselekmény elkövetésével tudva valótlanul az ikertestvérét vádolta, s a hátrányos következmények elhárítására csupán akkor vállalkozott, amikor a súlyosabb visszaesői minőség miatt az I. r. terheltet tartós szabadságelvonással járó büntetés fenyegette. Mindezek a súlyosabb minősítés alá eső hamis vád megvalósulására utalnak.
A kifejtettekből következik, hogy K. B. II. r. terhelt magatartása a közokirat-hamisítás bűntettével bűnhalmazatban a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettét megvalósítja.
A törvényességi óvás helytálló módon mutatott rá arra, hogy a II. r. terhelt az alapügy befejezése előtt a vád hamisságát a hatóság előtt feltárta, ezért a javára helye lenne a Btk. 236. §-a (2) bekezdése alkalmazásának, s ekként a jogerősen kiszabott fő és mellékbüntetések alkalmasak a büntetés céljának az elérésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai az I. r. terhelt bűnösségét megállapító és vele szemben büntetést kiszabó részükben, továbbá a II. r. terhelt bűnösségének a hamis vád bűntettében való meg nem állapítása miatt törvénysértőek; ezért a határozatokat az I. r. terheltet érintően hatályon kívül helyezte, és őt a bűnpártolás vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette; míg a II. r. terhelt bűnösségét – a fő- és mellékbüntetések érintetlenül hagyásával – a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettében is megállapította. (Legf. Bír. B. törv. IV. 707/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás