PK BH 1985/104
PK BH 1985/104
1985.03.01.
Az ajándék visszakövetelésére téves feltevés címén akkor kerülhet sor, ha az ajándékozás körülményeiből, az ajándék értékéből és a felek viszonyából a feltevés fennállására kétséget kizáróan következtetni lehet, és annak hiányában az ajándékozásra nyilvánvalóan nem került volna sor. Az ajándékozó esetleges elképzelései és reményei nem azonosíthatók a jogszabályban rögzített feltevéssel [Ptk. 582. § (3) bek.; PK 426. sz.].
Az alperes időközben meghalt apja és a felperes testvérek voltak. A felek között szeretetteljes rokoni kapcsolat volt, a felperes saját gyermekeként kezelte és támogatta keresztlányát, az alperest.
A felperes 1976-ban az alperes részére ifjúsági takarékbetétet nyitott azzal, hogy abban öt éven át havi 400 forintot helyez el. Kijelentette, hogy a takarékbetétet az alperesnek nászajándékul szánja. A felperes 1980 decemberéig 24 000 forintot helyezett el a takarékbetétbe. A 400 forintos havi befizetéseket ezután az alperes anyja folytatta. 1981 nyarán a felperes rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az alperesnek B. L. udvarol. Különösen sértőnek találta a felperes azt, hogy őt az alperes B. L.-val való házasságkötésére csak a házasságkötést megélező napon hívta meg, és a szertartást nem az általa helyesnek látott módon tervezte. A felek között ezt követően a kapcsolat megromlott, a felperes az alperestől visszakövetelte a részére ajándékként a takarékbetétbe elhelyezett pénzt. Az alperes a takarékbetétet 1982 szeptemberében szüntette meg, és akkor a 39 932 forint összegű betétből bútort vásárolt. Az alperes az ajándék visszaadásától elzárkózott.
A felperes fizetési meghagyás útján 28 000 forint megfizetését követelte az alperestől. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes keresete jogcímét ajándék visszakövetelésében jelölte meg. Előadta, hogy havi 2000 forint a nyugdíja, tanácsi bérlakásban lakik és házfelügyelőként dolgozik. Egészségi állapota, jövedelmi viszonyai folytán létfenntartása érdekében szüksége van az ajándék tárgyára.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes által részére nászajándékként adott 28 000 forint visszafizetésére nem köteles, ugyanis nem ő, sem későbbi férje nem szolgáltatott okot arra, hogy a felperes az ajándékot visszakövetelhesse. A felperes anyagi helyzete pedig a létfenntartás érdekében való visszakövetelést nem indokolja.
Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárás lefolytatása után a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében előadta, hogy időközben beteg lett, mozgáskorlátozottsága miatt alkalmi segítséget kell igénybe vennie, hosszabb időn át táppénzes állományban volt, amelyet csak saját felelősségére szakított meg. A pénzre tehát létfenntartása végett van szüksége. Egyebekben durva hálátlanságnak tekinti azt, hogy az alperes őt cserbenhagyta, még az esküvőjére sem hívta meg, és vele szemben meg nem engedhető hangnemet használt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest arra kötelezte: fizessen meg a felperesnek 30 nap alatt 28 000 forintot, ennek 1981. november 1. napjától járó évi 5%-os kamatát, továbbá 15 nap alatt 2000 forint elsőfokú és ugyanezen idő alatt 1500 forint fellebbezési perköltséget. Kötelezte végül az alperest, hogy fizessen meg az államnak – felhívásra – 1680 forint kereseti és 840 forint fellebbezési illetéket.
A másodfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján alaposnak ítélte. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek „az volt a belső feltevése, hogy az alperes egyedüllétében mellette lesz, látogatásaival magányát enyhíti, idős korában, betegségében támogatja, anyagilag segíti. Ennek reményében vállalta az ajándékozáskori jövedelmi viszonyaihoz mérten jelentős összegű (havi 400 forintos) részletek fizetését...” A felek egyező előadásaiból pedig az állapítható meg, hogy a felperesnek ez a feltevése véglegesen meghiúsult, ezért a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperes az ajándékot visszakövetelheti. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a rokoni kapcsolat megromlásában a felperesnek kezdeményező szerepe volt ugyan, ez azonban a korkülönbségéből és az alperes iránti féltésből adódott, ezért menthető.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése értelmében az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
Abban a kérdésben, hogy az ajándékozónak az ajándék visszakövetelése iránti igénye alapos-e, nemcsak azt kell vizsgálni, hogy az ajándékozásnál valamilyen feltevés szerepet játszott-e, s hogy ez a feltevés véglegesen meghiúsult-e, hanem azt is, hogy a feltevés – az ajándékozás összes körülményéből következően – olyan körülményre vonatkozik-e, amely nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor (PK 426. számú állásfoglalás indokolása).
Az adott esetben ilyen feltétel nem állapítható meg. A felperes maga sem állította azt, hogy az ajándékozásnál kifejezésre juttatta volna azt a feltevést, hogy őt az alperes majd támogatni, gondozni fogja. Csupán a perben adta elő azt, hogy ebben reménykedett. A felperes elképzelése, reménye azonban nem azonos a jogszabályban rögzített feltevéssel. A felperes ugyanis az említett reményét semmilyen módon nem juttatta kifejezésre, amiből az a következtetés vonható le: az ajándékozásnál azt maga sem tekintette lényeges körülménynek.
A felek között bensőséges, szülő-gyermekhez hasonló családias kapcsolat volt. Ilyen kapcsolat mellett pedig a házasságkötési támogatásnak szánt ajándék (nászajándék) adásához általában nem fűződik vagyoni értékű gondozás, illetve az ilyen tartalmú szolgáltatás elvárása. Egyebekben a felperes által – részletekben – szolgáltatott 28 000 forint készpénz nem olyan jelentős értékű ajándék, amely erre a feltevésre okot adna.
A peradatok alapján az sem állapítható meg, hogy a feltevés – ha volt is – véglegesen meghiúsult. A felek viszonya olyan szubjektív okok miatt romlott meg, amely nem zárja ki azt, hogy a felperes a jövőben az alperestől a remélt szeretetben és gyámolításban részesüljön.
A peradatokból az sem állapítható meg, hogy a megajándékozott vagy a vele együtt élő hozzátartozó részéről súlyos jogsértés történt volna: olyan jogsértés, amely az ajándék visszakövetelésére alapul szolgálna [Ptk. 582. § (2) bekezdés]. Az alperes házastársa részéről tanúsított súlyos tapintatlanság ugyanis nem jelent súlyos jogsértést.
A visszakövetelés jogosságát az ajándékozó felperes létfenntartási érdekei sem támasztják alá [Ptk. 582. § (1) bekezdés]. A peradatok szerint a felperes 60 000 forint megtakarított pénzzel rendelkezik, s az életviteléhez szükséges folyamatos feltételek (lakás, nyugellátás stb.) sem hiányoznak olyan mértékben, hogy az létfenntartását veszélyeztetné.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta. (P. törv. III. 20 359/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás