BK BH 1984/98
BK BH 1984/98
1984.03.01.
I. Magánvádas eljárásban több sértett esetén a magánvádló kijelölésének a módja [Be. 312. § (2) bek.].
II. A megegyezés alapján, illetőleg a bíróság által kijelölt magánvádló perbeli cselekményei – így a vád elejtése is – kihatnak a többi sértettre is, akik ilyen esetben csupán a sértettet, illetve magánfelet megillető jogokat gyakorolhatják [Be. 312. § (1) bek., 325. § (1) bek., 53. §, 55. §].
A járási ügyészség az I. r. és a II. r. vádlott ellen súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat, mivel a vádbeli napon megtámadták és bántalmazták az élettársi viszonyban levő és az utcán együtt haladó B. I. és G. J. sértetteket, akik 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
A sértettek a bántalmazástól számított 30 napon belül (külön-külön) feljelentést tettek, az általuk ismert elkövetők büntető felelősségre vonását kérve.
A járásbíróság az ügyben több tárgyalást tartott, melyek egyikén amikor egyik sértett sem volt jelen – az ügyész úgy nyilatkozott, hogy az addigi bizonyítás eredményére figyelemmel mindkét vádlott terhére csupán könnyű testi sértés vétségét látja megállapíthatónak; a vád további képviseletét így nem vállalja. Indítványozta, hogy a bíróság valamelyik sértettet jelölje ki magánvádlóként.
A járásbíróság ekkor minden további nélkül, nyomban meghozta az alábbi szövegű végzést: „A bíróság magánvádlóként B. I.-t jelöli ki”.
Ezt követően a tárgyalást elnapolta azzal, hogy újabb határnapot hivatalból fog kitűzni.
A járásbíróság a kijelölő végzését a sértetteknek nem kézbesítette, B. I.-nak azonban külön értesítést küldött, amelyben pusztán annyit közölt vele, hogy az ügyészi állásfoglalásra tekintettel magánvádlónak jelölte ki. Felhívta, hogy 8 napon belül közölje a bírósággal, kívánja-e a vádlottak megbüntetését. B. I. az értesítést december 17. napján átvette.
Ezt követően a járásbíróság január 13. napjára újabb tárgyalást tűzött ki. Erre a vádlottakon és védőjükön kívül csupán B. I.-t idézte meg magánvádlóként. Az ügy további sértettjét, a más ügyben fogva levő G. J.-t e tárgyalásról nem értesítette.
A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a tanács elnöke megállapította, hogy „a mai napon B. I. magánvádló rövid úton közölte, hogy nem kívánja az eljárás folytatását”. (Ezzel a közléssel kapcsolatban külön jegyzőkönyv, illetve hivatalos feljegyzés nem készült.)
B. I. egyébként a tárgyaláson nem jelent meg. Idézésének vétívén az átvevő aláírása helyén az „írni nem tud” kézbesítői megjegyzés szerepel. Idézését a bíróság szabályszerűnek tekintette.
Ezek után hozta meg a járásbíróság a végzését, amellyel az eljárást mindkét vádlottal szemben megszüntette azzal, hogy a felmerült 1010 Ft bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés indoklása szerint B. I. magánvádló szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a tárgyaláson, magát kellően nem mentette ki, ezért a Be. 326. §-ának (1) bekezdés alapján az eljárást meg kellett szüntetni.
A bűnügyi költséget illetően a végzés a Be. 328. §-ának (1) bekezdésére, illetve a Be. 218. §-ának (1) bekezdésére utal, de indokolást nem tartalmaz.
Február 25. napján érkezett meg a járásbírósághoz a továbbra is előzetes letartóztatásban levő G. J. sértett beadványa, amelyben annak közlését kérte, hogy az elnapolást követően megtartott újabb tárgyaláson milyen ítéletet hozott a bíróság.
A járásbíróság tájékoztatta G. J. sértettet, hogy ügyészi vádmódosítás folytán B. I.-t jelölte ki magánvádlóként, aki a vádat elejtette, így az eljárás megszűnt.
G. J. sértett az eljárás megszüntetése miatt fellebbezést jelentett be. Sérelmezte azt is, hogy a magánvád tekintetében őt nem kérdezték meg, B. I. kijelölését azonban nem kifogásolta.
Ezek után hozta meg a járásbíróság a végzését, amelyben G. J. sértett fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – elutasította a Be. 242. §-ára, illetve a Be. 244. §-ának (1) bekezdésére utalva.
Ez ellen a végzés ellen G. J. sértett fellebbezéssel élt.
Az nem lehet kétséges, hogy az ügyben csak egy magánvádló járhatott el.
B. I.-nak, aki az élettárs sértettek közül szabadlábon volt, magánvádlókénti kijelölése érdemben nem kifogásolható, bár a járásbíróságon nem volt kellően tekintettel a vonatkozó jogszabály rendelkezésére. A Be. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis, ha több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. E vonatkozásban tehát meg kell őket hallgatni, bírósági kijelölésre pedig akkor kerülhet sor, ha nem születik ilyen megegyezés, és az ügy sértettek szerinti elkülönítése nem lehetséges, illetve nem célszerű.
A kijelölést illetően a bíróságnak a sértettek személyi körülményeit szem előtt tartva, a sértetti minőség arányának figyelembevételével kell határoznia. Erre általában már a személyes meghallgatáskor kerül sor, de nincs akadálya annak, hogy a sértettek az eljárás során később eltérjenek a magánvádlóra vonatkozó megegyezésüktől, s a bíróság is hozhat új kijelölő végzést.
A megegyezés szerinti, illetve a bíróság által kijelölt – és kellően kioktatandó – magánvádló a továbbiakban teljes jogkörrel járhat el a vád képviselőjeként: perbeli cselekményei – így a vádjelentés is – kihatnak a többi sérelmet szenvedettre is, akik csak a sértett, illetve a magánfél jogait gyakorolhatják.
B. I. magánvádlói kijelölését, illetve annak módját fellebbezésében G. J. nem kifogásolta, így az e körben történt eljárási szabályszegéseknek nincs lényeges jelentősége. Mint sértett viszont nem jogosult az érdemi határozat elleni perorvoslatra. Ezért a járásbíróság helyesen járt el, amikor G. J. fellebbezését elutasította. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 477/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás