BK BH 1985/10
BK BH 1985/10
1985.01.01.
Az ittasan balesetet okozó terhelt bűnösségének a hamis tanúzásra felhívás vétségében is megállapítása törvénysértő, ha a járművet átengedő terhelttársat arra igyekezett rávenni, hogy a balesetokozást vállalja magára [Btk. 242. §].
A járásbíróság az I. r. terheltet ittas járművezetés vétsége és hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt halmazati büntetésül végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztésre, 4000 forint pénzmellékbüntetésre és a közúti járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon az I. r. terhelt a sógora által vezetett személygépkocsival autóeladás céljából az 50 km távolságra levő helységbe utazott. Velük tartott saját gépkocsijával a II. r. terhelt is. Útközben az I. r. terhelt meg nem állapítható mennyiségű szeszes italt fogyasztott, amelyről a II. r. terheltnek is tudomása volt. Ennek ellenére, amikor a város belterületén levő üzemanyagtöltő állomásról gyakorlatlansága miatt a várakozó járművek közül nem tudott kiállni a II. r. terhelt, a vezetést átengedte az I. r. terheltnek, aki a töltőállomásról való kihaladás után is tovább vezette a személygépkocsit. A későbbiekben az ittas terhelt nekiütközött egy várakozó személygépkocsinak, amelyben kb. 23 000 forint kár keletkezett. Az ütközést követően az I. r. terhelt arra akarta rábírni a II. r. terheltet, hogy a rendőrök előtt vállalja el, hogy a személygépkocsit ő vezette. Kérése nem járt eredménnyel, mert a II. r. terhelt a történteket a valóságnak megfelelően adta elő.
Az I. r. terhelt a vérvizsgálati jegyzőkönyv adatai szerint a személygépkocsit 1,81 ezrelék alkoholkoncentrációnak megfelelő, közepes fokú ittas állapotban vezette.
A II. r. terheltet egyébként a járásbíróság járművezetés tiltott átengedésének vétsége miatt pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte.
A járásbíróság ítélete ellen az I. r. terhelt bűnösségének a hamis tanúzásra felhívás vétségében történt megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hamis tanúzásra felhívás vétsége nem állapítható meg, ha a felhívás arra irányul, hogy a terhelttárs tegyen a valóságnak meg nem felelő vallomást (BJD 738., 740. sz.).
A II. r. terhelt azáltal, hogy a személygépkocsi vezetését az általa is tudottan szeszes italt fogyasztó I. r. terheltnek átengedte, maga is bűncselekményt valósított meg, ennélfogva az ügyben tanúként nem szerepelhetett, és a tények szerint terheltként is felelősségre vonták. Ennélfogva a hozzá – mint terhelttárshoz – intézett felhívás nem alapozza meg az I. r. terhelt bűnösségének a Btk. 242. §-ában meghatározott hamis tanúzásra felhívás vétségében való megállapítását, így a járásbíróság határozata e részében törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította, a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az I. r. terheltet az ellene hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. (B. törv. IV. 688/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás