PK BH 1984/99
PK BH 1984/99
1984.03.01.
Közös tulajdonban levő ingatlanon történt ráépítés esetében az építkező tulajdonostársnak annak ellenére sincs megtérítési kötelezettsége, hogy a föld tekintetében is megfelelő hányadú tulajdonjogot szerez [Ptk. 137. § (3) bek.].
A k.-i 1861. számú tulajdoni lapon 1668 helyrajzi szám alatt felvett házasingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosai 4/12 részben a felperesek, 8/12 részben az alperesek. A felperesek az ingatlanilletőség tulajdonjogát 1976-ban vétel jogcímén szerezték meg; ekkor vették használatba a lakóház 2 szobából és mellékhelyiségekből álló lakrészét. Az alperesek használják a lakóházban levő másik lakrészt. Megosztottan használják a felek a házhoz tartozó telket is.
A felperesek – építési engedély alapján – 1977-ben a használatukban levő lakrészhez toldaléképületet létesítettek, s meglevő lakrészükben is felújítást végeztek.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az ingatlan további 2/12 részilletőségének tulajdonjogát ráépítés jogcímén megszerezték. Kérték továbbá az alperesnek kerítésépítés tűrésére való kötelezését is.
Az alperesek a felperesek tulajdonjogi igényét elismerték, de a felperesek ezt meghaladó keresetének elutasítását kérték. Viszontkeresetet terjesztettek elő, amelyben a felpereseket a ráépítéssel elfoglalt föld forgalmi értékének, valamint a tulajdoni illetőségüket meghaladó használat díjának megfizetésére kérték kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlan alperesek nevén álló 8/12 illetőségéből 2/12 illetőségre a felperesek tulajdonjoga ráépítés jogcímén bejegyzést nyerjen. Kötelezte továbbá az alpereseket annak tűrésére is, hogy az általuk használt telekrészre a felperesek kerítést létesítenek: az alperesek viszontkeresetét a bíróság elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felpereseknek a kerítésépítés tűrésére vonatkozó kereseti kérelmét elutasította, és a felpereseket 14 600 Ft egyetemleges megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, egyebekben az ítélet helybenhagyta.
A jogerős ítéletnek a felpereseket 14 600 Ft egyetemleges megfizetésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A ráépítéssel elfoglalt föld ellenértékének megfizetésére irányuló alperesi viszontkeresettel szemben a felperesek mindvégig azzal védekeztek, hogy a ráépítéssel elfoglalt föld ellenértéke a közös tulajdont képező ingatlan részarányában jut kifizetésre. Ezért annak külön felszámítására nincs lehetőség.
Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy az eredetileg is a felek közös tulajdonában állt ingatlanon történt felperesi építkezés a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján és a Legfelsőbb Bíróság PK 424. számú állásfoglalásának IV. pontjában is kifejtettekre tekintettel a tulajdonostársakat megillető tulajdoni arányt módosítja.
Tévedett viszont a másodfokú bíróság, amikor arra a további következtetésre jutott, hogy mivel a Ptk.-nak a ráépítéssel történő tulajdonszerzésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, a Ptk. 137. §-ának (1) bekezdése alapján a ráépítő felpereseket a föld megfelelő részének a megvásárlására kell kötelezni.
A Ptk. 137. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis nem a közös tulajdont keletkeztető ráépítésre vonatkozik, hanem azt szabályozza: miként alakul az ingatlan egészének, vagyis az épületnek és a ráépítéssel elfoglalt földnek kizárólag a földtulajdonos vagy a ráépítő tulajdonába kerülése, és ehhez képest a ráépítő földmegvásárlási kötelezettsége. Ha viszont a ráépítéssel közös tulajdon keletkezik, vagy az eredetileg is közös tulajdonban állt ingatlan tulajdoni részarányai módosulnak, a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése az irányadó. E rendelkezés szerint a ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani... Ebből pedig az is következik: közös tulajdon esetében az építkező tulajdonostársnak annak ellenére sincs megtérítési kötelezettsége, hogy a föld tekintetében is megfelelő hányadú tulajdonjogot szerez – hiszen tulajdoni hányadát az egész ingatlanértékhez viszonyítva kell megállapítani.
Az ítélet alapját képező szakvélemény szerint a felek közös tulajdonában álló ingatlan egészének a felperesi építkezést követően kialakult forgalmi értéke 620 000 Ft. Ez az érték magában foglalja a felperesi lakás és melléképület (280 000+15 000), az alperesi lakás (220 000) és a telek (105 000 Ft) értékét, forgalmi értékét. Az ingatlan egészének forgalmi értékéből 160 000 Ft-ot tesz ki a felperesek építkezésével és épületfelújító beruházásaival bekövetkezett értékemelkedés.
Ezeknek az értékeknek egymáshoz – tehát a ráépítés értékének az egész ingatlanértékhez – való viszonyítása szolgál alapul a közös tulajdon részarányainak megállapításához. Minthogy pedig az egymáshoz viszonyított értékekben benne foglaltatik a föld értéke is, a ráépítéssel elfoglalt föld értéke kifejezésre jut a módosított tulajdoni részarányban. A módosult alperesi ingatlanilletőség értékében ezért nem kevesebb, mint a ráépítést megelőzően volt, és magában foglalja az elfoglalt földrészlet ráépítés előtti teljes értékét. Nincs tehát az alperesek javára a földértékből mutatkozó olyan értékkülönbözet, amelyet a felpereseknek meg kellene téríteniük. Az ezzel ellentétes álláspont a ráépítéssel elfoglalt földrészlet értékének kétszeres számbavételét eredményezné.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely a felpereseket az alperesek javára 14 600 Ft megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Minthogy ilyképpen a pernyertesség és a pervesztesség aránya között számottevő különbség nincs, a Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy mindkét fokú eljárás költségeit a felek maguk viselik – s egyenlő arányban kötelesek az államnak megfizetni a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetéket is [Pp. 81. § (1) bek.; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 18. § (1) bek.]. (P. törv. II. 20 995/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás