BK BH 1984/97
BK BH 1984/97
1984.03.01.
Nincs mód arra, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül, kizárólag az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok eltérő értékelése alapján hozzon bizonyítottság hiányára alapított felmentő ítéletet [Be. 258. § (1) és (2) bek.; BK 84. sz.].
A terheltet a járásbíróság nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 1 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a korábbi ítélettel kiszabott, próbaidőre felfüggesztett 3 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is, továbbá a terheltet kötelezte, hogy a magánfél részére 14 000 forintot fizessen meg.
A járásbíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A 88 éves sértett által vásárolt malacot D. Gy. eladó a terhelttel együtt vitte el a sértett lakására. A vételár összegét a sértett a szobából hozta ki és adta át a terhelt jelenlétében D. Gy.-nek.
Ugyanezen a napon 23 óra tájban a terhelt ismeretlen két társával behatolt a sértett lakásába úgy, hogy a ház utcai ablakának felső részét kiemelte. A terhelt a szobában levő szekrény kulccsal lezárt ajtaját lefeszítette és az ott talált női retikülben elhelyezett 14 000 forint készpénzt elvitte. A konyhában alvó sértett hallotta, hogy a szobában jár valaki, de oda nem mert bemenni, csak a reggeli órákban, amikor észlelte a pénz eltűnését. Ezután nyomban feljelentést tett a terhelt ellen.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet az ellene nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a magánfelet pedig arra utasította, hogy igényét a törvény egyéb útján érvényesítse.
A másodfokon eljárt megyei bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a járásbíróság ítéletének tényállása – a helytelen ténybeli következtetések folytán – túlnyomó részben megalapozatlan. Az ítélet indoklása körében a másodfokú bíróság kifejtette: abból a tényből, hogy a vádbeli napon este a terhelt elment hazulról, nem lehet olyan további következtetést levonni, hogy a sértett sérelmére a lopást ő követte el. Rámutatott arra is: abból, hogy a sértett látta a terheltet a lakása előtt elhaladni, még nem következik, hogy a lopást a terhelt követte el. Az utóbbi körülménnyel kapcsolatban a másodfokú bíróság még azt is megállapította, hogy a sértett részéről a terhelt személyének felismerése a bizonyítás anyaga szerint nem volt megnyugtató.
A másodfokú bíróság tehát arra az álláspontra helyezkedett: a közvetett bizonyítékok nem zárták ki, hogy a lopást más is elkövethette. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a terheltet az ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság ítéletének tartalma nem hagy kétséget az iránt, hogy a megyei bíróság a járásbíróság ítéletében foglalt tényállás egészét érintő megalapozatlanságot észlelt.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 84. számú állásfoglalásának I/3. pontja szerint a másodfokú eljárásban eltérő tényállás megállapításának a szükségessége merül fel, ha az első fokú ítélet megalapozatlansága a tényállás egészét (túlnyomó részét) érinti. E súlyos fokú megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében nem a tényállás egyes részeinek kiegészítésére vagy helyesbítésére van szükség, hanem az egész tényállást kellene eltérően megállapítani. Bűntetti eljárásban viszont a Be. eltérő tényállás megállapítására a másodfokú bíróságot csak abban az esetben jogosítja fel, amikor a felvett bizonyítás eredményeként a terhelt felmentésének vagy vele szemben az eljárás megszüntetésének van helye.
A terhelt ügyében a másodfokon eljárt megyei bíróság bizonyítást nem vett fel, kizárólag az iratok tartalma alapján, a bizonyítékoknak az elsőfokú bíróságétól eltérő értékelése útján változtatta meg a járásbíróság ítéletét úgy, hogy a terheltet az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. Ezzel a másodfokú bíróság a Be. 258. §-ának (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezést megsértette, ennek folytán az ítélet törvénysértővé vált.
A másodfokú bíróság álláspontjának érdemi helyességét is vitathatónak találta a Legfelsőbb Bíróság.
A sértett vallomása értelemszerűen azt tartalmazza, hogy a tolvaj, illetve a tolvajok távozása után ő azonnal a konyhaablakhoz lépett és akkor látta, hogy már a kapu előtt mennek és közülük a terheltet teljes határozottsággal felismerte.
A sértettnek ez a vallomása – az észlelések szoros időbeli kapcsolata (egysége) folytán – nem közvetett, hanem közvetlen bizonyítéknak tekintendő.
Ennélfogva a járásbíróság által megállapított tényállás nem kizárólag ténybeli következtetésen alapul. Egyébként a sértett már másnap megtette a feljelentését, a terhelt és ismeretlen társai ellen a lopás elkövetése miatt.
Az eljárásban – különösen pedig a bírósági eljárásban – a bizonyítás részben annak felderítését célozta, hogy a 88 éves idős korú, szürke hályog szembetegségben szenvedő sértett a vádbelivel azonos körülmények között felismerte-e a terheltet vagy sem. A meghallgatott szakorvos véleménye a felismerés lehetőségét nem zárta ki. A sértett a nyomozás során foganatosított bizonyítási kísérlet során is minden esetben felismerte a terheltet.
Értékelendő körülmény lett volna még az is, hogy a terhelt kereseti és családi körülményeihez viszonyítva a lopást követő napon olyan szokatlan és nagyobb mértékű vásárlásokat és egyéb kiadásokat eszközölt, amelyek anyagi alapját nem tudta igazolni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az iratokat új másodfokú eljárás lefolytatása végett a megyei bírósághoz mint másodfokú bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 535/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás