• Tartalom

PK BH 1985/101

PK BH 1985/101

1985.03.01.
I. Lehetetlenülés folytán megállapítható a szerződés megszűnése, ha a szerződéskötés után beállott körülmények miatt csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni [Ptk. 312. § (1) bek.].
II. Fellebbezésben új tényt lehet állítani, továbbá új bizonyítékokra lehet hivatkozni, és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött [Pp. 235. § (1) bek.].
A felek 1982. december 16-án lakáscserével vegyes ingatlan adásvételi szerződést kötöttek. Ebben az alperes a tulajdonában levő, vidéki házingatlanát eladta a felperesnek és egyben ezt az ingatlant elcserélte a felperes fővárosi komfortos tanácsi bérlakásával. A lakásszerződést a tanácsi bérlakás tekintetében az államigazgatási szerv jóváhagyta.
A felperes keresetlevelében előadta, hogy a szerződés megkötését követően egészsége jelentősen megromlott, és jelenleg olyan állapotban van, hogy csak a szakszerű és gyors orvosi ellátás mellett élhet. Erre az új lakóhelyén nem volna megfelelő lehetőség. A felperes kereseti kérelme az volt: a bíróság állapítsa meg, hogy a felek közötti szerződés a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése értelmében megszűnt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 2000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása arra utal, hogy a szerződés teljesítésének lehetetlenné válását [Ptk. 312. § (1) bekezdése] a Pp. 164. §-a értelmében a felperesnek kellett bizonyítani, ez azonban nem vezetett sikerre. A felperes kezelőorvosának tanúvallomásából és a kórházi zárójelentések tartalmából megállapítható, hogy a felperes betegsége által igényelt orvosi kezelést új lakóhelyén is hasonló módon megkaphatja. Az egyértelmű peradatokra tekintettel igazságügyi orvosszakértő kirendelésére nem volt szükség.
Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes előadta: általános egészségi állapota olyan mértékben megromlott, hogy minden tekintetben gondozóra szorul, 1983. szeptember 8-án egy szemklinikára került, mert mindkét szemére elvesztette a látását. A jobb szemén nem lehetett segíteni, a bal szem kezelése pedig bizonytalan eredményű. Ismételten igazságügyi orvosszakértő kirendelését kérte. A fellebbezési tárgyaláson a felperes jogi képviselője becsatolta az eljáró rendelőintézet szemészetének 1983. október 16-án kelt igazolását, amely szerint a felperesnél „mindkét szemen jelentős látáscsökkenés áll fenn, gondozásra szorul”.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helyben hagyta és a felperest 400 forint fellebbezési költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással csupán utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira.
A másodfokú bíróság fenti ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a fellebbezésében azt az új tényt adta elő, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően mindkét szemének látását veszélyeztető egészségi állapot-rosszabbodás következett be nála, s ennek következtében klinikai gyógykezelésre került sor. A fellebbezési tárgyaláson a felperes az említett tény bizonyítására becsatolta az 1983. október 16-i keltezésű orvosi igazolást.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben új tényt lehet állítani, továbbá új bizonyítékokra is lehet hivatkozni, és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött. A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az ítélet indokolásában utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Ezzel szemben a másodfokú bíróság ítéletében nem foglalkozott a felperes által állított új ténnyel és a bemutatott új bizonyítékkal. Nem indokolta meg azt sem: miért mellőzte az ismételten előterjesztett és az orvosszakértő kirendelésére irányuló bizonyítás teljesítését. Az említett eljárási szabály megsértése a másodfokú ítéletet megalapozatlanná teszi.
A szerződés teljesítésének lehetetlenülése ugyanis nemcsak fizikai vagy jogi okból, de érdekbeli lehetetlenülésből is bekövetkezhet: amikor a szerződéskötés után beállott körülmények folytán a szerződést csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni.
Ezzel kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el, amikor a felperesnek az elsőfokú eljárásban előadott egészségi állapotát nem tekintette a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése alkalmazására vezethető oknak.
A már meglevő betegségen felül utóbb jelentkező látáshiány vagy látáscsökkenés esetében azonban más a helyzet. A látásképesség hiánya a megszokott környezetben inkább elviselhető, mint idegen, új környezetben (PJD VII. kötet, 123. szám). Az alapvetően megváltozott viszonyok a látáscsökkenést szemnél fokozott, állandó balesetveszélyt idézhetnek elő. Ilyen helyzetben pedig már jogi lehetőség nyílhat a szerződéses kötelezettség teljesítése lehetetlenülésének a megállapítására.
A másodfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha orvosszakértő bevonásával tisztázza a felperes látáscsökkenésének mértékét és azt, hogy számára a tervezett lakásváltoztatás jár-e s ha igen, milyen veszéllyel. Tisztázásra szorul az is, hogy a felperes részére szükséges-e gondozó, és a gondozó az új környezetben megfelelően biztosítható-e. (P. törv. III. 20 346/1984. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére